2021. október 27., szerda

Ki teszi pokollá nap mint nap az életünket?

 Ki nem hajtja vissza soha a vécédeszkát?  Igen, jól sejtitek: Brüsszel! 


Ki felejtette el ma reggel is levinni a szemetet? Úgy van, Brüsszel!

Ki hagyja folyton benne a blokkot a bevásárlókosárban? Igen, Brüsszel!

Ki keveri el a félpár zoknikat? Brüsszel!

Ki oktat ki kommentben, hogy nem “egyenlőre”, hanem “egyelőre”? Brüsszel!

Ki nyom érvek helyett röhögő emojit a hozzászólásainkra? Brüsszel!

Ki tette vissza a hűtőbe az üres tejesdobozt? Brüsszel!

Ki dohányzik az erkély alatt, és bejön a füst? Brüsszel!

Ki flexel hangosan vasárnap reggel?

(A tömeg kórusban prüszköl:) Brüsszel!

Egészségetekre!

Na és hol van ilyenkor? Csak nem inába szállt a bátorsága? A magyar emberek nevében nyomatékosan felszólítom Brüsszelt, hogy most rögtön jöjjön ide, és álljon elénk, ha mer! Jöjjön ide, hogy megállítsuk!

Gyere, Brüsszel! Játsszuk le!


Részlet
Terdik Roland, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt terézvárosi képviselőjelöltje szónoklatából, ami a Kétfarkú Kutyapárt igazi Békemenetén hangzott el október 23-án. https://www.facebook.com/a.terdik.roland/posts/246538387526802

2021. október 23., szombat

Első forduló: Márki-Zay – második: kihagyva

Az egyesült ellenzék 2021-es előválasztásán hatalmas tömeg nyilvánított véleményt. Megválasztottuk a 106 közös egyéni képviselőjelöltet, és két fordulóban döntöttünk a miniszterelnökjelöltünkről. Sok találgatást olvastam, hallottam arról, hogy honnan jöttek Márki-Zay szavazói, és mi történt a második fordulóban.

Ki, miért, hogyan döntött így vagy amúgy?


Azt vettem észre, hogy én valami különleges eset lehetek, mert arról, ahogyan én gondolkodtam, nem emlékeztek meg a találgatók. Így hát az elemzők segítségére sietek: ilyen is volt, legalább egy szavazó esetében. 

Első forduló: esélytelennek látszott, de bejuttattuk 

A Városi Kurír szerkesztői lehetővé tették számomra (köszönet!), hogy már hónapokkal a voksolás előtt felhívhassam a figyelmet Márki-Zay Péterre. (Ő biztosan legyőzheti a Fideszt”, 2021. június )https://varosikurir.hu/o-biztosan-legyozheti-a-fideszt-lapzsemle/ 
Ahogy közeledett a szavazás, egyre erősebb lett ez a véleményem. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a nyilvánosságra került előzetes mérések és elemzői vélemények nem támasztották alá optimizmusomat. Mégis úgy éreztem, az első fordulóban érdemes szavazatommal kinyilvánítani, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesternek szívesen adnék esélyt Orbánnal szemben.
Ismerőseim, akikkel megosztottam ezt a véleményemet, legtöbbször úgy reagáltak, hogy nekik Márki-Zay nem rokonszenves, vagy kiemeltek egy-egy sajtóból megismert mondatot tőle, ami nagyon nem tetszett. Annyit tudtam mondani erre, hogy ha szívem és értékeim szerint voksolnék, valószínűleg én is mást támogatnék (talán a Momentum állt hozzám legközelebb), csakhogy őszintén hiszem, hogy Orbán esélyes kihívóját érdemes keresni. A kiragadott Márki-Zay mondatok egy részével kapcsolatban pedig rá tudtam mutatni, hogy ez a jelölt konzervatív, jobboldali, de a szekuláris állammal kapcsolatos nézetei például tökéletesen illeszkednek a liberális, alkotmányos demokráciához.     
Nagy örömmel láttam ezek után, hogy Márki-Zay Péter óriási meglepetést okozva simán bejutott a második fordulóba.

Dobrev? Márki-Zay? Na jó, ezt döntse el a nép

A Dobrev – Karácsony – Márki-Zay verseny első pillanataiban úgy láttam, természetesen a döntőben is szavazni fogok, és valószínűleg maradok Márki-Zay mellett. Aztán majd meglátjuk, hogyan mozognak a szavazótáborok. Első elemzés-félémben meg is pendítettem, hogy Márki-Zay viszonylag kevéssé ismert lehetett, de látványos sikere nyomán most sok új szavazó jelenhet meg. Jöhet olyan támogató, aki csak most vette észre, hogy Márki-Zay egyáltalán létezik.
A Karácsony – Márki-Zay alkudozás, illetve a DK felé küldött barátságtalan üzenetek, majd az oda-vissza induló mérgezett nyilak aztán néhány nap alatt megváltoztatták véleményemet. A két forduló közötti folyamatok számomra azt mutatták meg, hogy Márki-Zay Péter alkalmasságával lehetnek komoly gondok. Persze jobb, ha ezzel időben szembesülünk, mint ha egy országot vezető pozícióban jönnének elő váratlanul a bajok. 
A Márki-Zay-jal kapcsolatos elbizonytalanodásom azonban egyáltalán nem jelentette automatikusan, hogy átszédelgek a dk-s jelölt táborába. Az adok-kapokban elszabaduló dk-s szurkolók és politikusok reakciói megerősítették azt a véleményemet, hogy jókora túlzás lenne egy várhatóan erős DK-s frakció, Gyurcsány Ferenc pártelnök, és Dobrev Klára miniszterelnök kombinációja. Tudatos szavazó ilyet nem támogat, ahogy 2010 borzasztó tanulsága az is, hogy kétharmadhoz sem szívesen segítünk egyetlen pártot, ha van egy kis józan eszünk.
Így történt, hogy teljesen nyugodtan, tudatosan kiszálltam a szavazók táborából. Döntsön a második fordulóban az, aki ilyen vagy olyan megfontolásból biztos abban, mit miért csinál. Egyik jelölt győzelmét sem gondoltam volna tragédiának, de felhőtlen örömmel sem vártam.

2022 tavaszán azonban feltétlenül számíthat rám a közös jelölt.

2021. október 17., vasárnap

Kálmán C. György emlékére

 

Egy héttel Kálmán László nyelvész lesújtó halálhíre után újabb gyászhír érkezett: elhunyt testvére, Kálmán C. György egyetemi tanár, irodalomtörténész, kritikus, publicista. 
https://www.klubradio.hu/hirek/meghalt-kalman-c-gyorgy-121651 



 Magyar Narancs, 1991.

A kiváló tudós és publicista halálhíre felidézte bennem két írását, amelyeknek emlékét évtizedek óta őrzöm.
Az egyik az Antall-kormány működésének elején jelent meg az akkor még kéthetilapként működő, alternatív Magyar Narancsban.
Kálmán C. György egy kinevezési vagy kitüntetési ceremóniáról írt, amelyen Antall József miniszterelnök mondott beszédet. Félreismertük eddig a művészt, akit kormányfőnek hittünk, de valójában zseniális performansz-művész – írta Kálmán C. György. Antall ugyanis az egybegyűlteket azzal lepte meg, hogy hosszú, az eseményhez egyáltalán nem tartozó beszédet mondott Eötvös József reformjairól. A beszédet, illetve a helyzet értelmezhetetlenségét Kálmán C. György egy Tandori-vershez hasonlította: „A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn”… https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/TANDORI/tandori00064/tandori00103/tandori00103.html   

A publicisztika finom humorral érzékeltette az esemény végtelen komikumát, ahogyan a megjelentek nem értenek ugyan semmit, ám rezzenéstelen arccal asszisztálnak a miniszterelnöki performanszhoz…


Magyar Narancs, 1998. 

Évtizedek távlatából is emlékszem Kálmán C. György tollából még egy döbbenetes publicisztikára. Tárgyszerű írás volt, talán éppen ezért sokkolóbb, mint ha szenvedélyes szavakkal ecsetelte volna azt a botrányt, ami a szemünk előtt játszódott le. 1998-ban a miépesek éppen hogy bejutottak a parlamentbe, és Orbánék az első pillanattól kezdve 2002-es bukásukig gátlástalanul összejátszottak a nyílt antiszemitizmuson kívül egyebet nem produkáló „nemzeti radikálisokkal”.
Kálmán C. György egy parlamenti jelenetet ismertetett magyarnarancsos publicisztikájában, amely pontosan érzékeltette, mi folyt a szélsőjobboldallal egyre barátságosabb Fidesz-táborban. Erkel Tibor miépes képviselő szólította fel a kormányt, hogy távolítsa el az ELTE-ről György Péter egyetemi tanárt, amiért a liberális értelmiségi bírálni merészelte a szélsőjobboldali pártot. A kormány nevében Pálinkás József oktatási államtitkár válaszolt, és ahelyett, hogy visszautasította volna a miépes hőzöngést, szinte bocsánatkérően azt magyarázta, hogy a kormánynak nincs hatásköre ilyen ügyekben… 

Talán nem véletlen, hogy két-három évtized után is emlékszem Kálmán C. György pontos látleleteire. Nagyon pontosan érzékelte az apróságnak tűnő jelenségekben is a fontos, lényeges belemeket, és nagyszerűen tudta mindezt megírni.

Kálmán C. György, nyugodjon békében! 

Október 23-án már a Köztársaság Alkotmányát hirdethetnénk!

Minimális ellenzéki győzelem esetén, kétharmados többség nélkül vajon mit lehet kezdeni az Orbán-rezsim intézményeivel? Követhetjük Vörös Imre és jogtudós kollégái tanácsát? Fontos vita lett volna ez, de az ellenzék vezetői közül egyedül Karácsony Gergely próbálta felvetni aggályait. A főpolgármester szánalmas bénázása kiejtette az ő álláspontját a politikai alternatívák közül, de a vita ezzel nem zárult le.

Miért is nem készül már a Köztársaság Alkotmánya?

Karácsony Gergely mások mellett Majtényi László véleményére és tekintélyére hivatkozott. https://www.facebook.com/karacsonygergely/photos/a.266672553365598/4718986578134151
Majtényi László többször kifejtette, szerinte, és az általa vezetett Eötvös Károly Közpolitikai Intézet álláspontja szerint hogyan kell kidolgozni és elfogadni az alkotmánynak nem tekinthető fideszes „alaptörvény” helyett az új köztársasági Alkotmányt.
Álláspontjuk az, hogy nem lehet egyszerű többségre hivatkozva ráerőszakolni az országra egy újabb alkotmány-kísérletet, amely így megint legfeljebb a fél országé lenne, megbuktatásáig…
„Az EKINT műhelyéhez tartozók számos alkalommal kifejtették, hogy a negyedik köztársaság alkotmányának széles, a választásokon a mai kormánypártra szavazó polgártársainkat sem kirekesztő társadalmi konszenzuson kell alapulnia, az alkotmányozási folyamatot erre tekintettel pedig komoly társadalmi vitának kell megelőznie. Emiatt elmondhatjuk, hogy az elmúlt hetekben – noha ez közben valószínűleg eszünkbe sem jutott – talán már Magyarország végleges demokratikus alkotmányát kezdtük el megalkotni. Azt az alkotmányt, amely végre a polgárok lelkében lel otthonra.”
(Lásd itt: „Az előválasztással Magyarország demokratikus alkotmányát kezdtük el megalkotni”) https://www.facebook.com/eotvoskarolyintezet/posts/4367754019927089

A fideszes „elitre” nincs szükség

Majtényi László a Klubrádióban hosszú beszélgetésben mondta el, hogy véleménye szerint nem szabad feles többséggel kapkodni, az új alkotmány kidolgozása hosszú folyamat lesz, erre időt és figyelmet kell szánni.
https://www.klubradio.hu/archivum/reggeli-gyorsreggeli-szemely-2021-oktober-11-hetfo-0900-majtenyi-laszlo-20451
Szakmai és civil gyűlések hosszú sorozatában kell biztosítani a társadalom minél teljesebb részvételét.
Az új többségre támaszkodó kormánynak és parlamenti képviselőinek szerinte azonnal ki kell adnia egy világos, egyértelmű ünnepélyes politikai nyilatkozatot a szabad, demokratikus Magyar Köztársaság felé vezető lépésekről.
Ezután lesz lehetősége visszaverni a fideszes politikusok próbálkozásait, amíg meg nem szilárdítható az új rendszer.
Fontos megjegyzés volt, hogy az erkölcsileg intézményesen elbukott „Fidesz-elit” nem vehet részt az új rend kiépítésében, de azokat a szavazókat, akik állampolgárként későn ébredtek, és voksukkal hatalomban próbálták tartani Orbánékat, nem szabad kizárni a folyamatból. Konszenzusra kell törekedni.

Máris el kell kezdeni az alkotmányozást!

Róna Péter közgazdász, az Oxfordi Egyetem tanára teljesen új alkotmány megalkotását tartja megfelelőnek.
https://www.klubradio.hu/adasok/rona-peter-legyen-az-ellenzek-a-normalis-magyarok-partja-szemben-az-orbani-hozongessel-121184
Szerinte az úgynevezett alaptörvény nem felel meg az alkotmány fogalmának; „érvényes törvény, de nem alkotmány”. Róna Péter kifejtette: az ellenzéknek már régen meg kellett volna fogalmaznia a saját alkotmánytervezetét, elsősorban civil szervezetek segítségével közvitára bocsátania, és amikor az új kormány megalakul (ha győz az ellenzék), első dolgaként népszavazást kezdeményeznie róla.

Előválasztás után közös munkát!

Kiváló javaslatnak tartom Róna Péter gondolatát! Az ellenzéki egységet megterhelő előválasztási folyamat után az Orbánék elleni készülődésnek hatalmas lendületet adna a köztársasági Alkotmány megtervezése, és hónapokon át képes lenne egyben tartani a most mozgósított ellenzéki tömeget. A gyűléseket, vitákat az Orbán-rezsim uralkodásának végső hónapjaiban is meg lehetne szervezni. A fideszes tábor részvételére ebben a fázisban nem lehet ugyan számítani, de a kapukat mindvégig nyitva kellene tartani számukra is. Amint szembesülnek majd a vereségükkel, azonnal meg kell őket szólítani, meghívni őket az új alkotmányozó nemzeti többség táborába, hogy amilyen gyorsan csak lehet, népszavazás szentesítse és erősítse meg Alkotmányunkat.
Miért kellene akár egy percet is várni az alkotmányozással a választási csata végéig?

2021. szeptember 14., kedd

Vajon A bosszú népe is elhangzott a koncerten? Vagy ezúttal megkímélték a közönséget?

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti rendezvényére egyházi iskolák tanulóit is kirendelték. https://orszagszerte.atlatszo.hu/tobb-esztergomi-egyhazi-iskola-diakjainak-is-kotelezo-az-eucharisztikus-akos-koncert/?fbclid=IwAR1Mcg6nF7tZGyxQ1BXmLbWGLXgTmxQ0UcWEg2wyoJBg-r63ehx24omZcOk

A Blikk fotógalériát szentelt az eseménynek:
"A Sportarénában rengeteg ember gyűlt össze, meg még valaki, ahogy a műsorvezetők a felkonfban során megfogalmazták: "Az előadók mellett Jézus is velünk van végtelen szeretetével." A programon korábbi hírek szerint több esztergomi egyházi iskola diákjai számára kötelező volt a részvétel. Az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium igazgatója korábban azt mondta, hogy az intézménybe jelentkezéssel vállalták a tanulók és a szülők is, hogy ezeket az értékeket elfogadják és támogatják."

Fergeteges buli lehetett. A magam részéről azonban Ákossal kapcsolatban maradok annál, amit korábban blogomban is közzétettem:
Botrány...
http://tamastibijegyzet.blogspot.com/2015/12/botrany-kossuth-dij-akosnak-bosszu-nepe_22.html?m=1

Orbánék, akik állítólag Európa védelmezői

Az Orbán-rezsim propagandája állandóan azt ismételgeti, hogy ők mennyire megvédték Európát, különösen az osztrák szomszédokat és Németországot a menekültáradattól (ők migránsoknak nevezik őket, ezt a kifejezést sikeresen változtatták szitokszóvá...)

A mellékelt fotó 2015. szeptember 5-én az osztrák-magyar határon készült. Azon a szombati napon tömegek gyalogoltak át a hegyeshalmi határátkelőn. (Forrás: Index, 2016. január 8.: A menekültválság láthatatlan történetei) https://index.hu/nagykep/2016/01/08/lathatatlan_tortenetek_europai_menekultvalsag/

2021. április 2., péntek

Jézus biztatóan bólintott— a helytartó sírt és nevetett örömében

Húsvéti olvasmány, már sok-sok éve. Bulgakov rengeteg szeretettel és a megértés vágyától hajtva írta meg a Passió történetét A Mester és Margaritában. Az alábbi részletben a kegyetlen helytartó, aki Jesuát mégis megmentette volna, de gyávának bizonyult, a szörnyű nap éjjelén végre elszunnyad.

A prokurátor, amint Afraniusnak is mondta, nem akart bemenni a palotába. Az oazlopcsarnokban vettetett ágyat, ott, ahol ebédelt, s ahol reggel a kihallgatást is végezte. Lefeküdt a számára előkészített fekvőhelyre, de kerülte az álom. A csupasz hold magasan járt a tiszta égbolton, s a helytartó órák hosszat nem vette le róla a szemét.

Éjfélre járt, mire az álom végre megszánta a hégemónt. Görcsösen ásított, kikapcsolta és ledobta palástját, lecsatolta az ingét összeszorító derékszíjat, melyen széles acéltőr függött hüvelyben, ezt is letette a fekhelye melletti karosszékbe, levetette szandálját, és végignyúlt ágyán. Banga nyomban felugrott hozzá, és melléje feküdt, fej fej mellett, és a helytartó, kezével átfogva a kutya nyakát, végre behunyta szemét. Csak akkor aludt el a kutya is.

A fekhely félhomályban állt, a holdat egy oszlop takarta el, de a csarnok lépcsőitől az ágyig holdfény-pászma vetült. És mihelyt a prokurátor elvesztette kapcsolatát a körülötte lévő valósággal, azon nyomban elindult ezen a sugárzó úton, és ment, ment felfelé, egyenesen a holdhoz. Még nevetett is álmában az örömtől, olyan nagyszerű és soha meg nem ismétlődő gyönyörűség volt végigmenni azon az áttetsző, égszínkék ösvényen. Bangával ment, s mellette az a vándorfilozófus lépkedett. Valami nagyon fontos, bonyolult kérdésről vitatkoztak, és egyik sem tudta meggyőzni igazáról a másikat. Semmiben sem értettek egyet, és ez csak annál érdekesebbé tette végeérhetetlen vitájukat. Magától értetődik, hogy a halálos ítélet meg a kivégzés merő félreértésnek bizonyult: hiszen a filozófus, aki olyan képtelenségeket talált ki, mint azt, hogy mindenki jó — most ott lépked mellette, következésképp életben van.

Még rágondolni is szörnyű volt, hogy egy ilyen embert halálra lehetne ítélni. Nem, ítélet nem volt! Kivégzés nem volt! Ez adta meg legfőbb szépségét ennek a holdba vezető sétának.

„Szabad időnk van, amennyi kell; a zivatar csak estére várható; a gyávaság a legrútabb bűnök egyike.” Így beszélt Jesua Ha-Nocri. „Nem, filozófus, ellentmondok neked: a gyávaság a legeslegrútabb bűn!”

Példának okáért: Judea jelenlegi helytartója, azelőtt a légió tribunusa, nem viselkedett gyáván akkor, a Lidércek Völgyében, amikor a dühöngő germánok kis híján lemészárolták a nagyerejű Patkányölőt. „De engedje meg, filozófus uram, józan ésszel csak nem feltételezhető, hogy Judea helytartója tönkretegye a karrierjét egy senkiházi felségsértő miatt?”

Dehogyisnem teszi tönkre. Reggel még nem szánta volna rá magát, de most, éjszakára, miután mindent alaposan mérlegelt, igenis hajlandó tönkretenni. Mindenre hajlandó, csak azért, hogy megmentse a haláltól ezt a minden tekintetben bűntelen, hóbortos orvost és álmodozót!

 — Igen, igen... — nyöszörgött, zokogott álmában Pilátus.

 — Mostantól fogva mindig együtt leszünk — biztatta álmában a csavargó filozófus, aki hogy, hogy nem, az aranykopjás lovag társául szegődött.  — Ahol az egyik, ott a másik. Ha engem emlegetnek, mindig téged is megemlítenek majd. Engem, a lelencet, ismeretlen szülők gyermekét, és téged, a csillagjós király meg Pila, a szépséges molnárlány fiát.

 — Kérlek, ne feledkezzél meg rólam, emlékezzél meg rólam, a csillagjós fiáról — kérte álmában Pilátus. És amikor a mellette haladó en-nasirai koldus biztatóan bólintott, Judea kegyetlen helytartója sírt és nevetett örömében.

Mindez nagyon jó volt, de annál szörnyűbb a felébredés. Banga rámordult a holdra, és a prokurátor elé terülő síkos, szinte olajozott égszínkék ösvény egyszercsak eltűnt. Pilátus felriadt, és az első, ami eszébe jutott, az volt, hogy a halálos ítéletet igenis végrehajtották.



(Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Európa, 1969. Fordította Szőllőssy Klára. 385 — 387.)