„Friderikusz úr, a helyzet nem az, ami”

Az ATV-n Fiderikusz Sándor sorozatában Kállai Ernő és Setét Jenő beszélgetett Debreczeni Józseffel és Setét Jenővel.

http://www.atv.hu/videok/video-20141105-friderikusz-2014-11-04

 A vitáról megírtam a véleményemet, az írást közölte a Népszabadság Fórum rovata. A címben - nagyon helyesen - azt emelték ki, hogy nem a politikai korektség az akadálya az értelmes és érzékeny párbeszédnek.

Azt írtam meg a cikkben, hogy egyik féllel sem tudok teljesen egyetérteni, és ezt azért sajnálom nagyon, mert "Ott tartunk, hogy ég már a ház, magyar cigányok és nem-cigányok közös háza, sürgősen szót kellene érteni egymással, de kiváló, bölcs és jó szándékú emberek nem találják a megfelelő nyelvet, nem hozzák elő a megfelelő témákat."

"Minden tévénéző beállítottsága szerint állást foglalhat ezek után valamelyik fél mellett – én azt hiszem azonban, a baj nagyobb: egyiküknek sincs igaza, és különösen, egyikük sem visz közelebb a megoldáshoz.

Úgy érzem, az ATV-adásban hallható vita éppen azoknak nem mondott semmit, akiket már nagyon ideje lenne végre értelmesen megszólítani: a jobbikos-fideszes hozzáállásnak „jobb híján” bedőlő, kapaszkodókat kereső bizonytalankodóknak... (Mit nevezek jobbikos/fideszes hozzáállásnak, szellemiségnek? A cigányokat – néven nevezve, vagy kódolt utalással – magának a problémának bélyegző, a retorziókban, „megfegyelmezésben”, „kemény kézben” hívő hozzáállást, minden felelősség eltolását a többségi társadalomtól.)"

Részletes érvelésem a Népszabadságban megjelent cikkemben, itt olvasható. http://nol.hu/velemeny/a-korrektseg-nem-akadaly-1498859

(Ezen a héten újabb beszélgetést láthattunk a Friderikusz-sorozatban - kiváló cigány és nem-cigány értelmiségiek felháborodottan - és jogosan - háborognak, hogy Cserdi polgármestere a "cigánybűnözés" létezését bizonygatja, amit Friderikusz lelkesen tódított.... De ez már más téma, itt csak annyit szögezek le, hog egyetértek a bírálókkal.)

"Cigány lélektan", "cigány néplélek" - a píszí nem azonos a félrebeszéléssel

A politikai korrektséget, a „píszít” legalább olyan gyakran gyalázzák sötétülő közéletünkben, mint a minden baj okának nevezett „liberális jogvédőket”. Emlékezetes, hogy a sokak számára etalon Sólyom László államfő is megengedte magának annak idején, hogy az erkélye alatt gárdát avató fideszes-jobbikos gyalázat visszaverése helyett a politikai korrektségen háborogjon...

Az, aki a ”píszít” okolja a súlyos problémák elfedéséért, tudatosan félremagyarázza a dolgokat, vagy ha nem rossz szándék fűti, egyszerűen összekeveri az össze nem tartozó ügyeket.

Nemrég egy megdöbbentő tévés skandalum kínált újabb alkalmat arra, hogy megkíséreljük megérteni, mi történik velünk, miben hibázunk.

Bánó András tévés szerkesztő és műsorvezető interjújáról van szó Osztolykán Ágnessel. Egy beszélgetésről, amelyért utólag az ATV elnézést kérő közleményt adott ki.

Bánó elképesztően felületes, felkészületlen, színvonaltalan volt. Mindent bemutatott, amit média-tankönyvekben lehetne tanítani, elrettentő példaként, a „Hogyan árthat valaki akár rossz szándék nélkül is” című kurzuson.

Előző nap járta a be a sajtót a hír, hogy Felsőzsolcán (Miskolc egyik elővárosa) egy kétéves kisgyereket „elsodort” egy autó, a környező házakból előrohanó rokonok és ismerősök pedig rátámadtak a kocsi sofőrjére és utasára, akik végül is nagy nehezen elmenekültek a helyszínről. A hírszerkesztők és címszerkesztők egy része mindjárt Olaszliszka nevét is bedobta a figyelem felkeltése, a nagyobb kattintás-szám érdekében. Bánó András pedig esti képernyős szereplése alkalmával „szóba hozta” az ügyet, bizonyára a „feldolgozás” szándékával. „Kapóra jött”, hogy Bánó szerkesztőtársai éppen Osztolykán Ágnes korábbi LMP-s országgyűlési képviselőt kérték nyilatkozatra, igaz ugyan, hogy az előre megbeszélt téma a mélyülő magyarországi szegénységgel kapcsolatos új szakértői jelentés elemzése volt.

Amint a videón látjuk http://www.atv.hu/videok/video-20141008-osztolykan-agnes – Bánó első kérdése a felsőzsolcai botrányos esetről szólt. Osztolykán Ágnestől, nyilván azon az alapon, hogy „ő is cigány”, azt tudakolta, van-e valamiféle „cigány lélektan”, aminek feltárásával értelmezhetjük a Felsőzsolcán történt (és hallgatólagosan, nyilván, Olaszliszkát is idegondolta a kérdező) támadást?... Osztolykán Ágnes az első sokk után kialakult vitában nagyon jól kezelte a helyzetet, már amennyire ezt egyáltalán kezelni lehet. Az ő visszakérdezései nyomán terjedt el a sajtóban Bánó botrányos szerepléséről, hogy ő a „cigány néplelket” firtatta volna... „Cigány lélektan” és „néplélek” - van némi különbség, de valóban csak árnyalatnyi. Az ATV ezután kért elnézést azoktól, akiket „esetleg sértett” Bánó megnyilvánulása. A Facebookon Bánó egyik ismert, képernyőn szereplő kollégájától lehetett olyan – efféle botrányos esetekben a jobboldalon is gyakran olvasható – mentegetést olvasni, hogy ő régóta ismeri Bánót, és biztos abban, hogy „nem rasszista”...

De hogy jön ehhez az egészhez a „píszí”, amivel bevezettem cikkemet? Nos, úgy, hogy a politikailag korrekt beszédmódnak és a felkészületlenségnek, illetve a gondolatok tisztázatlanságának semmi köze egymáshoz...

Nem az a píszí, hogy egy cigányok által elkövetett támadás sokkjában keresünk egy cigány közszereplőt, akit valamiféle „cigány lélektan” megmagyarázására kérünk, aztán amikor ő – jó esetben - helyretesz bennünket, érdemi információk hiányában nem az adott ügyről beszélgetünk vele, hanem általában a cigányság helyzetéről. Nem tudhatták például a beszélgetés résztvevői, hogy a felsőzsolcai támadók milyen anyagi helyzetben élnek, de azonnal a nyomor, az állandó stressz, az adrenalin szerepéről szólt a társalgás.

A píszí nem lehet azonos a kollektív mellébeszéléssel!

Bánó András tapasztalt újságíró, az, hogy nem söpörte a szőnyeg alá a felsőzsolcai bűncselekményt, azt jelzi, hogy újságírói lelkiismerete arra kötelezi, próbálja meg- és kibeszélni azt a témát, ami a tévénézőt izgatja.

De ezzel véget is ér Bánó méltatása. Mindent egészen másképp kellene csinálni ahhoz, hogy végre valódi, értelmes beszéd és gondolkodás alakuljon ki valódi, égető bajainkról. Mindenekelőtt: a felsőzsolcaihoz hasonló, félelmet keltő, közbiztonság-érzetünket romboló esetek kapcsán nem ”a” cigányokról kellene beszélni – hiszen a cigányok százezreinek semmi közük az adott ügyhöz, akárcsak a nem-cigányok millióinak -, ezért akármit hordunk össze a „cigány-ügyről”, csak azt a hamis bélyeget erősítjük, hogy az ilyesmi valamiféle cigány specialitás...

Ehelyett a megtámadott, békés társadalom közérzetéről, a mi félelmeinkről, biztonságérzetünkről, az ellenünk agresszívan támadókkal kapcsolatos lehetőségeinkről kellene beszélni. Lehetőleg empatikus, a nézők számára megfogható és kérdéseikre valódi választ kereső szakértővel kellene meg- és kibeszélni ilyenkor az ügyet. Pontosan mi történt/történhetett a tárgyalt ügyben - az adott esetben Felsőzsolcán? Megismétlődhet-e, vagy ez majdnem kizárt? (Van-e például olyan specialitása, ami teljesen egyedivé teszi?) Kivel, hol, milyen körülmények között történhet meg hasonló? Mit lehet ilyen esetben tenni? Mit nem szabad? Hogyan lehet megelőzni, ha ez lehetséges? Stb, stb.

Ha megnézi valaki a Bánó-féle beszélgetést, láthatja, hogy a rosszul kiválasztott alkalom (nem Osztolykán Ágnest kellett volna a témával letámadni, de biztosan nem meglepetésszerűen), a rendkívül szerencsétlen felvezetés, és a téma félretájolása miatt a viszonylag hosszú párbeszéd a valóban sokakat izgató konkrét ügy konkrét feldolgozásában SEMMIT nem segített. Nem először történt így – és már megint ez lett belőle.

Csakhogy mindezért nem a politikai korrektség felelős. Píszí stílusban, píszi felfogásban, gyűlölködés, előítéletesség, kollektív bélyegek osztogatása nélkül mindent meg lehet és meg is kell beszélni közös ügyeinkről. Sőt, csak így szabad megbeszélni...

Most megtudhatod, ki az a Kőszegi Tiara!

Az alábbi eseményt szívből ajánlom minden ismerősömnek. Ha megnézed az előadók rövid bemutatását, már ez a társaság is lenyűgöző. Például kinek az érdeklődését nem kelti fel egy hölgy, aki filozófus és táncterapeuta-kiképző?.... De a "pszichológus, zenész, a Lángoló Gitárok együttes frontembere" sem rossz...

A titokzatos nevű szervező pedig, a Lélekben Otthon Alapítvány sajtókapcsolatainak gondozója, Kőszegi Tiara - szerintem nemcsak számomra - ugyancsak érdekes jelenség. Én tudom, ki rejtőzik a művésznév mögött, egy kedves barátom. A művésznevéről ezt írta: hozzá közel álló kritikusai szerint a Kőszegi Tiara név "kicsit cigányos és rajtam kívül még senkinek nem tetszett, de én szeretem."
Megnyugtatom: nekem is tetszik - mintha egy Jókai-regényből lépett volna elő:-)))

SZÓVAL, a ma kezdődő, és több hónapon át tartó eseménysorozat programja:

Pszichológia és boldogság

Bevezetés a pszichológia alapjaiba
A Lélekben Otthon-, a Ferenczi Sándor Egyesület és a Kossuth klub közös előadássorozata

Nagy az érdeklődés a pszichológia iránt, és általános a meggyőződés, hogy mindenki ért hozzá. De vajon tényleg így van? Ugyanazt értjük az alapfogalmakon? Álomról, pszichoanalízisről, testünk elfogadásáról, kapcsolatainkról és szerelmeinkről, no meg arról szól új előadássorozatunk, hogy vajon génjeinkben hordozzuk-e sorsunkat. És persze arról, hogy vajon a pszichológiai tudás és megértés a boldogsághoz is elvezet-e bennünket?

Cím: Kossuth klub 1088 Budapest Múzeum u. 7.
Időpont: Az előadások keddenként 17.30-kor kezdődnek.

Részvételi díj:  8 alkalmas bérlet az első előadás előtt 6400 forintért váltható, egy-egy alkalomra a belépő 1000 forint.

http://jasze.hu/portfolio/pszichologia-es-boldogsag/

Program:
November 4.
Álom a valóságban és valóság az álomban – Schmelowszky Ágoston
November 18.
Mi történt Freud óta? –Bokor Judit
Pszichoanalitikus terápiák napjainkban
December 2.
A test és a lélek – Vermes Katalin
December 16.
Társas énünk, társas örömeink, konfliktusaink – Bagotai Tamás
Január 13
Gén, kötődés, modell – Unoka Zsolt
Január 27.
Kreativitás és boldogság, énmeghaladás és flow – Kőváry Zoltán –
Lehetek művész még én is? A kreatív élmény gyógyító ereje.
 Február 10.
A boldogság keresése – Felházi Anett
Párkapcsolati sikerek és nehézségek
 Február 24.
 Szerelmi álmok és végzetes találkozások – Oriold Károly



Az előadókról:
Schmelowszky Ágoston
Filozófus-pszichológus, pszochoanalitikus pszichoterapeuta, addiktológus, az ELTE, PPK, Pszichológiai Intézetének munkatársa, számos könyv és tanulmány szerzője.

Bokor Judit
Klinikai és mentálhigiénikus szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus, hipnoterapeuta

Felházi Anett,
Pszichológus, pszichoterapeuta, rendszeresen tart előadásokat tudományos fórumokon és a médiában is gyakran szerepel.

Bagotai Tamás
Nagy tapasztalatú, karizmatikus pszichológus
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, európai pszichoterápiás diplom
Pszichoterápiás módszer-képzettségek: pszichoanalitikusan orientált pszichoterápia, csoportanalízis, pszichodráma – módszerekből kiképző fokozat

Vermes Katalin
Filozófus, táncterapeuta kiképző, több egyetem tanára, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi kara munkatársa

Unoka Zsolt,
Orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta
Általános orvos karon, majd filozófia szakon végeztem egyetemet. 1,5 évet dolgoztam a Merényi Gusztáv Kórház Pszichiátriai osztályán, majd 1994 óta a Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Kar, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján, ahol jelenleg is dolgozom és a Pszichoterápiás részleg osztályvezetője vagyok. Legnagyobb tapasztalatra korai traumatizációt követően kialakult mentális zavarok, valamint depresszió, szorongásos és személyiségzavarok egyéni és csoport pszichoterápiája során tettem szert.

Kőváry Zoltán
Pszichológus, zenész, a Lángoló gitárok együttes frontembere.
Magyar nyelv és irodalom szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen, majd 2001 - ben a Debreceni Tudományegyetem pszichológia szakán. Ezt követően a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett felnőtt klinikai és  mentálhigiénikus szak pszichológusi képzettséget 2005 -ben. Doktori disszertációját 2011 -ben védte meg, „Az ösztönszublimációtól a szelf-egyensúlyig. A kreativitás és a művészi alkotófolyamat pszichoanalitikus megközelítései és vizsgálata a kortárs pszichobiográfiai elképzelések alapján” címmel. Pszichobiográfiai módszerrel végzett művészetpszichológiai kutatásai során foglalkozott Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Salvador Dalí, Csontváry Kosztka Tivadar és Friedrich Nietzsche életművével.

Itt a facebook esemény:
https://www.facebook.com/events/860109097342366/

Menjünk együtt a sötétben, mert ha sor kerül ránk, úgyis egyedül leszünk

"Világítunk" - ez a címe Sütő András "Anyám könnyű álmot ígér" című kötetében annak a kis írásnak, amelyben az író a szülőfalujában élő halottak napi hagyományokat örökítette meg. Ebből a hangulatos, bölcs írásból választottam ki néhány részletet.

Estefelé, hogy apám is hazakerül a műhelyből, és leszappanozza magáról az olajat, szénport, elindulunk mindahányan a temető felé. Anyám karján egy csokor fehér őszirózsa, öcsém hóna alatt egy csomag fehér gyertya. Hangos és derűs a beszélgetésünk, mintha lakodalomba mennénk. Tömegek hullámzanak a román és magyar temető felé. Két kicsi város ég most a falu két dombján. Kamaszok viháncolnak, lányok kuncognak a sötétben. Gyerekek farsangi maszknak kiképzett sárga tököt szorongatnak a hónuk alatt; abba majd égő gyertyát helyeznek, és halálosdit játszanak, ijesztgetik az öregasszonyokat.

-Nem tudják, mivel játszanak - mondja mellettem egy öreg paraszt a fejét csóválva.

-- Vajon mi tudjuk-e? - kérdem.

-Nem játék ez, uram! - tiltakozik. - Hanem tulajdonképpen: megemlékezés. Azokra, akiktől a szemölcseinket örököltük. Vedd el az emberektől a megemlékezés jogát, s már kettébe is vágtad őket.

(...)

Otthonos, meleg fényben úszik a temető. Az ég borús, havat ígér. A föld még nem fagyott le; az ásóval, kiskapával megbolygatott hantok sötéten csillognak, a föld friss szaga elkeveredik az őszirózsa s a gyertyák illatával. Ahogy nézem: itt egyelőre mindenki dolgozik. Ugyanazzal a mozdulattal, ahogyan káposztát, palántát - most gyertyasorokat ültetnek. Némelyek térden állva,puszta marokkal morzsolják, egyengetik a földet; A jeltelenség minden irányába szerteguruló göröngyöket kényszerítik vissza két-három négyzetméternyi területre. Egy-egy megrendült mozdulat mintha élő arcot simítana el, de ez inkább a lét emlékezése; a szó makacsul a jelenhez tapad. "Maholnap lefagy az idő, nem fejeztük be a vetést."

Akik befejezték a munkát, meggyújtották a gyertyákat, leülnek a földre. A férfiak cigarettáznak. Nevetnek is, ha úgy fordul a beszéd.

(...)

Az unokaöcsém, mint egy csokor piros virágot, máris nyújtja felém a borosüveget. Ragaszkodik hozzá, hogy a szénafű völgyének savanykás borát én kóstoljam meg elsőnek.

-Hát akkor egészségünkre! - mondom.
-Isten nyugtassa meg őket! - néz körül öcsém a sírhantok fölött.

A liter bor, akár egy tábortűz, maga köré gyűjti a didergő rokonságot. Ruházatra és foglalkozásra nézve eléggé vegyes társaság vagyunk. Ahogy nézem: van itt termelőszövetkezeti tag és könyvelő, cipész, kárpitos (aki Marosvásárhelyről jött haza világítani), szőlőmunkás, tehenész, gyalogmunkás, varrónő, éjjeliőr, traktorista, harangozó, asztalos, leszerelt főhadnagy és tanítónő is, kettő.

(...)

Derűs és komoly szavak röpködnek, s elégedettek vagyunk, hogy a szétszórtság hónapjai után újra látjuk egymást. A gyerekek fel és alá nyargalnak a farsangi maszkokkal.

(...)

A világítás ténve újra szóba kerül. Hogy mire való tulajdonképpen. Sokféle vélekedés hangzik el. M. néném, aki a szombatosok vallását gyakorolja már negyven esztendeje, és nem eszik disznóhúst, a bibliát idézi: "Hitben élünk, nem látásban! Hiszünk a feltámadásban és a viszontlátásban."

-Ámen! - bólint rá tréfásan a tehenész, mivel M. néném közbeszólása úgy hangzott el, akár egy tüsszentés.

A tehenész Lucretius tanítását vallja, olyanféleképpen, hogy ami az emberrel megesik, az a természet műve. Az élet önmaga legfelsőbb hatalma s egyben áldozata is. Ezért a feltámadásra meg a viszontlátásra nézve - olyan hatalom híján, amely ezt véghezvinné - nagyon soványak a kilátásaink.

M. néném mégis erősíti, hogy a világítás közelebb viszen a feltámadáshoz. Akár az ógörögök, oly otthonosan mozog az istenei között. Apostolokat idéz, felhívja a figyelmünket az évre és a napra, amikor megszólalnak az aranytrombiták. A cipész úgy véli, hogy az egész valójában erkölcsi magatartás, aminek szerinte semmi köze a reakcióhoz. Ahogy rám néz: látom, a megjegyzést nekem szánta, megnyugtatásul. A kárpitos az apjára emlékezik, aki azt mondotta neki: Jertek majd ki a síromhoz világítani, nem azért, hogy engem lássatok, vagy én lássak valamit, mivel a föld betömi a szemem, hanem hogy a saját arcotokra hulljon a gyertya világa. Ezt olyan szépen mondotta a kárpitos apja, hogy csak bólintani lehet rá. (...) Az éjjeliőr szenvedéllyel hangoztatja, hogy "ez így tisztességes!" Mi is meghalunk majd egyszer, és jólesik majd, ha meglátogatnak a maradékaink. Rongy ember, aki nem tiszteli az elődeit és a halottait. Nemcsak a sajátjait, a másokéit is. Ha egy városi gyászmenetben meg akarod tudni, kik a parasztok vagy paraszti származásúak: számold meg a levett kalapokat.

A szőlőpásztor azt fejtegeti: akik itt nyugosznak, helytálló emberek voltak. Viselték az életet, míg össze nem roskadtak.

(...)

Elfogyott a bor. Öcsém zsebre vágja az üres üveget. Végüket repdesik a gyertyák; egy-egy fehér tócsa mindahány a fekete földön. A szél, mint valami hopmester, aki végét veti az emlékezésnek, eloltogatja rendre a boldogtalan kicsi lángokat.

-Nahát így van ez - mondja apám hazakészülődve.

Pontosan nem tudom megállapítani, kivel vitatkozott magában, amikor hosszú hallgatás után megállapította, hogy így van ez. Talán azzal, aki azt mondja, hogy nincs így.

Didergő, kopott kabátban keresi anyám az ösvényt súlytalan mozdulatokkal. Ez a könnyedség, a kerti madaraknak ez az éber álomban is őrködő elevensége, amely a legnagyobb emberség-ínségben sem nehezült lemondássá: ez az ő megtartó szabadsága. Térdéig érnek a sírok. Kezem nyújtom feléje, hogy átsegítsem jobbágyőseim fölött.

-Úgy-úgy! - kapaszkodik belém nevetve. - Menjünk együtt a sötétben, mert ha sor kerül ránk, úgyis egyedül halunk meg.

Így hangzik az ő felszólalása a világítási tanácskozáson.

Jobbikosok az ATV képernyőjén – sajnos, nem a szélsőbarnák kudarca

2014. április 6-a, a Fidesz-rezsim úgynevezett választásokon történt újrázása és a jobbikos szenny terjedése nyomán, a 2014. május 22-25-i EP választásra készülve a magyar közéletben és a médiában újra megnyílt a kérdés: hogyan kell kezelni azt az emberellenes pártot, amelynek sikere katasztrofális helyzetet teremtett a magyar közéletben?

Egy pillanatig sem inogtam meg álláspontomban: nem szabad demokratikus tárgyalópartnerként elfogadni a jobbikos politikusokat. A magukra valamit adó szerkesztőségeknek és műsorvezetőknek pedig még egyértelműbb feladat: ne engedjék be a stúdiókba demokratikus „beszélgetőpartnernek” maszkírozva, a nézőket-hallgatókat-olvasókat megtévesztő hangnemben kezelve a kinyírásunkra készülő ultrákat.

Érthető, hogy általános érdeklődést keltett 2014 késő tavaszán a Jobbik bojkottját látványosan feladó ATV tevékenysége. Egy jegyzetet megér a csatorna első kísérletei kapcsán szerezhető benyomások dokumentálása a műsorvezetőik és szerkesztőik által bemutatott felkészültségről, szakmai integritásról.

Röviden jellemezhetjük azoknak a próbálkozásoknak az első tapasztalatait, amelyekkel a tévé vezető arcai próbáltak megbirkózni a Jobbik-jelenséggel. Totális csőd.

Miért katasztrófa ez? Hosszú ideig fenntartott, elvi alapon megindokolt, a tisztességes demokraták által széles körben támogatott Jobbik-bojkott után hirtelen 180 fokos fordulatot tettek a tévé vezetői. Ez érthetően nagy figyelmet keltett, és ha már így döntöttek, mindennél fontosabb lett volna, hogy alaposan átgondolják, hogyan hajtják végre ezt a változást. Ha már vállalják a párbeszédet, tegyenek meg mindent azért, hogy ez ne a szélsőségesek triumfálására nyíló alkalom legyen.

Bőven volnának tanulmányozható külföldi példák. Angolszász, német környezetben is nagy viták, felháborodott tiltakozás kísérte, ha tisztességes, mértékadó médiumokban a szerkesztők beengedték a szélsőjobboldalt a stúdiókba. Amikor viszont ez mégis megtörtént, kiváló szerkesztők által felkészített színvonalas tévések teremtettek kőkemény vitahelyzetet a barnák számára. Úgy végezték a munkájukat, hogy a szélsőségeseknek elmenjen a kedvük az országos nyilvánosságba való befurakodástól.

Ezzel szemben az ATV-sek szerkesztői munkája egyszerűen gyalázatos. Rendre úgy reagálnak a jobbikossal szemben ülő tévés sztárok, mintha soha korábban nem lehetett volna tájékozódni a szélsőjobboldaliak érveiről, gondolkodásmódjáról. Tökéletesen felkészületleneknek bizonyulnak. Újra meg újra belesétálnak a jobbikos fórumokon, Facebook-oldalakon bőségesen tanulmányozható, kicsavart érvelésekből épített csapdákba.

Az eddigi ATV-s produkciókban Simon András bizonyult a leggyengébbnek. Balczó Zoltánnal olyan szívélyesen kvaterkázott, olyan lazán engedte a jobbikos propaganda áradását, mintha semmi feladata nem lenne tévés műsorvezetőként egy ilyen helyzetben. http://www.atv.hu/videok/video-20140507-mit-adott-nekunk-az-unio

Kálmán Olga is árnyéka volt önmagának Vona Gáborral beszélgetve http://www.atv.hu/videok/video-20140519-vona-gabor , ritkán és gyengén kérdezett vissza, hagyta, hogy az interjúból jobbikos ideológiai tízperc legyen. Valószínűleg nem érezte valami jól magát a bőrében, de ez nem mentség a felkészületlenségre.

A leghatározottabban Rónai Egon próbált kitartani, Simon András Balczó-debütálása után Dúró Dórával találkozva. Túlságosan nagy felkészültséggel ő és szerkesztői sem vádolhatók,de legalább megpróbált egy kevéssé barátságos, tárgyszerű légkört fenntartani, amelyből a néző a metakommunikáción keresztül érzékelheti a Jobbik valódi helyét a magyar közéletben. http://www.atv.hu/belfold/20140507-start-duro-dora

Mégis, Rónai mondhatja magáénak az eddigi legnagyobb kudarcot. A jobbikos politikus „úgynevezett holokausztról” beszélhetett a műsorban, és ennek kapcsán előadhatta azt a széslőjobboldali és fideszes körökben régóta terjesztett holokausztrelativizáló műsorát, amely a történelem sok-sok népirtása közé pakolja be a második világháborúban nagyarányú magyar részvétellel és súlyos magyar felelősséggel végrehajtott tömeges zsidó- és cigánygyilkolást. Látszólag a rengeteg áldozat iránti tisztelet áll emögött, valójában a hazai áldozatok, zsidók és cigányok megalázásának eszköze. A magyar jobboldali hazugságok ellen küzdő magyar demokratákat próbálják elnémítani ezzel az érveléssel. Rónai erre teljesen felkészületlen volt – pedig ideje éppen lett volna tájékozódni, hiszen az Orbán-közeli Magyar Nemzet jelenlegi brüsszeli tudósítója, Lovas István már 1999-ben előállt (a Népszabadságban!) „véralgebrázó” holokausztrelativizálásával. Rónaiék az akkor kirobbant vita anyagából most, 15 év után akár fel is készülhettek volna szerkesztőivel.

Hát, nem tették. A jobbikos sunyiskodás leleplezése helyett sikerült az egészet egy több felvonásos, értelmetlen és szomorú örmény genocídium – második világháborús holokauszt méricskélésbe fordítani. Vagyis a nagy hírű tévé magukra büszke arcai pont abba a csapdába sétáltak bele, amelyre bőven lett volna alkalmuk felkészülni...

Arról nem is szólva, hogy egy tapasztalt tévés hogyan engedhette meg Dúrónak, hogy a teljesen nyilvánvaló, holokauszttagadó „úgynevezett holokauszt” kiszólását olyan irányban magyarázza ki, aminek semmi köze ahhoz, amit valójában mondott. Az „úgynevezett” azt jelenti, hogy valakik úgy nevezik, de a beszélő ezzel nem azonosul, mert nem hiszi el, hogy az úgy volt. Ennek letagadását elengedni – elemi hiba.

Általában is jellemző, hogy az ATV-s szerkesztők nem használják a saját archívumukat sem. A sima beszédű jobbikosokat egyáltalán nem szembesítik saját bőséges és botrányos megnyilvánulásaikkal.

Megismétlem: eleve nem értettem egyet azzal az új iránnyal, amit az ATV felvállalt. De ha már ebbe az irányba fordultak, legalább ne lettek volna ilyen felkészületlenek és amatőrök...

(2015. őszi megjegyzés: a csatorna következetesen tartja a – szerintük jó – irányt, az elfogadhatatlan figurák a műsoraik egész sorában lettek állandó „vendégek”. A csatorna híradói is egyre lelkesebben tolnak mikrofont – teljesen fölöslegesen – jobbikosok orra alá. A szerkesztők és műsorvezetők felkészültsége semmivel sem lett jobb...)