Botrányok Horn Gyula emléke körül

Alább a NOL beszántott archívumából a cikkeim romjai közül kimentett szöveget közlök blogomon egy 2006-os botrányról, amelynek már akkor is érintettje volt Horn Gyula, és az ügyben gyászos szerepet játszott Sólyom László köztársasági elnök, valamint Wittner Mária.  

Az ügyet azért említem, mert ismét Horn Gyula megítélése és emlékének nyilvános megörökítése körül fodrozódnak a hullámok. Lásd például ezt az összefoglalót a Klubrádió honlapján. https://www.klubradio.hu/adasok/karacsony-gergely-szovege-hamis-a-horn-gyula-utca-ugyeben-127016  

(A 2022-es ügyről az a véleményem: nem ilyen ügyekben kellene  a baloldalnak szimbolikus háborút indítania. Horn Gyuláról rendezzenek konferenciát, adjanak ki életútját és teljesítményét elemző kötetet, vagy válasszanak más alkalmas formát a méltó emlékezésre - de a közterület elnevezése alkalmatlan az itt szükséges árnyalt közelítésre.)  

 

 


XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX  

Sólyom László morális válsága

A 2006 ősze óta eltelt időben a köztársaság elnöke a problémák kezelését elősegítő első számú közjogi méltóságból a problémák egyik forrásává vált. Minden korábbinál nagyobb szükség lenne egy tekintélyes államfő moderáló szerepére, de a jelenlegi államfő tekintélye minden korábbinál mélyebbre jutott. Legutóbbi botlását augusztus 25-én követte el, amikor saját, "56-os értékeket" védelmező érvelését felejtette el alkalmazni.

Mindössze néhány héttel ezelőtt - Horn Gyula kitüntetésének megtagadását indokolva - fejtette ki, szerinte mit gondoljunk a Köztársaság és 1956 viszonyáról, de azonnal megfeledkezett róla, amint a Fideszbe befurakodott szélsőjobboldalival szemben kellett volna határozottan alkalmaznia.
 
"Az 1956-os forradalom tagadása a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjének tagadása." Ez az idézet Sólyom László Gyurcsány Ferencnek írt leveléből származik. Így indokolta az államfő Horn Gyula magas állami kitüntetésének megtagadását.  Ha ezt az érvelést a köztársasági elnök érvényesnek tartotta júliusban, talán érvényesnek kellene tartania augusztus végén is.

Mi történt augusztus 25-én? A Sándor-palota előtt tartott tömeges meggárdulás alkalmából, egyáltalán nem mellékesen Wittner Mária fideszes képviselő az államfő orra előtt gyalázta meg a Köztársaságot - már ha elhisszük Sólyom Lászlónak, hogy 1956 becsületének nyilvános megcsúfolása a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével ellentétben áll (hogy elhisszük-e ezt az államfőnek, arról később).

Ha igaza volna Sólyomnak...

... abban, hogy miért kellett megtagadnia Horn Gyula kitüntetését, a köztársasági értékek pártatlan őrének ezen az alapon egyenesen kötelessége lenne fellépni - ha nem is minden esetben, de legalább a legkirívóbb, legszégyenletesebb esetekben - az 1956-ra gyalázatot hozó közéleti megnyilvánulások ellen.

Az államfő ilyen megnyilvánulásnak ítélte az 1956-os forradalmi erőkkel szemben fegyvert fogó, és akkori döntését ma is vállaló, tetteit indokoltnak tartó Horn Gyula magas állami kitüntetésre terjesztését. A köztársasági elnök szerint gyalázat, hogy Horn Gyula 1956-ban fegyvert fogott a "közrend védelmében". Ezt Sólyom László számára az sem írhatja felül, hogy Horn a jelenlegi köztársaság alkotmányát tisztelő közszereplő, aki a köztársaság megdöntésére semmilyen formában nem uszít. Sólyom ezért szimbolikusan kitaszította Hornt a Magyar Köztársaság  kitüntethető polgárai köréből.

Augusztus 25-én azonban minden eddiginél súlyosabb támadás érte 1956 eszmeiségét. Wittner Mária Fidesz-képviselő nem átallotta az 1944-es szellemiséget árasztó gárdisták avatására legalább jelképesen behurcolni az 1956-os zászlókat. 

Az elnök a Horn-affér után nem hagyhatná szó nélkül az 1956-ra hivatkozva, a parlament legnagyobb ellenzéki frakciójából szélsőséges uszítókat pártoló Wittner ámokfutását. Ha valami veszélyezteti az 1956-ra alapozott köztársasági értékrendet, az a halálos ítéletére hivatkozó képviselő által Fidesz-védőernyő alatt elkövetett folyamatos szélsőjobboldali hergelés. Wittner egy ország számára kapcsolja össze a szélsőjobboldali gyűlölködést és 1956-ot. Márpedig ez a kettő nem lehet azonos. A Köztársaság értékrendje nyilvánvalóan nem ezen az alapon épült fel.

Ha érvényes hivatkozási alap lehetett 1956 értékeinek védelme a Horn Gyula-ügyben, akkor ebben a sokkal súlyosabb esetben még inkább érvényesnek kell lennie.

Ha Sólyom László ebben az alkotmányos alapértékeket érintő kérdésben egységes álláspontot akar képviselni, akkor egy kitüntetés odaítélésénél sokkal nagyobb súlyú ügyben hasonlóan határozottnak kellene lennie.  Ezúttal nem az 56-osok - hajdani - ellenfelétől kellene védeni az 56-os értékekre alapozott Köztársaságot, hanem az alkotmányos értékek jelenlegi ellenségétől, az 56-ra hivatkozó szélsőjobboldali uszítástól. Szép feladat lenne ez egy államfőnek,  ha morális etalon kíván lenni.

Sólyomnak azonban nincs igaza...

 ...   amikor Horn Gyula kitüntetésének megtagadását indokolva azt a látszatot keltette, hogy a Köztársaságnak és elnökének bármi dolga lehetne polgárainak 1956-ról alkotott véleményével. (Magyar Köztársaság Alkotmánya, 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.) Ha Horn Gyula pályáját és tevékenységét minősítő döntését indokolni próbálja, annak ilyen megalapozást nem adhat.

Amennyiben ez a liberális közelítés elfogadható, akkor az államfőnek persze semmi dolga Wittner Mária Fidesz-képviselő véleménynyilvánításaival sem. Nem kötelessége észlelni a lyukas zászlók körülhordozását a szélsőséges demonstrációkon. Mindennek észlelését és  értékelését rá kell bíznia a közvéleményre és a választópogárokra.

Ebben az esetben azonban az államfőnek Horn Gyula kitüntetés-ügyében adott indoklása is a véleményszabadság megengedhetetlen korlátozása volt. 

Sok korábbi példa alapján eddig is tudtuk: kétélű fegyvernek bizonyulhat, ha egy közszereplő erkölcsi mércét próbál felállítani polgártársainak. Ilyenkor természetszerűleg megindul a méricskélés, és maga az etalon is számítson rá: minden lépése vagy mulasztása gyorsan megítéltetik.

Sólyom László már elnöki ciklusa elején eljutott odáig, hogy nehéz komolyan venni morális intelmeit.  

Tamás Tibor, NOL, 2006. augusztus