Furán szólít megbékélésre Magyar Péter

  

Idén október 23-án délután végighallgattam a Klubrádió közvetítését, amelyben a tiszás menetelésről tudósítottak, folyamatosan kommentálták a studióban, és kapcsolták, majd kis megszakítással végig közvetítették Magyar Péter hosszú szónoklatát a Hősök teréről. ( https://www.klubradio.hu/archivum/oktober-23-i-unnepi-elo-musor-2025-oktober-23-csutortok-1400-53046  ;  https://www.facebook.com/Janos.Desi/posts/pfbid086itmCWfBHUC21cR3yZzsGyBUhpECtiYAWyncckerovDZiTXYB1tXbF3hYRiSX1xl  ;  https://www.facebook.com/Janos.Desi/posts/pfbid0pd2tfFfYaSxF9CRKtUMSym8YxuSrDysEK8nrCFLad1r5FWyqPg1yy68jk9prjJRsl ;  https://www.youtube.com/watch?v=AjoIuZGZlSo ;  https://www.youtube.com/watch?v=-GCJagYFMaE  ) 

Azóta is figyelem a visszhangokat, elemzéseket – eltekintve a fideszes propagandahazugságoktól. Egyhangúan pozitív fogadtatást érzékelek azzal kapcsolatban, hogy a gyűlölködő, uszító „békemenetes” Orbán-szöveggel ellentétben a Tisza párt elnöke kezet nyújtott minden magyar felé, megszólította a Fidesz-támogatókat is, és bejelentette egy közelebbről nem részletezett „nemzeti megbékélési törvény” benyújtását és elfogadását a Tisza remélt választási győzelme után.

Magyar Péter béke- és összefogás-üzenetét azonban árnyalja, hogy ezúttal sem spórolt meg egy kis célozgatást az úgynevezett „óellenzéknek” – konkrétan a DK-nak, illetve Gyurcsány Ferencnek és Dobrev Klárának - címezve. Mintha nem mindenkire vonatkozna a megbékélés.

A minden részletében aprólékosan megtervezett ünnepi beszédben nincsenek véletlenek. Az 1956. november 4-i szovjet inváziót, illetve az ahhoz nevüket adó magyar politikusokat emlegetve Kádár-Apró-Dögei árulásáról beszélt, ami a hajdani vicc felidézésével igazából teljesen fölöslegesen ide rángatta az „Apró-klán” sztorit. Ezt még tekinthetnénk egy kis könnyed DK-g…zésnek, de a szónok később még egyszer visszatért sokszor gyalázott ellenfeleire, a dk-sok vezetőire, így: „Az elmúlt két évtizedben október 23-a mostoha ünnep volt, mert hazánk vezetői szemlesütve, kizárólag saját párthíveik előtt próbáltak hamis párhuzamokat vonni. Hogy tudott volna őszintén beszélni a forradalomról az, aki családilag ellenforradalomként élte meg 1956-ot?” (

https://www.klubradio.hu/archivum/oktober-23-i-unnepi-elo-musor-2025-oktober-23-csutortok-1400-53046 ; a felvételen a 182. perctől ) 

Úgy látszik, ez az állítólag minden magyart keblére ölelő politikus – remélem, csak egyelőre - képtelen megszabadulni a „családilag” magával hozott reflexektől. Megtagadná az „óellenzékinek” bélyegzett emberektől azt a jogot, hogy ha felmenőiktől gyerekkorukban mást hallottak is, felnőtt fejjel kialakíthassák saját véleményüket olyan kérdésekben, mint 1956 értékelése. 

Én nem tagadom meg Magyar Pétertől és a tiszásoktól a tanulás, a változás, a vélemény megváltoztatásának jogát. Akkor sem, ha mérhetetlenül távolról indultunk a Magyar által emlegetett két évtizeddel ezelőtt. 2006 őszét úgy éltem át, hogy a radikális fideszesek és a mai mihazánkosok elődei heteken át erőszakba, szennyes gyalázkodásba fullasztották a fővárost, majd október 23-án elérték, hogy a nemzetközi közvélemény szeme láttára szégyenbe és gyalázatba süllyedt 1956 ötvenedik évfordulója. A „másik oldal” pedig mindezt egészen másképp értékeli. Ebben az ügyben a beszélgetés legfeljebb a különböző álláspontok tisztázására lenne alkalmas, nem megegyezésre.

A „nemzeti megbékélés” nem azt jelenti, hogy ezután mindenki egy véleményt fogad el, hanem éppen azt, hogy a közös ügyekben a különbségek ellenére is legyünk képesek együttműködni. Ennek egyik – melegen ajánlott – módszere, hogy ha nem muszáj, ne piszkáld a másik felet. Ez az, amire Magyar Péter – remélem, csak egyelőre - nem igazán képes. 

 

(Illusztráció a híres fotó, amelyet október 23-án Fekete-Győr András tett közzé. Egy Ryanair-gép utasa készítette a Magyar Péter által meghirdetett Nemzeti Meneten felvonult hatalmas tömegről.)