Félelmetes ősanya, de a neve, az csodálatos - Kardosgé 100

 

"Mindig elbűvölnek a szefárd nevek". Jelenet Kardos G. György "A történet vége" című regényéből. 

A TÖRTÉNET VÉGE 
https://reader.dia.hu/document/Kardos_G_Gyorgy-Avraham_Bogatir_het_napja_Hova_tuntek_a_katonak_A_tortenet_vege-761

A szagokra kevésbé érzékenyek bemerészkednek abba a bizonyos Restaurant Casablancába, és levetkőztetik magukban a puha és telt, valósággal csont nélküli marokkói lányokat, de megszólítani csak nagyobb ünnepekkor merik őket. Az egyik fiú ilyenkor rámutat a másikra, és elrebegi azt az egyetlen spanyol-ladino mondatot, amit erre az alkalomra tanult meg: „Quiero presentar un haverigo mio.” Szeretném bemutatni a barátomat. Az ismerkedés kudarcra van ítélve, mert ha csak egy kicsit is fel meri emelni tekintetét a fiúra valamelyik dohányszínű lány, a pult mögül azonnal rárivall egy zömök, ráncos afrikai öregasszony: „Vete en casa, hijita. Vete en casa, presto.” Menj haza, kislány, menj gyorsan. Az hijita lesüti sötét szemét, s remegő szégyennel, mint aki valóban bűnt követett el, kioldalog a kávéházból.

Félelmetes ősanya ez az öregasszony, két ragadozó szemfogának hegye akkor is látszik, ha összeszorítja lila ajkait. Súlyos mellei a pultra ömölnek, mintha a melleire támaszkodna, homloka fölött, vörös és zöld kockás fejkendőjébe tűzve, tányérnyi sárgaréz Dávid-pajzs. De a neve, az csodálatos – mindig elbűvölnek a szefárd nevek –, a szürkésfekete bőrű, rozmárarcú öregasszonyt úgy hívják: Zsakelina Toledáno. Mesebeli színeket lobogtat ez a név, mélykék tengert és vakítófehér mór palotákat. A pult mögött, a falon, egy hosszú orrú tábornok bekeretezett és házilag színezett képe lóg, egyike azoknak a tengeren túli francia háborús plakátoknak, melyek a marakesi katonai bordélyok fényét emelték régebben: „Vive la France! De Gaulle est notre espérance.” De lehet, hogy a tábornok is az áruhoz tartozik, mindent árulnak ebben a kifőzdében, a dámkajáték korongjaitól a hadsereg által forgalomba hozott óvszerig, amelynek bámulatra méltó figyelmetlenséggel ezt a nevet adták: „Atid.” A jövő. S mindent rendkívüli kedvezménnyel árulnak, amint ezt egy héber betűkkel írt ladino nyelvű tábla is tanúsítja: „Enormesz rebáhász.” Óriási engedmény.

 

1925. május 10-én, éppen száz évvel ezelőtt született Kardos G. György. Sokan, sokféleképpen emlékeztek meg az évforduló kapcsán a kiváló emberről, nagyszerű íróról, csodálatos újságíróról.
Ex-népszabis kollégáimmal, barátaimmal közösen szerkesztett „Bächer Ivánnak szeretettel” emlékoldalunkon mi is publikáltunk egy bejegyzést, nagyon sok linkkel felszerelve. Ezzel próbáltuk felidézni Kardosgé legendás alakját. https://www.facebook.com/bacherivannakszeretettel/posts/pfbid0XJYXjDzZojr5AfkPFwZyK62fuYxnkzXdMgjd6NQRchK19ZwD1h8dxqK4GHssQ9e7l 
Kardos G. György emléke régóta, centenáriumi alkalom nélkül is fontos számomra. Szívesen olvasom hosszabb és rövidebb írásait is. 2025 májusában újra elolvastam a világhírű „Avraham Bogatír” mellett egy kötetben megjelent, kevésbé nagy figyelmet kapott palesztinai témájú regényeit: a „Hová tűntek a katonák?” és „A történet vége” címűt.  
Kiválasztottam néhány lenyűgöző részletet, amelyeket mindenki figyelmébe ajánlok. Olvassunk Kardosgét, őrizzük közösen emlékét! 

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/hefciba-nagyon-szep-az-arabok-is-igy.html

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/nem-kedvelem-az-izraelitakat-de.html

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/egyiptom-nem-jo-mondta-druz-hadnagy.html 

Egyiptom nem jó – mondta a drúz hadnagy – Izrael jó. A drúzok is jók. Abdallah nem jó. Ben Gurion jó – Kardosgé 100

 

Uri, "A történet vége" főszereplője a frissen megszületett Izraeli Véderő katonája meséli el 1949-es tapasztalatait leszerelése előtt.  

Tél végén a drúzoktól megvonták a külön tábor fényűzését, és egy trágyától párolgó egykori brit méntelepre szállásolták őket, közös koszton a csekély létszámú, de különösen megbízható beduin tevés és lovas alakulatokkal. A Goláni hadosztály északra költözött, a Zevulun völgyébe, én Ákóban rendezkedtem be egy középkori épületben, melynek kapuja fölött még a keresztesek vésték a kőbe: „La Cor De Borgeis D’Acre.”

Alighogy letelepedtem északon, máris fordulhattam vissza egy szakasz katonával délre, a megürült drúz tábor fenntartására. Ajándék volt ez a szolgálat a leszerelés előtt, jobbat nem is kívánhattam volna magamnak, s már az első nap is jól kezdődött. A leváltott drúz utóvéd parancsnoka mindent megtett, hogy otthonosan érezzük magunkat ebben az elfeledett táborban, amely az országúttól is beljebb terült el, egy terméskőrengeteg közepén. A csendes szemlélődést még a sűrűn vonuló konvojok zaja sem zavarta.

– Egyiptom nem jó – sietett felénk Ibrahim Manszur hadnagy rögtön, ahogy leugráltunk a teherautókról. Mellén színes lapocskák villantak meg, két sor jelvény díszlett a zubbonyán, zsidó nőegyletek, sportkörök és jótékonysági intézmények jelvényei. – Izrael jó – folytatta a hadnagy, és rögtön hozzátette: – A drúzok is jók. Abdallah nem jó – mondta azután, s agyagból formált csontos pásztorarcán az izgalomtól megfeszült a bőr. – Ben Gurion jó – szögezte le végül, s jobb kezét a szíve fölé helyezte, egy zománcozott, piros Dávid-pajzsra, valamelyik Tel Aviv-i gimnázium jelvényére.

A felsorakozott keresztény galileai parasztok tekintetük a földre vetették, s nyugtalanul toporogtak előttünk. Azután menetelni kezdtek a hadnagy parancsára, s katonai nyelvtanfolyamokból származó héber gyerekdalokat harsogva vonultak fel és alá a gyakorlótéren. „Ez itt törülköző, ez meg szappan, és víz is van a csapban, egy-kettő… Mosd meg a nyakad, a füled, a fogad, egy-kettő…”   

A TÖRTÉNET VÉGE 
https://reader.dia.hu/document/Kardos_G_Gyorgy-Avraham_Bogatir_het_napja_Hova_tuntek_a_katonak_A_tortenet_vege-761 

 

1925. május 10-én, éppen száz évvel ezelőtt született Kardos G. György. Sokan, sokféleképpen emlékeztek meg az évforduló kapcsán a kiváló emberről, nagyszerű íróról, csodálatos újságíróról.
Ex-népszabis kollégáimmal, barátaimmal közösen szerkesztett „Bächer Ivánnak szeretettel” emlékoldalunkon mi is publikáltunk egy bejegyzést, nagyon sok linkkel felszerelve. Ezzel próbáltuk felidézni Kardosgé legendás alakját. https://www.facebook.com/bacherivannakszeretettel/posts/pfbid0XJYXjDzZojr5AfkPFwZyK62fuYxnkzXdMgjd6NQRchK19ZwD1h8dxqK4GHssQ9e7l 
Kardos G. György emléke régóta, centenáriumi alkalom nélkül is fontos számomra. Szívesen olvasom hosszabb és rövidebb írásait is. 2025 májusában újra elolvastam a világhírű „Avraham Bogatír” mellett egy kötetben megjelent, kevésbé nagy figyelmet kapott palesztinai témájú regényeit: a „Hová tűntek a katonák?” és „A történet vége” címűt.  
Kiválasztottam néhány lenyűgöző részletet, amelyeket mindenki figyelmébe ajánlok. Olvassunk Kardosgét, őrizzük közösen emlékét! 

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/hefciba-nagyon-szep-az-arabok-is-igy.html

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/nem-kedvelem-az-izraelitakat-de.html

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/felelmetes-osanya-de-neve-az-csodalatos.html