Azt is elárulom, mi az, ami - akár akarom, akár nem - ébren tartja figyelmemet a magyarfoci nevű sport eseményei iránt.
Sajnos olyan budapesti városrészekben élek és mozgok, amelyekben - bármennyire nem érdekelnek a hazai klubok titánjainak csatái - nagyon komolyan számon kell tartanom, mikor játszik "itthon" a csapat. Nehogy úgynevezett szurkolókkal - különösen fradistákkal és újpestiekkel - hozzon össze a balsorsom. És, bizony, az ilyesmiből évtizedek alatt pavlovi reflex lesz: ha csak megemlítik ezeket a honfitársakat, pláne ha képet látok róluk, neadjisten látótávolságba kerülnek, görcsben a gyomrom.
Mindez rezsimfüggetlen és politikafüggetlen. Tök mindegy, ki a miniszterelnök, a magyar "ultráktól" hányingerem van. Orbánék focihisztériája legfeljebb ráerősített az undoromra, és 2006 ősze óta a korábbinál is látványosabbá vált, hogy kik ezek, és ha úgy adódik, melyik politikai tábor veszi igénybe szolgálataikat...
Nos, a franciaországi foci-Eb úgy alakult, hogy hosszú szünet után az ismert hazai "futballkultúrát" egy nemzetközi fociünnepre is exportáltuk. Nem kellett sokáig várni - bár várta a fene -, hogy ideérkezzenek a hírek mindarról, amit oly igen utálok ennek a sportágnak a magyar változatában.
Nem foglalkozom a magyar válogatott szereplésével, meccseit nem nézem. Sem időm, sem kedvem ehhez. Kiválasztok egy-egy olyan mérkőzést, amiről a résztvevők vagy a tét miatt remélem, hogy jó lesz, aztán vagy bejön, vagy nem. Ilyenek ezek a foci Eb-k és ilyenek a vb-k is.
Ismerőseim ilyen-olyan indulatai persze elém hozzák a magyar válogatottal kapcsolatos izgalmakat - ezeket figyelem, de igyekszem minél kevésbé bekapcsolódni.
A magyarfocit hordákban kísérő sötét alakokra és működésükre viszont nem vagyok képes legyinteni. Arányaikban kevesen vannak, most akkora tömeg mozdult meg, hogy a szokásos "ultra"-bandákat létszámukat tekintve akár elenyészőnek is nevezhetnénk. Csakhogy szokásuk szerint ezek a legszervezettebbek, legaktívabbak. Nem kell ahhoz "hangulatkeltő szándékú" média, hogy felfigyeljen rájuk, és undorító képsorok járják be a világot.
Látom, hogy elindult az optimistább hajlamúak latolgatása, hogy itt van már a változás, és a most hirtelen fellelkesedett normális tömeg fogja kiszorítani a magyar futballvilágból ezt a söpredéket.
Csakhogy van valami, ami semmi jelét nem mutatja a pozitív változásnak: gesztusokban, nyilatkozatokban azt érzékelem - ami persze nem lep meg - hogy a magyar válogatott "sztárjai" és a magyar futballvilág vezetői finoman szólva nem akarják távol tartani magukat ezektől a szurkolóhordáktól.
Hiszen ők a "lelkes fiúk", akik fanatikus biztatással segítették a csapatot...
Mindezt meg sem írtam volna, csak csendben undorodnék, ha az MLSZ-t "szurkolói rendbontások" miatt sújtó büntetések kapcsán nem hallgattam volna meg Sípos Jenő MLSZ-szóvivő június 21-i nyilatkozatát. (a fájlban a nyilatkozat 14.40-től)
http://www.klubradio.hu/klubmp3/archiv/20160621/klub20160621-182852.mp3 - kattints ide
Iskolapéldája ez a nyilatkozat annak, amit oly hosszú idő óta utálok ebben a hazai futballvilágban: nincs egy egyenes mondat, nincs egy világos, határozott állásfoglalás, amely reményt kelthetne, hogy végre eldöntötték: szembefordulnak ezekkel a magyarokra itthon és világszerte szégyent hozó "szurkolókkal". Még megnevezni sem nagyon akarják őket, pláne nem megüzenni nekik, hogy vége, elég volt...
Szinte könyörögnek nekik, hogy viselkedjenek szépen, szurkoljanak illedelmesen, ne kelljen büntetéseket fizetni, és ne tessék elrontani a "fesztiválhangulatot"...
Mondhatná minderre valaki - mondják is sokan - hogy mit izgulok, a futballhoz világszerte odacsapódik a söpredék, miért pont a magyar horda bánt engem. Hát éppen azért, mert magyar vagyok, ez a társaság idegesít a leginkább. Másrészt, méricskélhetünk, példálózhatunk más nemzetek szurkolóinak legaljával, de az az érzésem, ahogyan a magyar közállapotok romlanak, ahogy egyre hangosabb és bátrabb a szélsőjobboldal, és ahogyan a magyar államgépezet és a szakmai szervezetek egyre kevésbé tudnak-mernek-hajlandóak ezekkel valóban szembenézni (az idézett interjú tökéletes példája a mismásolásnak), úgy tükröződik mindez a magyarfoci körüli hordalék állapotában. A külvilág számára pedig, amely szerencséjére csak ritkán kap belőlünk, ilyenkor élesen megmutatkozik, hol tartunk. Az a tükör ijesztő képet mutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése