Háború van, amelynek azonban legfőbb alapelve az erőszakmentesség. Egy új könyv segítségével megérthetjük, hogy a jól szervezett erőszakmentes mozgalmak ellen nincs eszközük szabadságunk eltipróinak.
Nagy dobásra vállalkozott a Göncöl Kiadó 2017 késő tavaszán: elhozta a magyar olvasóknak Szrgya Popovics "Útmutató a forradalomhoz" című kézikönyvét, amely számos példát mutat be, de mindegyik ugyanúgy kezdődik: egy-egy sötét rezsimben a szabadságszerető fiatalság mozdulni akaró képviselői irigykedve hallgatják távoli népek sikeres zsarnokdöntéseinek történetét, de nem hiszik, hogy ilyesmi náluk megtörténhet.
Popovics azonban első kézből tudja, hogy van remény: Milosevics barbár bűnöző rezsimjét minden esélylatolgatással és pesszimizmussal dacolva ők, az Otpor! (Ellenállás!) alapítói és mozgásban tartói megdöntötték.
Minél több esettanulmányt vesz sorra a szerző a Milosevics félreállítása után célba vett diktátorok bukásáról, annál egyértelműbbé teszi, hogy nincs jogunk sopánkodni és a helyzet reménytelenségét ismételgetni. Csak a saját tudatlanságunkon és fantáziátlanságunkon múlik, ha nem vagyunk máris túl első győzelmeinken a saját elnyomóinkkal szemben.
A könyvből azt is megértjük, hogy nem mindig az egész országot elnyomó zsarnok a szabadságért harcolók célpontja. Minden demokráciában újra meg újra meg kell vívni a magunk csatáit tűrhetetlen állapotokat teremtő nagyvállalatok vagy helyi hatalmak ellen. A szabadságot folyamatosan meg kell védeni.
Az ellenállással szemben mindig ugyanaz a reakció: a csúcson lévők a hatalom összes eszközének birtokában el sem tudják képzelni, miért kellene félniük ezektől az erőszakmentes mozgalmároktól. Aztán nagyon gyorsan rájönnek, mekkorát tévedtek.
Az alábbi idézet Popovics ars poeticája lehetne:
"Ha ezt a könyvet olvasod, feltételezem, hogy legalább egy kicsit törődsz azzal, hogy a világban jó irányú változások történjenek. Életed során valószínűleg próbálkoztál már petícióírással, felvonulással, szervezéssel, esetleg más módjával annak, hogy az emberek figyelmét felhívd valami nagyon fontos témára. Lehet, hogy csak egy barátot vagy egy szülőt próbáltál meggyőzni arról, hogy a politikai nézetei teljesen hibásak. Fogadjunk egy kanál izraeli túróban, hogy tudom, mi történt: szenvedélyesen beszéltél a veszélyeztetett lazac megmentéséről vagy arról, hogy iPhone-okat kell venni a krónikusan szomorú bolgár árváknak, de az emberek csak udvariasan bólogattak.
Persze cinikus vagyok, de csak azért, mert tökéletesen érthetően akarom elmagyarázni az erőszakmentes aktivizmus egyik rendkívül fontos alapelvét: nevezetesen, hogy az emberek kivétel nélkül és teljes bizonyossággal fütyülnek arra, amit mondasz.
Nem azért, mert rosszak. A legtöbben tisztességesek, kedvesek és szerények. Ők azt hiszik, mindenki csak arra vágyik ebben az életben, hogy valahol békén üljön és szendvicset egyen. Pedig igazából nekik is sok minden jár a fejükben, munka, gyerekek, nagy álmok és kis sérelmek, kedvenc TV-műsorok, amikről nem szabad lemaradni, és kacatokkal megtöltött dobozok, amiket vissza kell küldeni az internetes áruháznak. Talán azt gondolod, hogy ezek hülyeségek. Talán önzéssel, vaksággal, sőt erkölcstelenséggel vádolod azokat, akik csak a napi gondjaikkal foglalkoznak és a kertjüket gondozzák. Az általam ismert legrosszabb aktivisták legalábbis így gondolkodtak. Nem is jutottak sehova, mert nem reális elvárni az emberektől, hogy elkezdjenek több dologgal törődni, mint amivel már eddig is törődtek. Minden próbálkozás, ami ezt nem veszi figyelembe, bukásra van ítélve. Benjamin Franklin állítólag egyszer megjegyezte: "Az emberiség három csoportra osztható: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik megmozdulnak." Úgy képzelem, hogy te, kedves olvasó, olyan vagy, aki megmozdul. Ha így van, nincs más feladatod, mint megtalálni azokat, akik mozdíthatók, és rávenni őket, hogy csatlakozzanak hozzád."(SZRGYA POPOVICS
Matthew Miler közreműködésével:
Útmutató a forradalomhoz. Göncöl Kiadó, 2017., 48-49.oldal)
Ebben a könyvben talán a legtanulságosabb eset Itzik Alrov, egy izraeli ultraortodox biztosítási ügynök sikeres mozgalma az elviselhetetlen árat diktáló élelmiszeripari óriások ellen. Senki nem képzelné, hogy pont ilyen egy sikeres forradalmár - de a túróforradalom kibontakozása után maguk a megdrágított csemegét forgalmazó cégek is rájöttek, hogy elhamarkodottan ítéltek.
Hasonló áttörést vitt véghez San Franciscóban a melegjogi mozgalomban történelmi személyiséggé vált Harvey Milk is. A melegek egyenjogúsításáért indíott harcot, de a nagy alapjogi csatákban elszenvedett kudarcok elgondolkodtatták. Ezután éles váltással elindította a "kutyaszar-mozgalmat". És ez a gondolat zseniálisnak bizonyult.
Ilyen esettanulmányok egész sora győzi meg az olvasót, hogy ideje munkához látni kesergés helyett. Semmilyen külföldi tapasztalat nem emelhető át egy az egyben - de a hatékony gondolkodásra megtaníthat.
Ha valaki már-már beletörődne, hogy Orbán és holdudvara hosszú korszakra eltávolíthatatlan lesz, Szrgya Popovics tapasztalatai alapján megérti, hogy a zsarnokság soha nem érezheti magát biztonságban.
Féljenek inkább ők. Minden okuk megvan rá...
(Írásom először a zarojel.hu oldalon jelent meg:
https://zarojel.hu/a-zsarnok-percei-meg-vannak-szamlalva/ )
A társadalmi változások vérrel és fájdalommal jönnek létre,nem maguktól. Egy könyv nem elég hozzá. A forradalmat nem lehet exportálni!
VálaszTörlésEl kell olvasni a könyvet. Szó sincs benne a "forradalom exportjáról". Rengeteg esetet ír le, egyikben sem hitték, hogy "egy könyv elég hozzá." Viszont minden esetben, minden elnyomott országban pontosan ugyanezzel az első reakcióval találkoztak a szerb csoport tagjai. Aztán dolgozni kezdtek - többnyire eredménnyel.
Törlés