A régi Omega szétválása után én az LGT-vel tartottam, nem voltam és vagyok nagy véleménnyel a Kóborék által produkált lemezek zenei színvonaláról és dalszövegeiről, különösen nem, ha Presserrel, Adamisszal, majd később Dusánnal és a többiek teljesítményével vetjük össze. De nem is utáltam az Omegát, sok számukat szerettem és szeretem, szóval nem volt velük komoly bajom. Sajnálom, ha nem értik, semmi szükség nem lenne egy bukásra ítélt és nagy léptekkel a bukás felé is tartó rezsim melletti felzárkózásra, az egyik legundorítóbb rezsim-jelképpé vált létesítményben fellépve.
A botrányt, a sok kommentárt és indulatokat figyelve azonban visszaemlékszem a 2014-es választási kampány fideszes záróeseményére, a "békemenetesek" Hősök terére vonulására, mert az hozott nekem igazi csalódást. A demokráciát összeroppantó rezsim a saját választási törvénye alapján új győzelemre készült, miután eltörölte az alkotmányt, a köztársaságot, és az országnak a csónakból kihajításra ítélt részét megnyomorítva hosszú távra berendezkedett. Nem kötelező egy ilyen rezsim mellett kiállni egy kampányfinisben. Aki megteszi, az magára veszi a bélyeget. A Balkán Fanatik nevű csapat megtette, OK, nem sokkal később a sajtóban körbejárt, hogy meg is kapták a jutalmat ( http://index.hu/gazdasag/2014/04/16/mnb-csr/ ).
Az igazi csalódás számomra a Csík Zenekar kiállása volt a Fidesz-rezsim mellett (
http://nol.hu/belfold/a-
http://www.quart.hu/quart/
Őket tényleg szerettem, örültem, mert közös kultúránk szerves része, amit csinálnak. Nagyon sajnálom, hogy azóta már mindig ott van ez az árnyék a nevükön, művészetükön. Nem állhatnak következmények nélkül az elnyomók és megnyomorítók mellé.
Az pedig különös dolog, hogy a Csík árulásából nem lett felhördülés, az Omega viszont egy kampányhelyzeten kívüli, bár kétségtelenül gusztustalan felnyaló gesztussal magára szabadította a jogos megvetést.
Ilyen furán és logikátlanul működik a közvélemény...
