Élet és Irodalom, 2026. október 2.
Szeptember 24-én jelentették be, hogy lehetővé teszi a Népszabadság újraindítását egy befektető-csoport, a szakmai vezetést pedig a hajdani Népszabadság munkatársainak egy erős csapata fogja irányítani.
A fontos bejelentésről szóló kommunikáció elég zavaros volt, de annyi kiderült, hogy az online felület és nyomtatott hetilap a Népszabadság címét viseli majd. Tóth Ákosnak és Vető Balázsnak a baráti (majd várhatóan konkurens) szerkesztőségek számos megszólalási lehetőséget biztosítottak a részletek feltárására, de nem sikerült eloszlatni a homályt. https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/09/a-nepszavanak-vege-miert-keptelenek.html
Tóth Ákos következetesen erősítgeti, hogy az új médiacsoport két további tagja,
a Népszava és a Jelen is tovább működik majd. A Klubrádióban például ( https://www.klubradio.hu/archivum/folyt-kov-volt-egyszer-egy-nepszabadsag-2026-oktober-01-csutortok-2000-60966
) olyan – kissé zavarosnak tűnő - konstrukciót említett, hogy az online
szerkesztőség elsősorban a Népszabadságot fogja felfuttatni, de „ a Népszava és
a Jelen online felülete is frissülni fog…” (Nem világos, hogy ezt a munkát
egyetlen szerkesztőség lenne képes elvégezni, vagy – ami még kevésbé hihető –
három szerkesztőséget tartanának fenn… Ugyan miből?)
Nem mindenki lelkesedik
A Népszabadság újraindítását általában pozitív, támogató hangnemű interjúkkal segítette
a média. (Például az ATV Egyenes beszédben, a Kossuth Rádióban, a Partizánon, a
Klubrádióban.) Az Élet és Irodalom október 2-i számában ugyanakkor két olyan
értelmiségi is megszólalt, akiknek fenntartásaik vannak. Egyikük, Szvák Gyula
baráti, illetve szerzői kapcsolatban állt a hajdani Népszabadsággal, illetve
mindmáig a Népszavával is.
Szvák: a Népszava mellett is szólnának érvek
’„Az újrainduló Népszabadság a hír bejelentésének első napján Esterházy Péter 1994-es bonmot-jával hirdette magát: „A Népszabadságban már csak a nevét utálom.” Valami oka csak volt arra, hogy ezt mondja...’ – írta Szvák Gyula. -
„Mindjárt hozzáteszem, hogy én a nevét nem utáltam, és nem utálom most sem. Csak éppen a Népszava mellett is szólnának érvek. Mondjuk például az, hogy nyolcvanhárom évvel régebbi: százötvenhárom éve folytonos. Munkáslap volt, szociáldemokrata lap volt, szakszervezetis lap volt. Emlékszem, még az olyan echte polgár, mint Niederhauser Emil akadémikus is azt járatta mint szakszervezeti tag. A Népszabadságra én is előfizettem, amíg bedobták a postaládámba. A 80-as évek végétől, de 1990-től egész biztosan már nemcsak a hátsó oldalt olvastam, hanem beljebb is merészkedtem, különös tekintettel Bächer Ivánra és a hétvégi mellékletre. Nemcsak olvastam, írtam is bele. Ismertem e hősi idők főszerkesztőit, helyetteseit, meghatározó alakjait. Az igazi nagy profikat, Eötvös Pált, Zalai Istvánt, Tamás Ervint, Hovanyecz Lászlót, Bossányi Katit, vagy a későbbi főszerkesztő Vörös T. Károlyt. A pártorgánumból saját jogán, kemény üzleti versenyben lett toronymagasan vezető napilap.”
…
„Most az történt, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő Jelen vezető munkatársai kezdeményezésére egy alig – és nem is tőkeerejéről – ismert befektetői csoport megvette Leisztinger Tamástól a Népszavát, megszünteti, és újra elindítja – a Népszabadságot. A lényeges különbség, hogy a Népszava munkatársainak jelentős részét most nem elbocsátják, hanem alkalmazzák. Továbbá az, hogy a Népszava online tartalmait archívumként megőrzik, és az ígéretek szerint a Szép Szó melléklet is megjelenik majd valamilyen formában az új Népszabadság nyomtatott hetilapjában.
Felvetődik a kérdés, hogy ezzel a mozgósított tőkével és szellemi energiával miért nem a nemzeti örökség részét képező százötvenhárom éves Népszavát mentették meg. Vagy legalább miért nem viszik magukkal tovább érdemi formában a Népszava nevet? Nem lenne túl nagy gesztus.”
…
„A Népszava súlyos árat fizetett azért, mert Fenyőt kivéve sosem volt igazi gazdája. Mégis, a baloldali, szociáldemokrata értékeket sokkal tovább és elkötelezettebben képviselte, mint az azoktól fokozatosan liberális irányban eltávolodó Népszabadság. Az is igaz, hogy a piac, s mögötte az olvasói igények a Népszabadságot igazolták. A Népszavának meg maradt a politikának való kiszolgáltatottság és munkatársai lélekőrlő küzdelme, ideértve a lapot megszakítással bő húsz évig irányító főszerkesztő, Németh Péter kötéltáncosokat megszégyenítő egyensúlyozását a lét és nemlét határán. Valóságos ellenzéki újság volt, de sajnos a szociáldemokráciába akkor már nem fektetett be senki.”
( ÉS, október 2.
Szvák Gyula: Nép szava, szabadság?
https://www.es.hu/cikk/2026-10-02/szvak-gyula/nep-szava-szabadsag.html
)
Szvák Gyula idén júniusban, a Népszava nyomtatott kiadásának megszűnése kapcsán is kiállt a napilap munkatársai mellett:
„A Népszava szerkesztőinek, újságíróinak, munkatársainak, de a szerzőinek (beleértve Tömpe Istvánt is) azonban jár az, hogy ne szemlesütve kelljen elkullogniuk. A sajtómunkásoknak a legtöbb, amijük van, az a szakmai becsület. Ettől ne fosszuk meg őket.”
( ÉS, június 19.
Szvák Gyula: Isten szava
https://www.es.hu/cikk/2026-06-19/szvak-gyula/isten-szava.html )
Amit ki kell mondani, azt ki kell mondani
Az október másodikai Élet és Irodalomban Nyíri Kristóf is megemlékezett a
Népszaváról:
„Az elmúlt napokban jött a hír arról, hogy a tetszhalott Népszava valamiképpen életre kel az újrainduló Népszabadság égisze alatt. A részletek, gondolom, nemcsak számomra homályosak, de nyilvánvaló, hogy a nagy múltú Népszava így vagy úgy alárendelt szerepet játszik a Népszabadsághoz képest. Emlékeztessünk akkor néhány közismert tényre – de amit ki kell mondani, azt ki kell mondani. A Népszava 1877. május 1-jén jelent meg először, fénykora az 1905 és 1944 közötti időszakra esik, szerzői közé tartozott Ady Endre és József Attila. Történelmi jelentőségű volt 1941-es karácsonyi száma mint a náciellenes nemzeti összefogás nyílt kiáltványa. Ehhez képest a Népszabadságot az '56-os forradalom leverése után a Kádár-rendszer hozta létre, elődje a Rákosi-korszak Szabad Nép című förmedvénye volt, néhány iszonyatos cikkére gyermekkoromból máig emlékszem.”
( ÉS 2026. okt. 2. „A Népszava hattyúdala – In: Nyíri Kristóf: Hattyúdal https://www.es.hu/cikk/2026-10-02/nyiri-kristof/hattyudal.html )
És még egy érdekes részlet
A Népszava szerkesztősége dolgozik, a nagy múltú újság honlapja egyelőre a sok éve megszokott intenzitással működik. A nepszava.hu oldalon jelent meg egy hír a Népszava tiszteletbeli, örökös főszerkesztője, Fejtő Ferenc emlékére alapított díj idei átadásáról. https://nepszava.hu/3333975_a-nepszava-ujra-atadja-a-fejto-ferenc-dijat
Az idei zűrök miatt a szokásos szeptember eleji időpont helyett a Népszabadság internetes újraindítása utáni hétvégére hívják Fejtő Ferenc tisztelőit és a Népszava-hagyományok őrzésének támogatóit Újlipótvárosba, a Szent István park déli bejáratánál álló Fejtő-szoborhoz.
Idén sajátos színt kölcsönöz az eseménynek, hogy „Tóth Ákos, a Népszava főszerkesztője mond köszöntőt”.
