Egy
pillanatig sem inogtam meg álláspontomban: nem szabad demokratikus
tárgyalópartnerként elfogadni a jobbikos politikusokat. A magukra
valamit adó szerkesztőségeknek és műsorvezetőknek pedig még
egyértelműbb feladat: ne engedjék be a stúdiókba demokratikus
„beszélgetőpartnernek” maszkírozva, a
nézőket-hallgatókat-olvasókat megtévesztő hangnemben kezelve a
kinyírásunkra készülő ultrákat.
Érthető,
hogy általános érdeklődést keltett 2014 késő tavaszán a
Jobbik bojkottját látványosan feladó ATV tevékenysége. Egy
jegyzetet megér a csatorna első kísérletei kapcsán szerezhető
benyomások dokumentálása a műsorvezetőik és szerkesztőik által
bemutatott felkészültségről, szakmai integritásról.
Röviden
jellemezhetjük azoknak a próbálkozásoknak az első
tapasztalatait, amelyekkel a tévé vezető arcai próbáltak
megbirkózni a Jobbik-jelenséggel. Totális csőd.
Miért
katasztrófa ez? Hosszú ideig fenntartott, elvi alapon megindokolt,
a tisztességes demokraták által széles körben támogatott
Jobbik-bojkott után hirtelen 180 fokos fordulatot tettek a tévé
vezetői. Ez érthetően nagy figyelmet keltett, és ha már így
döntöttek, mindennél fontosabb lett volna, hogy alaposan
átgondolják, hogyan hajtják végre ezt a változást. Ha már
vállalják a párbeszédet, tegyenek meg mindent azért, hogy ez ne
a szélsőségesek triumfálására nyíló alkalom legyen.
Bőven
volnának tanulmányozható külföldi példák. Angolszász, német
környezetben is nagy viták, felháborodott tiltakozás kísérte,
ha tisztességes, mértékadó médiumokban a szerkesztők beengedték
a szélsőjobboldalt a stúdiókba. Amikor viszont ez mégis
megtörtént, kiváló szerkesztők által felkészített színvonalas
tévések teremtettek kőkemény vitahelyzetet a barnák számára.
Úgy végezték a munkájukat, hogy a szélsőségeseknek elmenjen a
kedvük az országos nyilvánosságba való befurakodástól.
Ezzel
szemben az ATV-sek szerkesztői munkája egyszerűen gyalázatos.
Rendre úgy reagálnak a jobbikossal szemben ülő tévés sztárok,
mintha soha korábban nem lehetett volna tájékozódni a
szélsőjobboldaliak érveiről, gondolkodásmódjáról. Tökéletesen
felkészületleneknek bizonyulnak. Újra meg újra belesétálnak a
jobbikos fórumokon, Facebook-oldalakon bőségesen tanulmányozható,
kicsavart érvelésekből épített csapdákba.
Az
eddigi ATV-s produkciókban Simon András bizonyult a leggyengébbnek.
Balczó Zoltánnal olyan szívélyesen kvaterkázott, olyan lazán
engedte a jobbikos propaganda áradását, mintha semmi feladata nem
lenne tévés műsorvezetőként egy ilyen helyzetben.
http://www.atv.hu/videok/video-20140507-mit-adott-nekunk-az-unio
Kálmán
Olga is árnyéka volt önmagának Vona Gáborral beszélgetve
http://www.atv.hu/videok/video-20140519-vona-gabor
,
ritkán és gyengén kérdezett vissza, hagyta, hogy az interjúból
jobbikos ideológiai tízperc legyen. Valószínűleg nem érezte
valami jól magát a bőrében, de ez nem mentség a
felkészületlenségre.
A
leghatározottabban Rónai Egon próbált kitartani, Simon András
Balczó-debütálása után Dúró Dórával találkozva. Túlságosan
nagy felkészültséggel ő és szerkesztői sem vádolhatók,de
legalább megpróbált egy kevéssé barátságos, tárgyszerű
légkört fenntartani, amelyből a néző a metakommunikáción
keresztül érzékelheti a Jobbik valódi helyét a magyar
közéletben. http://www.atv.hu/belfold/20140507-start-duro-dora
Mégis,
Rónai mondhatja magáénak az eddigi legnagyobb kudarcot. A jobbikos
politikus „úgynevezett holokausztról” beszélhetett a műsorban,
és ennek kapcsán előadhatta azt a széslőjobboldali és fideszes
körökben régóta terjesztett holokausztrelativizáló műsorát,
amely a történelem sok-sok népirtása közé pakolja be a második
világháborúban nagyarányú magyar részvétellel és súlyos
magyar felelősséggel végrehajtott tömeges zsidó- és
cigánygyilkolást. Látszólag a rengeteg áldozat iránti tisztelet
áll emögött, valójában a hazai áldozatok, zsidók és cigányok
megalázásának eszköze. A magyar jobboldali hazugságok ellen
küzdő magyar demokratákat próbálják elnémítani ezzel az
érveléssel. Rónai erre teljesen felkészületlen volt – pedig
ideje éppen lett volna tájékozódni, hiszen az Orbán-közeli
Magyar Nemzet jelenlegi brüsszeli tudósítója, Lovas István már
1999-ben előállt (a Népszabadságban!) „véralgebrázó”
holokausztrelativizálásával. Rónaiék az akkor kirobbant vita
anyagából most, 15 év után akár fel is készülhettek volna
szerkesztőivel.
Hát,
nem tették. A jobbikos sunyiskodás leleplezése helyett sikerült
az egészet egy több felvonásos, értelmetlen és szomorú örmény
genocídium – második világháborús holokauszt méricskélésbe
fordítani. Vagyis a nagy hírű tévé magukra büszke arcai pont
abba a csapdába sétáltak bele, amelyre bőven lett volna alkalmuk
felkészülni...
Arról
nem is szólva, hogy egy tapasztalt tévés hogyan engedhette meg
Dúrónak, hogy a teljesen nyilvánvaló, holokauszttagadó
„úgynevezett holokauszt” kiszólását olyan irányban
magyarázza ki, aminek semmi köze ahhoz, amit valójában mondott.
Az „úgynevezett” azt jelenti, hogy valakik úgy nevezik, de a
beszélő ezzel nem azonosul, mert nem hiszi el, hogy az úgy volt.
Ennek letagadását elengedni – elemi hiba.
Általában
is jellemző, hogy az ATV-s szerkesztők nem használják a saját
archívumukat sem. A sima beszédű jobbikosokat egyáltalán nem
szembesítik saját bőséges és botrányos megnyilvánulásaikkal.
Megismétlem:
eleve nem értettem egyet azzal az új iránnyal, amit az ATV
felvállalt. De ha már ebbe az irányba fordultak, legalább ne
lettek volna ilyen felkészületlenek és amatőrök...
(2015.
őszi megjegyzés: a csatorna következetesen tartja a – szerintük
jó – irányt, az elfogadhatatlan figurák a műsoraik egész
sorában lettek állandó „vendégek”. A csatorna híradói is
egyre lelkesebben tolnak mikrofont – teljesen fölöslegesen –
jobbikosok orra alá. A szerkesztők és műsorvezetők
felkészültsége semmivel sem lett jobb...)
