SZÖVEGMENTÉS A BESZÁNTOTT NÉPSZABADSÁG ONLINE ARCHÍVUMBÓL.
A szélsőpolgári Fidesz politikusai és az általuk működtetett propagandasajtó már 2005-ben, Európa náci uralom alóli felszabadulásának hatvanadik évfordulóján "Európa hőseinek" nevezte a németekkel együtt harcoló magyar katonákat, akik a fideszes történelem-átírás szerint a "a keresztény Európát" védték az antifasiszta szövetség ellen. Akkor írtam az alábbi publicisztikát.
Nagy felzúdulást keltett Gyurcsány
Ferenc és Hiller István egyértelmű
állásfoglalása 1945-ös sorsfordulónkkal kapcsolatban: mindketten kétség
nélkül felszabadulásnak minősítették a Vörös Hadsereg győzelmét a magyar
területeken harcoló nácik és szövetségeseik fölött.
Tamás Tibor| Népszabadság| 2008. április 22. (ez a dátum pontatlan, valószínűleg egy informatikai "fejlesztés" következménye - a cikk valójában a 2005-ben kirobbant vitákra reagált -- T.T.)
A Fidesz nem a legmagasabb szinten nyilvánított véleményt, de fővárosi
frakcióvezetőjüknek – felettesei által nem cáfolt – megszólalása bízvást
tekinthető "hivatalosnak". Kupper András sietett megtámadni a szocialista vezetőket,
amiért felszabadulásnak nevezték az 1945-ben történteket. Kupper
kizárólag az idegen hadsereg megszállása alá került magyar lakosság
szenvedéseit hangsúlyozta. Szó sem lehet itt szerinte felszabadításról,
még megszabadulásról sem. „Csöbörből vödörbe” – ez az események helyes
értékelése a fideszes vezető szerint.
A fellángoló vitában váratlan segítséget kapott a fideszes vélemény: gyakorlatilag Kupper álláspontjára helyezkedett Papp László Tamás és Debreczeni József. PLT liberális, olykor szinte a doktrínerségig következetes liberális közíró, Debreczeni József pedig méltányos elemzései kapcsán a józanságukat megőrizni próbáló jobb- és baloldali demokraták számára is etalonnak számító politikai elemző. Kupper melletti kiállásuknak tehát súlya van ebben a vitában.
A „felszabadulás”-kérdésben álláspontjuk lényege: „Budapestért 1944-45-ben nem a zsarnokság és a demokrácia erői csatáztak, hanem két totalitárius állam hadserege.” Ezért szerintük 1945-ben az történt, hogy „az egyik totális diktatúrát fölváltotta a másik.”
Ezzel a nézettel egy nagyon fontos ponton feltétlenül azonosulni kell: a Szovjetunió, amelynek hadserege 1945-ben itt győzelmet aratott, totalitárius állam volt, ennek minden következményével. Ahogyan a szovjetekkel szembeszálló, szétverésre érett erők is totalitárius rendszereket – a náci birodalmat és nyilas bábját – védték.
De itt véget is ér részemről az összhang PLT-vel és Debreczeni Józseffel, pláne Kupperral. Az ugyanis finoman szólva pontatlan, hogy ami történt, lényegét tekintve ne lett volna egyéb, mint az egyik diktatúra fölváltása a másikkal. Budapest ostroma ugyanis nem mellékesen egy világháború szörnyű epizódja volt. Egyszerűen nem lehet eltekinteni attól, hogy a hazánk területén összecsapó szereplők az egész emberiség további sorsát meghatározó színdarabban vívták harcukat.
A Fidesztől nem meglepő a szavazótáborának szélsőséges részét kiszolgáló, szándékosan provinciális történelemszemlélet. Beleillik a legalább 1996 óta folytatott ideológiai kamikaze-játékukba, amely a jobboldali demokratákat egy táborban tartja a demokrácia szélsőjobboldali ellenségeivel. PLT és Debreczeni József részéről azonban szokatlan, hogy ilyen könnyen besétálnak ebbe a kelepcébe.
Szinte szégyellem leírni, 1944-45 tanulsága annyira egyértelmű: Európát akkor egy széles antifasiszta koalíció a végveszélytől mentette meg. A magyar népet akkori vezetői abba a táborba terelték, amelytől meg kellett szabadítani a kontinenst, hogy egyáltalán folytatódhasson az európai történelem.
Az a világos demokrata elkötelezettség, amellyel a mértékadó német politikai erők – természetesen a CDU, a Fidesz testvérpártja is! – a hajdani náciellenes koalícióval együtt ünneplik a második világháborúban Németország fölött aratott győzelmet, illetve az a mértéktartás, ahogy a drezdai pusztításhoz hasonló súlyos ügyekben állást foglalnak, jelzi, hogy a németek értik ezt a történelmi tanulságot.
A német és a magyar vérveszteség egyaránt borzalmas volt. Ez az évforduló nem a felhőtlen ünneplésé. Az egészséges európai történelmi identitásnak azonban elvárható része, hogy mindazok, akik a térdre kényszerített szövetségi rendszer tagjai voltunk, ezen az ünnepen az antifasiszta koalíció győzelme – elődeink bűnéből tőlünk is kicsikart győzelme – előtt hajtsunk fejet. Ez az évforduló erről szól, legalábbis azok szemében, akik az 1945-ben a nácikat legyőző koalícióval azonosulnak.
A történet persze már 1945-ben folytatódott, s ennek a tanulságaival is szembe kell nézni. Az antifasiszta koalíció szétesett, és mi – ezúttal már külső kényszerek miatt – ismét egy olyan szövetségi rendszerben találtuk magunkat, amelytől, amint lehetett, meg kellett szabadulnunk.
A Fidesz vezetői – a magyar jobboldal legrosszabb ideológiai hagyományait folytatva – tudatosan keverik össze ezt a két ügyet, hogy az utóbbival elvegyék az előbbi élét. Bízom benne, hogy jobb pillanataiban Debreczeni József és Papp László Tamás is tisztában van ezzel.
