Áldozatszerep? A főpolgármester nem hagyta szó nélkül

 

(Karácsony Gergely - Wikipédia - Forrás: European Union)

A Fővárosi Közgyűlésnek az április 12-i választás utáni első ülésén a Tisza Párt frakcióvezetője, Orbán Árpád ilyet mondott: 

"... a kifogások elfogytak, az a nyomás, amit a Fidesz-kormányzat teherként a fővárosra helyezett, megszűnt, és az áldozatszerepből tényleg itt az ideje, hogy kilépjünk."
"…lejárt a panaszkodás, az állandó csőddel riogatás és az egymásra mutogatás ideje, el kell kezdenünk érdemben együtt dolgozni."    
( https://www.klubradio.hu/hirek/karacsony-az-elmult-tizenhat-evben-abuziv-kormanyzas-folyt-amelynek-budapest-is-aldozata-volt-161094  )

Nincs semmi kézzel fogható, de legyetek türelemmel és tessék fellélegezni

Orbán Árpád, a Tisza Párt fővárosi frakcióvezetője napirend előtti beszédében azt mondta: a politikai földindulás alapjaiban kell, hogy megváltoztassa Budapest jelenét és jövőjét. Szembe kell nézni azzal a "romhalmazzal", amit a Fidesz-KDNP maga után hagyott: szisztematikusan lebontotta az önkormányzatiságot, elvonta a főváros jogosítványait, bevételeit, és a budapestiek képviselete helyett színjátékot játszott. Ennek a korszaknak egyszer és mindenkorra vége - jelentette ki a frakcióvezető. Hangsúlyozta: a Tisza Pártot a fővárosi munkájában eddig a szakmaiság, a tisztesség és a transzparencia vezette. Budapestnek átlátható, modern, európai módon kell működnie. Ebben Karácsony Gergelynek is együtt kell működnie, "jobban, mint eddig" - mondta Orbán Árpád. Úgy fogalmazott: "a kifogások elfogytak, az a nyomás, amit a Fidesz-kormányzat teherként a fővárosra helyezett, megszűnt, és az áldozatszerepből tényleg itt az ideje, hogy kilépjünk. Lejárt a panaszkodás, az állandó csőddel riogatás és az egymásra mutogatás ideje, el kell kezdenünk érdemben együtt dolgozni".

Orbán Árpád azt mondta: nem lehet hivatkozni a kormányzati elvonásokra. "Természetesen egy kis türelem kell", de a Tisza Párt programjában egyértelműen szerepel az önkormányzatok támogatása. Budapest jelenleg egy hatalmas lehetőség kapujában áll, a Tisza-kormány megalakulásával a "város végre fellélegezhet" - hangsúlyozta a politikus, aki ugyanakkor azt mondta: Budapest akkor lehet Európa egyik leginkább fejlődő és legélhetőbb városa, ha "a városvezetés is hajlandó kilépni a múltból".


Áldozatszerep? A főpolgármester nem hagyta szó nélkül

"Ebben a korszakban Budapest nem áldozatszerepben volt, hanem áldozat volt, amelyet csodával határos módon túlélt" – reagált Karácsony Gergely a Fővárosi Közgyűlés első ülésén, amelyre az országgyűlési választást követően került sor.
(A Tisza Párt frakcióvezetőjének, Orbán Árpád szavaira utalt, aki azt mondta: "lejárt a panaszkodás, az állandó csőddel riogatás és az egymásra mutogatás ideje, el kell kezdenünk érdemben együtt dolgozni".)

A főpolgármester reméli, hogy vége a „hét szűk esztendőnek”, és fejlődés következik. Elmondta, hogy a város elvesztette forrásait, számos jogkörét. Karácsony aláhúzta, csak azt kérik, hogy a Tisza hajtsa végre a programjában tett ígéretet, amikor arról beszélt, hogy Budapest nem lehet a kormány ellenfele, és hitet tett egy igazságos finanszírozási rendszer mellett is. Hozzátette: megkapta a meghívót az önkormányzatokért felelős minisztertől, hamarosan egyeztetni fognak.

( Karácsony: Az elmúlt tizenhat évben abuzív kormányzás folyt, amelynek Budapest is áldozata volt
  https://www.klubradio.hu/hirek/karacsony-az-elmult-tizenhat-evben-abuziv-kormanyzas-folyt-amelynek-budapest-is-aldozata-volt-161094  )

Első forduló: Márki-Zay – második: kihagyva

Az egyesült ellenzék 2021-es előválasztásán hatalmas tömeg nyilvánított véleményt. Megválasztottuk a 106 közös egyéni képviselőjelöltet, és két fordulóban döntöttünk a miniszterelnökjelöltünkről. Sok találgatást olvastam, hallottam arról, hogy honnan jöttek Márki-Zay szavazói, és mi történt a második fordulóban.

Ki, miért, hogyan döntött így vagy amúgy?

Azt vettem észre, hogy én valami különleges eset lehetek, mert arról, ahogyan én gondolkodtam, nem emlékeztek meg a találgatók. Így hát az elemzők segítségére sietek: ilyen is volt, legalább egy szavazó esetében. 

Első forduló: esélytelennek látszott, de bejuttattuk 

A Városi Kurír szerkesztői lehetővé tették számomra (köszönet!), hogy már hónapokkal a voksolás előtt felhívhassam a figyelmet Márki-Zay Péterre. (Ő biztosan legyőzheti a Fideszt”, 2021. június )https://varosikurir.hu/o-biztosan-legyozheti-a-fideszt-lapzsemle/ 
Ahogy közeledett a szavazás, egyre erősebb lett ez a véleményem. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a nyilvánosságra került előzetes mérések és elemzői vélemények nem támasztották alá optimizmusomat. Mégis úgy éreztem, az első fordulóban érdemes szavazatommal kinyilvánítani, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesternek szívesen adnék esélyt Orbánnal szemben.
Ismerőseim, akikkel megosztottam ezt a véleményemet, legtöbbször úgy reagáltak, hogy nekik Márki-Zay nem rokonszenves, vagy kiemeltek egy-egy sajtóból megismert mondatot tőle, ami nagyon nem tetszett. Annyit tudtam mondani erre, hogy ha szívem és értékeim szerint voksolnék, valószínűleg én is mást támogatnék (talán a Momentum állt hozzám legközelebb), csakhogy őszintén hiszem, hogy Orbán esélyes kihívóját érdemes keresni. A kiragadott Márki-Zay mondatok egy részével kapcsolatban pedig rá tudtam mutatni, hogy ez a jelölt konzervatív, jobboldali, de a szekuláris állammal kapcsolatos nézetei például tökéletesen illeszkednek a liberális, alkotmányos demokráciához.     
Nagy örömmel láttam ezek után, hogy Márki-Zay Péter óriási meglepetést okozva simán bejutott a második fordulóba.

Dobrev? Márki-Zay? Na jó, ezt döntse el a nép

A Dobrev – Karácsony – Márki-Zay verseny első pillanataiban úgy láttam, természetesen a döntőben is szavazni fogok, és valószínűleg maradok Márki-Zay mellett. Aztán majd meglátjuk, hogyan mozognak a szavazótáborok. Első elemzés-félémben meg is pendítettem, hogy Márki-Zay viszonylag kevéssé ismert lehetett, de látványos sikere nyomán most sok új szavazó jelenhet meg. Jöhet olyan támogató, aki csak most vette észre, hogy Márki-Zay egyáltalán létezik.
A Karácsony – Márki-Zay alkudozás, illetve a DK felé küldött barátságtalan üzenetek, majd az oda-vissza induló mérgezett nyilak aztán néhány nap alatt megváltoztatták véleményemet. A két forduló közötti folyamatok számomra azt mutatták meg, hogy Márki-Zay Péter alkalmasságával lehetnek komoly gondok. Persze jobb, ha ezzel időben szembesülünk, mint ha egy országot vezető pozícióban jönnének elő váratlanul a bajok. 
A Márki-Zay-jal kapcsolatos elbizonytalanodásom azonban egyáltalán nem jelentette automatikusan, hogy átszédelgek a dk-s jelölt táborába. Az adok-kapokban elszabaduló dk-s szurkolók és politikusok reakciói megerősítették azt a véleményemet, hogy jókora túlzás lenne egy várhatóan erős DK-s frakció, Gyurcsány Ferenc pártelnök, és Dobrev Klára miniszterelnök kombinációja. Tudatos szavazó ilyet nem támogat, ahogy 2010 borzasztó tanulsága az is, hogy kétharmadhoz sem szívesen segítünk egyetlen pártot, ha van egy kis józan eszünk.
Így történt, hogy teljesen nyugodtan, tudatosan kiszálltam a szavazók táborából. Döntsön a második fordulóban az, aki ilyen vagy olyan megfontolásból biztos abban, mit miért csinál. Egyik jelölt győzelmét sem gondoltam volna tragédiának, de felhőtlen örömmel sem vártam.

2022 tavaszán azonban feltétlenül számíthat rám a közös jelölt.

Tényleg lett ez még sokkal rosszabb

Egy analógia:
Amikor már nem maradt egyéb lehetőség - Hitler nem hagyott más utat...

"Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor."
A NOL befagyasztott archívumában nem találom 2011-es cikkemet. Itt, a blogomban újraélesztem. Ismét elolvasva, 2020-as vitáink tükrében úgy látom, az idő megerősítette a mondanivalót. Orbán arra ment tovább, amit 2011-ben sejtettünk, és azon dolgozik, hogy összehozza önmaga ellen az egymáshoz másképpen nem tartozó erőket.

(Hitler ellenségei a teheráni csúcson. Forrás: Wikipédia)


   http://www.nol.hu/velemeny/20110809-lesz_ez_meg_rosszabb_is

    Lesz ez még rosszabb is
   
Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.
    Tamás Tibor|    Népszabadság| 2011. augusztus 9.

    A sajtó július utolsó napjaiban számolt be arról, hogy a hét végén Vona Gábor egyértelműen bejelentette: sem az MSZP-vel, sem az LMP-vel nem hajlandó együttműködni a Fidesz leváltása érdekében.

    Nagy vihart kavart az LMP vezetőinek gondolatkísérlete, amelyet Karácsony Gergely képviselő fogalmazott meg egy Népszabadság-interjúban. Pártja részéről egyértelművé tették, hogy amit kifejtett, nem „írói munkásságának” része, hanem átgondolt kezdeményezés. Az LMP felengedett egy kísérleti léggömböt, jól megválasztott időpontban. Távol vagyunk bármilyen választási kampánytól, ráadásul uborkaszezon van, ugyanakkor a 2010 áprilisa óta eltelt időszak megfelelő alapot ad a kiépülő Orbán-rezsim természetének értékelésére. Minden alapunk megvan a borúlátásra. Ha a Fideszen múlik, márpedig alapvetően a kormánypárt stratégáinak jó szándékán, illetve annak hiányán múlik, lesz ez még sokkal rosszabb is.

    Az LMP politikai gondolatkísérletét szétcincálták a véleménynyilvánítók. Jellemzően baloldaliak és liberálisok szólaltak meg. A vélemények fő árama szerint elvileg is kizárt bármilyen együttműködés a cigánygyűlölők, antiszemiták, homofóbok, soviniszták erőszakmámorban élő táborával. Sokan elgondolkodtak ugyanakkor azon, hogy ha mégis tető alá lehetne hozni esetleg valamilyen korlátozott megállapodást a Fidesz-rezsim megdöntése érdekében, annak lehetne-e bármilyen technikai realitása. Gyakorlatilag nem akadt senki, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy a Fidesszel ellentétben álló pártok szavazótáborát oda lehet állítani egy ilyen megállapodás mögé

    Döntően abból az irányból fogalmazták meg a dolgot, hogy nácikra soha, semmikor nem szavazunk, de aki egy lépéssel továbbment, azt is egyértelművé tette, hogy a barnák szimpatizánsaitól sem várhat voksokat demokratikus ellenzéki jelölt. Odáig ezek után már végképp nem is ment el senki, hogy azt latolgassa: a Jobbik-problémától eltekintve Orbán demokrata ellenfeleinek belső ellentétei leküzdhetők-e egyáltalán a közös cél érdekében. Az LMP eddig egyetlen választási helyzetben sem szólította fel szimpatizánsait voksolásra az MSZP-vel közös győzelem érdekében, soha nem léptette vissza jelöltjeit. (A legutóbbi Szonda Ipsos-felmérés alapján egyébként magatartásuk okai is megfontolandók: szavazótáboruk számára az MSZP egyáltalán nem vonzó alternatíva, másodlagos preferenciáik és a pártokkal kapcsolatos elutasító véleményük azt tükrözi, az LMP táborának jelentős része számára az MSZP szövetséges erőként sem jön számításba.)

    Mindez egyértelművé teszi, hogy ha nem lenne más út Orbánék elmozdítására, mint a legszélesebb ellenzéki összefogás, akkor is rendkívül kockázatos lenne az MSZP, az LMP és a Jobbik vezetői számára „meghirdetni” valamiféle együttműködést.

    Ellenben van még egy szempont, melyből meg kellene vizsgálni az LMP által felvetett lehetőséget. Egy olyan szempont, amelyre eddig nem fordítottak kellő figyelmet: az Orbán Viktor által megszemélyesített rezsim megjósolható dinamikája.

    Többen felvetették a vitában, alapvetően Karácsony Gergely gondolatmenetét alátámasztandó, a második világháborúban kialakult náciellenes koalíciót, amelyben az angolszász demokráciák egyesítették erejüket Sztálin Szovjetuniójával. Ha ennyire ellentétes rendszerek összefoghattak a közös veszély ellen, miért ne lenne ez lehetséges itt és most is? – kérdezték. A történelmi analógia azonban, mint mindig, szükségképpen sántít. Kézenfekvő, hogy Orbán nem azonos Hitlerrel – ahogy Magyarország demokratikus rendszerének megroppantása sem közelíti meg Németország nácik általi tönkretételének világtörténelmi jelentőségét. Ráadásul a történelemértelmezés eltérései miatt a történelmi példa félre is viheti a vitát.

    Úgy gondolom azonban, hogy a második világháború történetének analógiája egy fontos, de nagyon ritkán méltányolt szempontból szerencsés és termékeny. Ez pedig az a nehezen vitatható tény, hogy miközben Európa háborútól tartott, és aki tudott, szövetségest keresett, a legaktívabb szereplő, aki a történelem végső alakításában mindvégig kezében tartotta a kezdeményezést, maga Adolf Hitler volt. Ellenfelei egyáltalán nem voltak „természetes szövetségesek”, igazából csak akkor fanyalodtak egymás támogatására, mikor már minden egyéb lehetőség megszűnt. Csak az utolsó utáni pillanatban fogtak össze ellene – szinte csak azért, mert az újabb és újabb frontokon támadó Hitler végképp nem hagyott nekik más utat.

    Mit akarok ezzel mondani? Karácsony Gergely 2011 júliusában elhangzott javaslatát több kétely fogadta, mint megértés. Ebben a pillanatban képtelenségnek tűnik a fideszesek hatalomgyakorlásával szembeni lehető legszélesebb összefogás. Csakhogy az Orbán-rezsim még nem pompázik „teljes szépségében”. Csak egy dologban lehetünk biztosak: Orbánnak nagyszabású tervei vannak a magyar társadalom viszonyainak tökéletes felforgatására. Az iramot ő diktálja, és aki nincs vele, annak a legváltozatosabb eszközökkel fűt be a következő években. Senkinek sem hagy levegőt. Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

    Orbánnak – és ellenfeleinek – pedig Meggyes Tamás bukott esztergomi fideszes polgármester mutatta meg, miként kell úgy politizálni, hogy valaki megszervezze a koalíciót önmaga megbuktatására.

Lesz ez még rosszabb is - Hozzászólás egy 2011-es vitához

Szövegmentés a 2016-ban bezárt Népszabadságból. 2011-es hozzászólásom egy vitához a Fórum rovatban:

http://www.nol.hu/velemeny/20110809-lesz_ez_meg_rosszabb_is

Lesz ez még rosszabb is

Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

Tamás Tibor| Népszabadság| 2011. augusztus 9.

A sajtó július utolsó napjaiban számolt be arról, hogy a hét végén Vona Gábor egyértelműen bejelentette: sem az MSZP-vel, sem az LMP-vel nem hajlandó együttműködni a Fidesz leváltása érdekében.

Nagy vihart kavart az LMP vezetőinek gondolatkísérlete, amelyet Karácsony Gergely képviselő fogalmazott meg egy Népszabadság-interjúban. Pártja részéről egyértelművé tették, hogy amit kifejtett, nem „írói munkásságának” része, hanem átgondolt kezdeményezés. Az LMP felengedett egy kísérleti léggömböt, jól megválasztott időpontban. Távol vagyunk bármilyen választási kampánytól, ráadásul uborkaszezon van, ugyanakkor a 2010 áprilisa óta eltelt időszak megfelelő alapot ad a kiépülő Orbán-rezsim természetének értékelésére. Minden alapunk megvan a borúlátásra. Ha a Fideszen múlik, márpedig alapvetően a kormánypárt stratégáinak jó szándékán, illetve annak hiányán múlik, lesz ez még sokkal rosszabb is.

Az LMP politikai gondolatkísérletét szétcincálták a véleménynyilvánítók. Jellemzően baloldaliak és liberálisok szólaltak meg. A vélemények fő árama szerint elvileg is kizárt bármilyen együttműködés a cigánygyűlölők, antiszemiták, homofóbok, soviniszták erőszakmámorban élő táborával. Sokan elgondolkodtak ugyanakkor azon, hogy ha mégis tető alá lehetne hozni esetleg valamilyen korlátozott megállapodást a Fidesz-rezsim megdöntése érdekében, annak lehetne-e bármilyen technikai realitása. Gyakorlatilag nem akadt senki, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy a Fidesszel ellentétben álló pártok szavazótáborát oda lehet állítani egy ilyen megállapodás mögé

Döntően abból az irányból fogalmazták meg a dolgot, hogy nácikra soha, semmikor nem szavazunk, de aki egy lépéssel továbbment, azt is egyértelművé tette, hogy a barnák szimpatizánsaitól sem várhat voksokat demokratikus ellenzéki jelölt. Odáig ezek után már végképp nem is ment el senki, hogy azt latolgassa: a Jobbik-problémától eltekintve Orbán demokrata ellenfeleinek belső ellentétei leküzdhetők-e egyáltalán a közös cél érdekében. Az LMP eddig egyetlen választási helyzetben sem szólította fel szimpatizánsait voksolásra az MSZP-vel közös győzelem érdekében, soha nem léptette vissza jelöltjeit. (A legutóbbi Szonda Ipsos-felmérés alapján egyébként magatartásuk okai is megfontolandók: szavazótáboruk számára az MSZP egyáltalán nem vonzó alternatíva, másodlagos preferenciáik és a pártokkal kapcsolatos elutasító véleményük azt tükrözi, az LMP táborának jelentős része számára az MSZP szövetséges erőként sem jön számításba.)

Mindez egyértelművé teszi, hogy ha nem lenne más út Orbánék elmozdítására, mint a legszélesebb ellenzéki összefogás, akkor is rendkívül kockázatos lenne az MSZP, az LMP és a Jobbik vezetői számára „meghirdetni” valamiféle együttműködést.

Ellenben van még egy szempont, melyből meg kellene vizsgálni az LMP által felvetett lehetőséget. Egy olyan szempont, amelyre eddig nem fordítottak kellő figyelmet: az Orbán Viktor által megszemélyesített rezsim megjósolható dinamikája.

Többen felvetették a vitában, alapvetően Karácsony Gergely gondolatmenetét alátámasztandó, a második világháborúban kialakult náciellenes koalíciót, amelyben az angolszász demokráciák egyesítették erejüket Sztálin Szovjetuniójával. Ha ennyire ellentétes rendszerek összefoghattak a közös veszély ellen, miért ne lenne ez lehetséges itt és most is? – kérdezték. A történelmi analógia azonban, mint mindig, szükségképpen sántít. Kézenfekvő, hogy Orbán nem azonos Hitlerrel – ahogy Magyarország demokratikus rendszerének megroppantása sem közelíti meg Németország nácik általi tönkretételének világtörténelmi jelentőségét. Ráadásul a történelemértelmezés eltérései miatt a történelmi példa félre is viheti a vitát.

Úgy gondolom azonban, hogy a második világháború történetének analógiája egy fontos, de nagyon ritkán méltányolt szempontból szerencsés és termékeny. Ez pedig az a nehezen vitatható tény, hogy miközben Európa háborútól tartott, és aki tudott, szövetségest keresett, a legaktívabb szereplő, aki a történelem végső alakításában mindvégig kezében tartotta a kezdeményezést, maga Adolf Hitler volt. Ellenfelei egyáltalán nem voltak „természetes szövetségesek”, igazából csak akkor fanyalodtak egymás támogatására, mikor már minden egyéb lehetőség megszűnt. Csak az utolsó utáni pillanatban fogtak össze ellene – szinte csak azért, mert az újabb és újabb frontokon támadó Hitler végképp nem hagyott nekik más utat.

Mit akarok ezzel mondani? Karácsony Gergely 2011 júliusában elhangzott javaslatát több kétely fogadta, mint megértés. Ebben a pillanatban képtelenségnek tűnik a fideszesek hatalomgyakorlásával szembeni lehető legszélesebb összefogás. Csakhogy az Orbán-rezsim még nem pompázik „teljes szépségében”. Csak egy dologban lehetünk biztosak: Orbánnak nagyszabású tervei vannak a magyar társadalom viszonyainak tökéletes felforgatására. Az iramot ő diktálja, és aki nincs vele, annak a legváltozatosabb eszközökkel fűt be a következő években. Senkinek sem hagy levegőt. Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

Orbánnak – és ellenfeleinek – pedig Meggyes Tamás mutatta meg, miként kell úgy politizálni, hogy valaki megszervezze a koalíciót önmaga megbuktatására.

A szerző újságíró