Szavazhatsz tiszásra – de ne vidd
túlzásba!
Szubjektív helyzetkép 2026. február 15-én
Érveket és ellenérveket mérlegelünk hónapok
óta. Néhány megállapítás néhány héttel a 2026. áprilisi „választások” előtt.
(„Választások” idézőjelben, mert - Hadházy Ákos figyelmeztetésével egyetértve -
az Orbán-rezsim nem akar itt demokratikus választást politikai alternatívák
között, és mindent meg is tesz, amit - egy egyelőre még EU-tag országban –
megtehet, hogy ne legyen lehetőség a választásra.)
- A jelenlegi magyar választási rendszerben az ellenzék csak akkor győzhet, ha
az egyéni körzetekben tarol. (Vannak jogos kétségek, hogy ez lehetséges-e,
aggódom hogy keserű lesz az ébredés – de tegyünk meg mindent hogy az egyéni
körzetekben bukjon a fideszes.) Én olyan körzetben fogok szavazni, ahol a
tiszás egy ismeretlen mameluk, mint általában a 106 körzet nagy részében.
Nyugodt szívvel fogok rá voksolni, mert ez az Orbán-rezsim bukására adott
voksom.
A kutyások eleve nem kértek egyéni szavazatot, hogy ne legyen szétszavazás.
A dk-s jelölt itt ismert politikus, de nem okoz dilemmát, hogy mellőzzem.
A fideszes és a mégnálaisszélsőjobb jelölt szóba sem kerülhet számomra.
Szóval, lesz egy tiszás szavazatom egyéni körzetben.
- Sajnos vannak azonban az országban olyan egyéni körzetek, ahol főne a fejem,
hogy mit csináljak.
Különösen nehéz lenne számomra a döntés abban a körzetben, ahol Hadházy Ákos is
elindul függetlenként. Nagyon hiszek Hadházyban, egyértelműen bizonyította,
hogy nélkülözhetetlen a szerepe a magyar közéletben. Lelkesen támogatom
mindazt, amit Zugló politikai életének megtisztításáért és országos méretekben
a Fidesz leleplezéséért tett. Gyalázatnak tartom, hogy a tiszások az ő
körzetében sem hajlandók hátralépni. Ostoba tiszás arrogancia, hogy az egyéni
jelöltjük hátravonását sehol nem veszik fontolóra.
- Mindenkinek van egy listás szavazata. Ezt egyáltalán nem kötelező Magyar
Péter listájára elpazarolni. Bármilyen nyomás alatt álltak a demokratikus
kispártok, hogy ne induljanak el, szerencsére várhatóan lesz egy kutyapártos és
egy dk-s országos lista is. Mindkettőnek drukkolok, hogy a választóik
bejuttassák őket a parlamentbe. Én a Kutyapárt listáját akarom támogatni.
- Mérlegeltem és mérlegelem mindazt, amit ígérgetésen, programszövegeken kívül
meg lehet tudni a szavazatomat kérő politikai szervezetekről. És ez nem is
olyan kevés.
A Kutyapárt rengeteg rokonszenves akciót hirdetett meg és vitt véghez
passzivistái segítségével. (Legutóbb például a Helpsátor a legfagyosabb
napokon.) Nagyon fontos tapasztalat ugyanakkor, hogy mit és hogyan tesznek,
amikor valódi kormányzási, döntési pozícióba kerülnek. Önkormányzatokba
bejutott ellenzéki képviselőik is példamutató ellenőrző tevékenységet végeztek
és végeznek. A Hegyvidéken (Kovács Gergőék), Ferencvárosban (Döme Zsuzsanna
Suzi és Baranyi Krisztina) és a Fővárosi Közgyűlésben (ugyanők) pedig kiderült
számomra, hogy az ő frakciójuk a legtámogathatóbb politikai erő.
- A tiszásokról is sokkal-sokkal többet tudunk már, mint amit szeretnének… Bejutottak
az Európai Parlamentbe és a Fővárosi Közgyűlésbe is, ahol már elég időt
töltöttek el ahhoz, hogy láthassuk, mit várhatunk el tőlük a valóságos döntési
helyzetekben.
A európai frakciójuk hivatalosan néppártinak számít ugyan, de idegesítő
tapasztalni, hogy például Ukrajna támogatása vagy a Mercosur kérdésében a
szavazásoknál közelebb állnak a Fideszhez és a MiHazánkhoz, mint az egyetlen
következetes euroatlanti demokrata álláspontot támogató DK-képviselőkhöz…
Ugyanez a helyzet a Fővárosi Közgyűlésben is. Látható, hogy a tiszások ott is a
fideszesekhez állnak legközelebb, a fideszesek áskálódnak, a tiszások
blokkolnak, együtt elegendő szavazatarányt képviselnek, hogy ne legyen benne
köszönet. Karácsony Gergely még a szakpolitikai kérdésekben racionális és
kompromisszumkész Vitézyre is stabilabban számíthat, mint a tiszások
„támogatására”, pedig a főpolgármester-választáson a Fidesz visszalépett Vitézy
javára az utolsó pillanatban.
Egyszóval: a tények és valóságos politikai teljesítmény alapján nem a Tiszától
várom, hogy engem képviseljen.
- A tiszás listára adott szavazatok ellen fontos érv az az egyre hiszterizálódó
közösségimédiás propaganda, amivel a leglelkesebb tiszás arcok folyamatosan
szidalmazzák vagy legalábbis erkölcsi nyomás alá próbálják helyezni mindazokat,
akik másképp értékelik a helyzetet, mint ők. A túlbuzgó tiszások ártanak saját
ügyüknek a legtöbbet. Nem igaz, amit ők hajtogatnak, hogy a tiszás listát nem
támogató szavazókon múlik a rendszerváltás. Jó lenne kétharmados többséget
szembeállítani a jelenlegi rezsim híveivel szemben: nosza, minden lehetősége
megvan a Tisza pártnak, hogy kétharmaddal győzzenek. Ha nem tudnak ekkora
támogatást elérni, ezért csak magukat okolhatják. Ha pedig közben sikeresen
kinyírnak minden olyan erőt, amellyel együttműködhetnének az Orbán-rezsim demokratikus
irányú lebontásában, ezért is övék a felelősség…
- Végül, a választásokhoz közeledve még egy aggodalmam körvonalazódik. Tegyük
fel, hogy egy viszonylag kedvező eredmény alakul ki:
a választásokon vereséget szenved a Fidesz, de a Tiszának egyedül nem lesz meg
az alkotmányozó kétharmada. Nagyon valószínű, hogy a MiHazánk bejuthat – és
remélem, hogy a Kutyapárt és a DK is. Mi történne vajon ebben az esetben esetben?
Attól tartok, ekkor a koalíciós egyezkedéseken nyílttá válhatna, amit Magyar
Péter politikai múltja és értékei alapján valójában tudunk is róla. Sokkal
közelebb áll ő a MiHazánkhoz, mint az általa „óellenzékként”, „kékfideszként”
gyalázott demokratikus erőkhöz, akikkel két éve szóba sem áll. Mindezt az
általa maga köré gyűjtött fideszes múltú politikusokra is érvényesnek tartom.
Kiélezett helyzetben, amikor további sorsunk és Magyarország jövője a tét,
valószínűtlennek tartom, hogy Magyar Péter nyílt párbeszédet indíthatna
azokkal, akiket eddig lényegében ugyanolyan ellenségesen kezelt, mint a
Fideszt. Nagyon gyorsan arra ébredhetünk, hogy Toroczkaiék, Duróék alkothatnak
a tiszásokkal „rendszerváltó” koalíciót – és ez pontosan olyan „rendszerváltás”
lenne, amilyet ezektől várhatunk.
