A nyugdíjasok csöndesen tűrnek – de legalább ne hazudozzanak tiszáék, hogy ez nekik milyen jó

 

Itt a posta - illusztráció

Megismertük a 2026-ban még várható intézkedéseket és a 2027-es költségvetést. Világos üzeneteket kaptak a nyugdíjasok. A Tisza-kormány nyilván a pozitívumokat igyekszik kidomborítani, melyek közül a leglátványosabb a mélyen a szegénységi küszöb alatt ragadt nyugdíjak felemelése 120.000 forintra (ez jelenleg a statisztikák szerint a mélyszegénységben tengődéshez „elegendő” szint), és ehhez kapcsolódó sávos emelés a nem sokkal jobban eleresztett nyugdíjasoknak, 146 forintos szintig.

A pénzügyminiszter próbálja elmagyarázni, hogy a korábbi tervekhez képest szakaszosan, elhúzva bevezetett „nyugdíjas SZÉP-kártyával” milyen sokan járnak majd jól, ahhoz az ígéretek szintjén soha nem létező esethez képest, ha „csak” a 14 havi nyugdíj újabb 1 heti összegét utalnák a SZÉP-kárya „helyett” - de ez már inkább kínos magyarázkodás.  

Talán ha nem igyekeznének megmagyarázni, nem is reagálnék, de azért legyen itt álláspontom röviden. A nyugdíjasok – az összes magyar nyugdíjas, a mélyszegénységben élőktől a jómódúakig – ebben a rendszerben a nyugdíjuk folyamatos elértéktelenedésére ítéltettek. Minél tovább élnek, annál inkább. Amíg erről szó sem esik, még azon a szinten sem, hogy folyik-e erről bármiféle gondolkodás, megjelölhető-e valamilyen határidő, amikor ezen a helyzeten változtatni kívánnak, minden más csak toldozás-foldozás. 2027-re a várható 3 százalékos inflációnak megfelelően emelik majd mindenki nyugdíját, és azt már most, októberben látjuk, hogy miközben az aktív korosztályok további emelésekért harcolnak, a nyugdíjasok számára ez a további leszakadáshoz lesz elég. 

Minderről azonban szinte szó sem esik. A nyugdíjasok jogos aggodalmait és igényét elfedi az ország súlyos gazdasági helyzete miatti szorongás.

A Tisza-kormány által a cinikus elődöktől örökölt nyugdíjrendszer a járulékkal nem fedezett 13. és 14. havi „ajándékkal” borzasztó terhet hurcol magával. Ha megvonni nem is lehet a nyugdíjasoktól, legalább elleshettük volna a lengyelektől azt a módszert, hogy csak egy bizonyos szint alatt kaphatnak ilyet a nyugdíjasok, és az a több milliós tömeg viszont egységesen, ugyanannyit kapjon, vagyis egy átlagos kifizetést járjon nekik, ami a legszegényebbek számára nagy segítség lehetne, de a jobb módúak számára is kellemes év eleji meglepetés. Sajnos azonban ezt a nyugdíjasoknak udvarló korábbi kormányok majdnem elképzelhetetlenné tették azzal, hogy semmiféle szociális elemet nem vittek bele az „ajándékozásba”…  

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/09/blognaplo-2026.html