"Hősünk egy napon kinyitotta az újságot, és megpillantotta benne Ariman "Az ellenség orvtámadása" című cikkét, amelyben a neves kritikus mindenkit int és figyelmeztet, miszerint a Mester azzal próbálkozott, hogy a sajtóba becsempéssze Jézus Krisztus apológiáját.
...
Másnap egy másik lapban, Msztyiszlav Lavrovics aláírásával, újabb cikk jelent meg, amelyben a szerző mindenkit felhív: sújtsunk le, mégpedig kemény ököllel, arra az alávaló szenteskedőre, aki megpróbálta Jézus Krisztust becsempészni (megint ez a fertelmes szó!) a szovjet sajtóba.
Sóbálvánnyá meredtem ettől a soha nem hallott szótól: "pilátuskodás", aztán belenéztem a harmadik újságba. Ebben két cikk jelent meg, az egyik Latunszkij tollából,a másik "N.E." betűkkel szignálva. Mondhatom, Ariman és Lavrovics művei enyhe tréfának hatottak Latunszkij írásához képest. Elég, ha annyit közlök, hogy Latunszkij cikke ezt a címet viselte: "Az óhit harcosa".
...
A kályhában lobogott a tűz, az ablakot verte az eső. És akkor megtörtént a végső. Elővettem a fiókból regényem kéziratát, a fogalmazványt és valamennyi másolatot, és égetni kezdtem. Ez borzasztóan fáradságos munka, mert a kéziratpapír nehezen ég. A körmöm is beletört, úgy szaggattam széjjel a füzeteket, beraktam a fahasábok közé, és a kaparóvassal piszkáltam, hogy lángra lobbanjon. A hamu időnként erősebbnek bizonyult nálam, fojtogatta a tüzet, de megküzdöttem vele, és regényem, bármily szívósan ellenállt, végül is megsemmisült. Ismerős szavak tűntek szemem elé, a lapok feltartóztathatatlanul sárgultak ugyan alulról felfelé haladva, de azért itt-ott előbukkantak rajtuk a szavak. Csak akkor tűntek el, amikor a lapok már egészen megszenesedtek, és én a piszkavassal dühödten szétvertem a zsarátnokot."
(Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Európa, 1969. Fordította Szőllőssy Klára. 173-176.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése