A Népszavának vége – miért képtelenek kimondani, hogy így döntöttek?

  

(NSZO hirdetés, 2026. szeptember 24.)

Az újrainduló Népszabadság főszerkesztője, Tóth Ákos a Kossuth Rádió napindító műsorában Benyó Ritának nyilatkozott. https://www.youtube.com/watch?v=Aq8Q_Xs_jG4 

Az újságíró rákérdezett arra is, hogy mi lesz a Népszavával – utalt a híreket kommentáló „népszavás kollégák” aggodalmaira. 

Tóth Ákos erre az egyszerű kérdésre – mit terveznek a kezükbe került Népszavával? – a jelek szerint képtelen egyenesen válaszolni. „Megszüntetjük. A Népszava című lap el fog tűnni.” Ilyen egyszerű. Lenne.

Benyó Rita egyértelműen rákérdezett (a beszélgetésben 9:45-nél  https://www.youtube.com/watch?v=Aq8Q_Xs_jG4 ) – jól érti, hogy a Népszava mint önálló brand megszűnik?    

Tóth Ákos erre „nem”-mel válaszolt. Aztán azt fejtegette, hogy a Népszava „hangsúlyosan jelen lesz a Népszabadság tartalmaiban – különösen a hetilapban, de az online felülelten is” – tette hozzá. Csakhogy ez bullshit. OK, nyilván nem a népszavás újságírók szűnnek meg, sőt, akit lehet, tovább foglalkoztathatnak – de ez már nem az 1877-es alapítása óta 2026-ig létezett Népszava lesz. Súlyos döntés, amit egyenesen fel kellene vállalni.

Tóth Ákos azt is boncolgatni kezdte, hogy nélkülük, a most megjelent befektetőcsoport nélkül megindult volna a Népszava felszámolása, szóval ami ezután történik, a legendás lap „megmentése”. A Kossuth Rádió munkatársával nagy egyetértésben közölte, hogy a Népszabadság az igazán értékes brand, egyúttal burkoltan arra is célzott, hogy az Orbán-rezsim idején állami segítséggel lélegeztetőgépen tartott Népszava viszont értékét vesztette.

Nem világos, a tárgyalások során volt-e egyáltalán olyan fázis, amelyben mérlegelték volna, hogy a még legalább interneten létező Népszava, vagy a szétszóródott, illetve tíz éve hibernált Népszabadság kapjon esélyt. Ha volt is latolgatás, a Népszabadság mellett döntöttek. Az elemzés, úgy látszik, nem tartozik a nyilvánosságra…

Esterházy és a Népszabadság

A lap újraindítását hirdető kampány egy 1994-es Esterházy Péter-idézettel kezdődött: https://www.facebook.com/nszohu/posts/pfbid027wWt5QTYA4TjjjdTtme2frWxviFZuDacBrMEhkwg1KEtTdeWgZVwAhkkQmNbKjtCl 
„A Népszabadságban már csak a nevét utálom.”
Esterházy Péter 1994. 

Elég szerencsétlen „reklám” ez, különösen akkor, ha felidézzük, hogy Esterházy a Népszabadság iránti averzióiról nem tudott leszokni. Egy évvel később, a Népszabadság Karácsony mellékletébe hajlandó volt egy írást adni („A tolvaj” címmel jelent meg december 23-án) de annak a legelején sem bírta kihagyni a Népszabadság komcsizását:
„A Népszabadság — anélkül, hogy a kisujját mozdítaná, úgy szagra — kihozza belőlem a századvégi emberben természetesen meglévő komcsi ellenességet (nem az apropó, nem a dézsavü, hanem: a sansz és egy kis kajánság), de ettől most tekintsünk el, csak a Pavlov kutyája következetes, az ökör.”  
Egyszóval, valószínűleg nem Esterházy Péter a Népszabadság továbbélésének legjobb nagykövete...

Egy apró helyreigazítás

Benyó Rita a Kossuth Rádión elhangzott interjú elején azt mondta, a Népszabadság 2016-os bezárása idején a lap főszerkesztő-helyettese volt. Ezt a beszélgetés során Tóth Ákos nem cáfolta, így aztán a levegőben maradt.

Azt hittem, rosszul emlékszem, de egy kis internetes kereséssel megbizonyosodtam, hogy Tóth Ákos és csapata hónapokkal a lap bezárása előtt távozott. Az itt olvasható közleményből kiderül, hogy Tóth Ákos 2016 májusában már Mester Ákos helyére lépve a 168ÓRA főszerkesztője volt. https://muosz.hu/2016/05/25/beszelgetes-toth-akossal-a-168-ora-foszerkesztojevel/  Csak a rend kedvéért.