A lényeg a nő bal és jobb combja között – Liska Tibor ontotta az aranyköpéseket

Liska Tibor olyan világ esélyeit mutatta meg nekünk, "amelyben nincs kirekesztés, amelyben nem állítanak mesterséges akadályokat az emberi cselekvés elé, nem korlátozzák a szabad gondolatot, amelyben az állam az adóval nem fosztogat, és támogatásaival nem osztogat – és amely mindeközben biztonságot nyújt a versenyből önként kimaradó polgárainak." Így méltatta a HVG-ben Farkas Zoltán újságíró Liskát.  

Idén lenne 95 éves

Liska a magyar közgazdaságtudományi gondolkodás nagy korszakának legszínesebb alakja volt. Nagy generációban, 1925-ben született, mint annyi más kiváló magyar művész, tudós, értelmiségi. A "fényes szelek" generációjával együtt indult pályáján, és ő valóban különösen fényes pályát futott be.  

Bárki, bármikor beszállhasson ebbe a versenybe

Liska Tibor a Kádár-korban, a hatvanas évek rövid reform-aranykorát követő ellenreforrmáció évtizedeiben alig-alig szólalhatott meg. Nagy szám volt ezért, hogy a HVG-ben 1981-ben kifejthette nézetei lényegét így:
„A cél az, hogy a jövőben várható és garantáltan vállalt jövedelmek növelésére irányuló licitálási verseny kiszélesedjen és állandósuljon, vagyis ne csak egy kisebbség és nem csak néhány évre, hanem ki-ki az idők végtelenségére és a várható világpiaci viszonyokra tervezve, önállóan és mégis az eddigieknél felelősebben, jobban egyeztetve vállalkozhasson. Fontos lenne, hogy bármikor, bárki beléphessen e versenybe, s a már a „tojáson belüli" tulajdonosoknak is az legyen a legfőbb érdekük, hogy kineveljék, maximálisan segítsék az önmaguknál is jobb konkurenseket, hogy a társadalmi vagyon minden kis része, egysége éppen a jövő alakításának szempontjából legjobb helyzetben lévő „játékoshoz" kerülhessen. Mindez úgy, hogy ne csökkenjen, hanem jelentősen növekedjen a fejlettebb, társadalmi tulajdonosi gazdálkodásért folyó versenyben az egyes versenyzők biztonsága. A biztosítottság pedig ne csak a versenyből való kiesés ellen védjen, hanem a még hatékonyabb eredmények elérésére is ösztönözzön.”

Liska aranyköpései

Farkas Zoltán idézett Liska-portréját ("Szellemi forradalmár. Deviáns géniusz") mindenkinek érdemes elolvasni, aki hiteles és eleven portrét akar kapni a zseniális társadalomreformerről.
Sűrűn idézi az emlékezetes Liska-aranyköpések egész sorát.
Perspektívát mindenkinek:
„Ne azé legyen a föld, aki megműveli, hanem az művelhesse meg, aki a leghatékonyabban teszi.”
Hasonlat az új típusú tulajdonról:
„Ha egy szép nő bal combját nézem, akkor az tetszik jobban. Ha áttéved a tekintetem a jobb combjára, akkor már az. Pedig a lényeg éppen a kettő között van."
Aki bérel, az nem igazi tulajdonos:
„A bérlet akkor jó, ha használok valamit. Ha evezős csónakot bérelek, senki ne várja tőlem, hogy vitorlást hozzak vissza."
És egy figyelmeztetés az új kor rajongóinak:
"Most a pénz diktatúrája jön, ez pedig sokkal keményebb hatalmi eszköz, mint a csak adminisztratív és politikai bürokrácia hatalma. Mert lecsukatni egy ország lakosságának csak a kisebb hányadát lehet. De pénzzel mindenki függő helyzetbe hozható.”

Szabadulást a bérrabszolgaságból!

Liska Tibor neve, nem véletlenül, felmerült a koronavírus-válság nyomán előkerült alapjövedelem-vitában is. Farkas Zoltán már öt évvel ezelőtt megpendítette a szellemi rokonságot cikkében:
"Nem nehéz felismerni Liska társadalmiörökség-tőkéről vallott nézeteinek leegyszerűsített változatát a feltétel nélküli alapjövedelem gondolatában sem. Más kérdés, hogy a születéssel történő pénzteremtés és a meglévő jövedelem elosztása között olyan lényegi különbség van, amire Liska aligha bólintana rá. Ez nem megoldás a bérrabszolgaságra – mondaná."

Szemernyit sem kerültünk közelebb

"Liska életművében nem ez a legfontosabb" – szögezte le Farkas Zoltán. – "Hanem az az elszántság, amivel a politikai intézményrendszert, annak működését, a bürokráciát, a korrupciót, a klientúrák világát, a kizsákmányolás valamennyi formáját ostorozta, és amilyen vonzónak a szabadságot felmutatta. Annak a világnak a lehetőségét, amelyben nincs kirekesztés, amelyben nem állítanak mesterséges akadályokat az emberi cselekvés elé, nem korlátozzák a szabad gondolatot, amelyben az állam az adóval nem fosztogat, és támogatásaival nem osztogat – és amely mindeközben biztonságot nyújt a versenyből önként kimaradó polgárainak. Ehhez a világhoz pedig ma szemernyit sem vagyunk közelebb, mint Liska Tibor 1994-ben bekövetkezett halála idején." 



(Illusztráció: a Gellért Szálló sörözőjének teraszán, 1990. – A fotó forrása: Liska Tibor családi archívuma)