Helyrehozhatatlan pusztulás - népszabisok 2016. október 8-a után

  

Azoknak a magyar polgároknak, akik azért is polgárok, mert a mértékadó sajtót elengedhetetlen napi táplálékuknak tartják, 2016. október 8-ának reggele hasonlít a 2001. szeptember 11-i emlékezethez: pontosan emlékszünk, hol, hogyan értesültünk a legtekintélyesebb magyar napilap elleni merényletről. Valamint arra is, hogyan vettünk részt az azonnal kirobbant elemi tiltakozásban az Orbán-rezsim ellen.

A bezárás aljas módszeréről az akkori munkatársak számoltak be. Pénteken még az volt a szöveg, hogy „Jön a hétvége, dobozoljátok a cuccaitokat, hétvégén költöztetők jönnek, hétfőn a Bécsi úton folytathatjátok…” – aztán szombat reggel motoros futárok vitték szét a felmondás okmányait, és 8:40-kor a nol.hu oldalt is szó nélkül lekapcsolták.

A Népszabadság kivégzése rettenetes csapás volt. Az a napilap, az a műhely, az a szellemi kapacitás, amit megtestesített, a magyar demokratikus nyilvánosság magja volt. 2016-ra már megerősödtek az online nyilvánosság bástyái is, és óriási jelentőségük volt az olyan szabad szellemű hetilapoknak, mint a HVG, Magyar Narancs, ÉS, vagy az akkor virágkorát élő Vasárnapi Hírek. A demokratikus nyilvánosságban erős hangja volt a rezsim által fojtogatott Klubrádiónak is. De a Népszabadság kilövése azonnali, hatalmas lyukat ütött mindannyiunk számára.

A Népszabadság előfizetőinek és olvasóinak tábora hosszú évek óta sorvadt, a lap osztozott a nyomtatott sajtó többi szereplőjének sorsában. Egyre többen hitték azt, hogy a tájékozottságukhoz nincs szükségük mértékadó, tisztességesen szerkesztett napilapra. A Népszabadság jelentősége azonban nem csökkent: amit a lap újságírói kiderítettek, illetve szerkesztői fontosnak tartottak, arra mindenkinek figyelni kellett. A rezsim vezéralakjai is kénytelenek voltak elviselni jelenlétét – ezért döntöttek végül úgy, hogy megsemmisítik a számukra legkényelmetlenebb műhelyt.

A Népszabadság kiváló csapata mindent bevetett a fennmaradás érdekében. Tiszteletre méltó harcot indítottak – emlékezetes a lap vezetőinek tárgyalása az Európai Unió vehzető tisztségviselőivel – de pár hónap után egyértelművé vált, hogy a Népszabadságnak vége. Elindult a személyes útkeresés. Az a műhely, amely amíg együtt maradhatott, a napi munkában hatalmas értéket képviselt, helyrehozhatatlanul széthullott. Sokfelé láthatjuk a kiváló ex-népszabisok keze munkáját. Ahol megjelentek, tehetségük, tapasztalatuk pezsdítő hatással járt.

De úgy már soha többé nem állhat össze ez az erő és érték, ahogyan a megszüntetés napjaiban együtt volt.

A 2016 utáni évek legfontosabb lépésének azt tartom, hogy 2017-ben az akkor nem túl erőteljes Népszava szerkesztőségét az ex-népszabadságos újságírók jelentős csoportjával erősítették. A nagy múltú Népszava azóta, egészen 2026 nyaráig a magyar sajtó kiváló, megkerülhetetlen szereplőjévé erősödött. A vezető újságírókat a népszabis időkből ismerjük és tiszteljük. Az elmúlt hónapok azonban a régi és új népszavásoknak sem hoztak semmi jót. Tiszteletre méltó a kitartásuk. Ismét az a tét, hogy egy mértékadó lap szellemi műhelye, amelynek így együtt, a napi munkában van hatalmas értéke, meddig és hogyan maradhat együtt.

A Népszabadság hajdani csapatának példája intő jel.