Vajon A bosszú népe is elhangzott a koncerten? Vagy ezúttal megkímélték a közönséget?

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti rendezvényére egyházi iskolák tanulóit is kirendelték. https://orszagszerte.atlatszo.hu/tobb-esztergomi-egyhazi-iskola-diakjainak-is-kotelezo-az-eucharisztikus-akos-koncert/?fbclid=IwAR1Mcg6nF7tZGyxQ1BXmLbWGLXgTmxQ0UcWEg2wyoJBg-r63ehx24omZcOk

A Blikk fotógalériát szentelt az eseménynek:
"A Sportarénában rengeteg ember gyűlt össze, meg még valaki, ahogy a műsorvezetők a felkonfban során megfogalmazták: "Az előadók mellett Jézus is velünk van végtelen szeretetével." A programon korábbi hírek szerint több esztergomi egyházi iskola diákjai számára kötelező volt a részvétel. Az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium igazgatója korábban azt mondta, hogy az intézménybe jelentkezéssel vállalták a tanulók és a szülők is, hogy ezeket az értékeket elfogadják és támogatják."

Fergeteges buli lehetett. A magam részéről azonban Ákossal kapcsolatban maradok annál, amit korábban blogomban is közzétettem:
Botrány...
http://tamastibijegyzet.blogspot.com/2015/12/botrany-kossuth-dij-akosnak-bosszu-nepe_22.html?m=1

Orbánék, akik állítólag Európa védelmezői

Az Orbán-rezsim propagandája állandóan azt ismételgeti, hogy ők mennyire megvédték Európát, különösen az osztrák szomszédokat és Németországot a menekültáradattól (ők migránsoknak nevezik őket, ezt a kifejezést sikeresen változtatták szitokszóvá...)

A mellékelt fotó 2015. szeptember 5-én az osztrák-magyar határon készült. Azon a szombati napon tömegek gyalogoltak át a hegyeshalmi határátkelőn. (Forrás: Index, 2016. január 8.: A menekültválság láthatatlan történetei) https://index.hu/nagykep/2016/01/08/lathatatlan_tortenetek_europai_menekultvalsag/

Jézus biztatóan bólintott— a helytartó sírt és nevetett örömében

Húsvéti olvasmány, már sok-sok éve. Bulgakov rengeteg szeretettel és a megértés vágyától hajtva írta meg a Passió történetét A Mester és Margaritában. Az alábbi részletben a kegyetlen helytartó, aki Jesuát mégis megmentette volna, de gyávának bizonyult, a szörnyű nap éjjelén végre elszunnyad.

A prokurátor, amint Afraniusnak is mondta, nem akart bemenni a palotába. Az oazlopcsarnokban vettetett ágyat, ott, ahol ebédelt, s ahol reggel a kihallgatást is végezte. Lefeküdt a számára előkészített fekvőhelyre, de kerülte az álom. A csupasz hold magasan járt a tiszta égbolton, s a helytartó órák hosszat nem vette le róla a szemét.

Éjfélre járt, mire az álom végre megszánta a hégemónt. Görcsösen ásított, kikapcsolta és ledobta palástját, lecsatolta az ingét összeszorító derékszíjat, melyen széles acéltőr függött hüvelyben, ezt is letette a fekhelye melletti karosszékbe, levetette szandálját, és végignyúlt ágyán. Banga nyomban felugrott hozzá, és melléje feküdt, fej fej mellett, és a helytartó, kezével átfogva a kutya nyakát, végre behunyta szemét. Csak akkor aludt el a kutya is.

A fekhely félhomályban állt, a holdat egy oszlop takarta el, de a csarnok lépcsőitől az ágyig holdfény-pászma vetült. És mihelyt a prokurátor elvesztette kapcsolatát a körülötte lévő valósággal, azon nyomban elindult ezen a sugárzó úton, és ment, ment felfelé, egyenesen a holdhoz. Még nevetett is álmában az örömtől, olyan nagyszerű és soha meg nem ismétlődő gyönyörűség volt végigmenni azon az áttetsző, égszínkék ösvényen. Bangával ment, s mellette az a vándorfilozófus lépkedett. Valami nagyon fontos, bonyolult kérdésről vitatkoztak, és egyik sem tudta meggyőzni igazáról a másikat. Semmiben sem értettek egyet, és ez csak annál érdekesebbé tette végeérhetetlen vitájukat. Magától értetődik, hogy a halálos ítélet meg a kivégzés merő félreértésnek bizonyult: hiszen a filozófus, aki olyan képtelenségeket talált ki, mint azt, hogy mindenki jó — most ott lépked mellette, következésképp életben van.

Még rágondolni is szörnyű volt, hogy egy ilyen embert halálra lehetne ítélni. Nem, ítélet nem volt! Kivégzés nem volt! Ez adta meg legfőbb szépségét ennek a holdba vezető sétának.

„Szabad időnk van, amennyi kell; a zivatar csak estére várható; a gyávaság a legrútabb bűnök egyike.” Így beszélt Jesua Ha-Nocri. „Nem, filozófus, ellentmondok neked: a gyávaság a legeslegrútabb bűn!”

Példának okáért: Judea jelenlegi helytartója, azelőtt a légió tribunusa, nem viselkedett gyáván akkor, a Lidércek Völgyében, amikor a dühöngő germánok kis híján lemészárolták a nagyerejű Patkányölőt. „De engedje meg, filozófus uram, józan ésszel csak nem feltételezhető, hogy Judea helytartója tönkretegye a karrierjét egy senkiházi felségsértő miatt?”

Dehogyisnem teszi tönkre. Reggel még nem szánta volna rá magát, de most, éjszakára, miután mindent alaposan mérlegelt, igenis hajlandó tönkretenni. Mindenre hajlandó, csak azért, hogy megmentse a haláltól ezt a minden tekintetben bűntelen, hóbortos orvost és álmodozót!

 — Igen, igen... — nyöszörgött, zokogott álmában Pilátus.

 — Mostantól fogva mindig együtt leszünk — biztatta álmában a csavargó filozófus, aki hogy, hogy nem, az aranykopjás lovag társául szegődött.  — Ahol az egyik, ott a másik. Ha engem emlegetnek, mindig téged is megemlítenek majd. Engem, a lelencet, ismeretlen szülők gyermekét, és téged, a csillagjós király meg Pila, a szépséges molnárlány fiát.

 — Kérlek, ne feledkezzél meg rólam, emlékezzél meg rólam, a csillagjós fiáról — kérte álmában Pilátus. És amikor a mellette haladó en-nasirai koldus biztatóan bólintott, Judea kegyetlen helytartója sírt és nevetett örömében.

Mindez nagyon jó volt, de annál szörnyűbb a felébredés. Banga rámordult a holdra, és a prokurátor elé terülő síkos, szinte olajozott égszínkék ösvény egyszercsak eltűnt. Pilátus felriadt, és az első, ami eszébe jutott, az volt, hogy a halálos ítéletet igenis végrehajtották.



(Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Európa, 1969. Fordította Szőllőssy Klára. 385 — 387.)

„Meccs Izlanddal? Az ma van?” — Szívemből szólt

László Róbert választási szakértővel, politikai elemzővel készített interjút a Klubrádióban november 12-én Para-Kovács Imre.  
A beszélgetés végén szó esett az aznap esti Magyarország-Izland tétmérkőzés kapcsán a szánalmas magyar fociról is.  A hangfelvételen 20:30-nál hallható, és nagy örömmel figyeltem fel erre a részletre. https://www.klubradio.hu/data/hanganyagok/2020/11/12/archivum_reggeliszemely_201112.mp3?direct=1

„Meccs Izlanddal? Az ma van?
Életemben nem beszéltem nyilvánosan a fociról — holott 15 éven keresztül jártam meccsre, Budapestre és vidékre egyaránt, a magyar bajnokságot figyeltem, de nagyon kiábrándultam az egészből, és ennek nincs köze a NER-hez. Valamikor 2002 táján hagytam abba. Az utóbbi 10 évben pedig, ahogy elmaffiásodott a magyar futball, nem érdemes figyelemmel kísérni.
Nem lehetett megúszni, hogy idáig süllyedjünk?
A kilencvenes években volt egy kis remény, de ami az elmúlt 10 évben zajlott... Lényegében majdnem minden élvonalbeli klubot Fidesz-közeli oligarchához lehet kötni...”

(Az illusztráció Pápai Gábor Népszavában megjelent karikatúrája: „Ez az éjjel soha nem érhet véget” https://papaigabor.wordpress.com/2020/11/14/ez-az-ejjel-soha-nem-erhet-veget/  )

Petrőczi Éva recenziói Illés György könyveiről

Petrőczi Éva irodalomtörténész, költő, író recenziói
Illés György író, irodalomtörténész műveiről.
A szerző engedélyével átveszem.

Hősei valóban HŐSÖK
Illés György: Meghalni Budapestért.  

 

Új hétvége, újabb Illés György könyv, a "Meghalni Budapestért", a SzépKönyvek Kiadó gondozásában.
Legutóbb a dúsan termő szerző "A szentföldi lovag" című regényéről tudósítottam e közösség kedves Tagjait,
most pedig jó nagyot lépünk előre az időben.
A "Meghalni Budapestért" 1944 október 15-re, a sokakban reményt keltő Horthy proklamáció napjára,
s a korai örömet követő Szálasi-rezsim szörnyű időszakába, majd 1945 első hónapjaiba,
a szovjet csapatok táborverésének idejébe szólít bennünket.
A regény hősei valóban HŐSÖK, ezúttal elsősorban Újpest és Angyalföld neves és névtelen
embermentőivel találkozunk, Bandi bácsival, Mártival, s az ezúttal - sajnos - nagyon találó nevű
Dolorosa nővérrel, aki - akármi is volt a valódi neve - egy olyan menedékhely-kolostor apácája volt,
amely zsidó kisgyermekek rejtegetésére vállalkozott. S arra, hogy az ott élő szerzetesnők, ha kell,
életüket áldozzák védenceikért. A fiktív, de tetteikben valóságos szereplők mellett elénk lép
a regényben egy ismert történelmi alak is, Gidófalvy Lajos főhadnagy, az egykori székely szegénylegény.
Ő, mint annyi kisebbségi sorba jutott magyar fiatalember, először leventeparancsnok volt,
Szálasi terrorja idején azonban már Budapest legkeményebb antifasiszta ellenállócsapatát,
a KISKA XIII/I-es zászlóaljat szervezte meg.
Illés György, aki egy igazi húsz-huszonegyedik századi Mesélő, nem csak a fájdalmakat,
az embervadász nácikat és magyar csatlósaikat, a nyilasokat hozza elénk,
de nem ritkán humoros jeleneteket is.
Többek között egy klasszikus "felszabadítási" anekdotát, a karóra-"zabrálást",
amelynek akkoriban Pesten élő családtagjaim "ketyegői" is áldozatul estek:

"Keres nem tehetett egyebet, lecsatolta a karóráját és átadta. Az öreg (az egyik orosz!) szakértően
a füléhez tartotta, hallgatta ketyegését, majd gyorsan belecsúsztatta nadrágja zsebébe...
Gidófalvy került sorra: megfogta a bal csuklóját, de nem talált rajta órát. Gidófalvy
a jobb kezén hordta az óráját, azt nem nézte meg, dünnyögött valamit és előre sietett.
Gidófalvy jobb karjáról gyorsan levette svájci aranyóráját, és kabátja belső,
kis gyufazsebébe rejtette. Feszültsége és izgalma felengedett.
A kihalt utcákon az élet legcsekélyebb jelét sem látta, de az órátlanítási epizód felvidította."

 
Gyógyír csüggedőknek
Illés György: "A szentföldi lovag"

"Kedves Barátaim a FB-on! Amikor az ember fiát/lányát elfogja a csüggedés,
mindig érkezik valami öröm, valami jel, hogy érdemes írni, olvasni, folytatni...
A napokban – tán éppen a vírus szülte kapcsolatteremtési szomjnak
köszönhetően – újra felbukkant az életemben egyik legkedvesebb
"szögedi" egyetemi cimborám, Illés Gyuri – ma dr. Illés György – aki
maga is sok könyvet termett, ismert szerző. S nem csak felbukkant,
de elküldte nekem dedikálva "A szentföldi lovag" című regényét,
amely nem csupán II. András királyunk idejébe vezet el bennünket,
de távoli tájakra, többek között Ciprusra és közelebbről Tyrus városába is.
Ahol Bálint, az ifjú keresztény lovag, egy keresztes vitéz egy
komoly sebesülésből lábadozva feleségül veszi választottját, a szász Krisztinát.
Ám a nászból vérnász lesz, a fiatalasszonyt néhány napon belül
orvul meggyilkolják. Nekem azonban nem csupán a változatos hadi kalandok,
s a szép, érzékletesen megírt szerelmi történet miatt lett olyan kedves
ez a HEFA Invest Kft.-nél megjelent történelmi regény.
Hanem azért is, mert a főhős, Majláth Zoltán fia, Bálint a szívemben
kitüntetett helyen őrzött, Pécs közeli, szépséges egyik regénybeli helyszín,
Márévár örököse. A könyv lapjain a ma már csak romjaival mesélő,
de szemet gyönyörködtető mecseki váron kívül felbukkan sok,
nyári vakációimra, s későbbi, szerelmes kirándulásokra emlékeztető falu,
Magyaregregy, Kárász, Szászvár is. Ha előzményt keresünk Illés György
e gyakran csüggesztő évünkben éppen jókor megjelent munkájához,
elsőként Makkai Sándor történelmi regényei juthatnak az eszünkbe.
Az ő patakcsobogású, természetes regélni-tudását kapjuk benne vissza,
huszonegyedik századibb, kicsit merészebb, de soha nem bántó szóhasználattal.
A befejezés megnyugtató: Bálint leszámol az őt Márévárból, jogos örökségéből
kitúró, s Krisztinája halálában is ludas unokabátyjával, Mátyással.
A könyvet szeretettel ajánlom a történelmi kalandregények barátainak,
s külön nyomatékkal pécsi és baranyai "földijeimnek"."

Minek kellett pofázni erről a ronda bocsánatkérésről?

"Kiderítették", ki is vagyok én valójában, mert "látszik, hogy nem ismerem a cigányságot, nem töltöttem el közöttük egy órát sem", mégis jártatom a szájamat. A Deák téri késelés kapcsán furcsán bocsánatot kérő Bogdán botrányának hullámai.

Félreérthetetlen, szánalmas mondat

A Jobbik-közeli N1 tévének nyilatkozva ("NAPI TÉMA - Bocsánatot kell kérnünk mindkét fiú haláláért") Bogdán László felszólította a "cigány rendőröket", a  "művészeinket, tudósainkat" (itt a cigány értelmiségről van szó), hogy "álljunk össze és kérjünk bocsánatot". 
https://www.youtube.com/user/nemzeti1tv/search?query=napi+t%C3%A9ma 

Miért kellett ez? 
  Mivel úgy láttam, ez az információ érdekesebb, mint amennyire foglalkoztak vele, megeresztettem egy rövid írást, "Cserdi polgármestere nagyon rosszul szólalt meg" címmel. https://varosikurir.hu/cserdi-polgarmestere-nagyon-rosszul-szolalt-meg/ 

"Cserdi polgármestere újra elköveti azt a hatalmas hibát, amit (például a segélyek eltörlésének követelése kapcsán) megszokhattunk tőle: azt a megoldást, azt az eredményt, amit ő és segítőtársai egy kistelepülésen, egy jól körülhatárolható közösségben elértek, országos receptként próbálja tálalni.
Itt kezd kéretlenül a cigányság nevében nyilatkozni.

Bár próbálja elhárítani a kollektív felelősség vádját, mintha a cigány értelmiség kötelessége lenne megállítani a környezetünkben mindenfelé megtalálható “kisk…csögöket” (és “nagyk…csögöket).
Komolytalan, képtelen követelés Cserdi polgármesteréé."

A szívéből beszélt, nem az agyából
Bogdán László a következő "elemzéssel" üzent vissza. https://varosikurir.hu/bogdan-laszlo-a-bun-nem-szines-a-bun-mocskos/ 

" Látszik, hogy a cikk írója nem ismeri a cigányságot, nem töltött el közöttünk egy órát sem. Fogalma sincs arról, miként élünk, miként kell nap, mint nap, szembenéznünk a többségi társadalom gyűlöletével."

Alákérdezős álinterjúk és kommentfalkák helyett egyy kis tájékozódás
Bogdán László, Cserdi polgármestere figyelemre méltó (szerintem szánalmas, az interneten található reakciók alapján viszont másokat egyenesen felháborító) interjút adott az N1 tévének a Deák téri késelés után. https://www.youtube.com/user/nemzeti1tv/search?query=napi+t%C3%A9ma 

A Városi Kurír olvasói kétnaponta értesülhetnek bizonyos "bl" sajtómunkás (https://varosikurir.hu/author/bl/) jóvoltából a Bogdán úrral kapcsolatos jó hírekről, de az ő cikksorozata egyoldalú, erősen torzít. A vitatott N1 tévés interjúról "bl" valahogy nem sietett tájékoztatni a közvéleményt.

Nos, vállaltam, hogy pótolom a hiányt. Publicisztikában hívtam fel a figyelmet a kínos beszélgetésre. https://varosikurir.hu/cserdi-polgarmestere-nagyon-rosszul-szolalt-meg/
Ezek után "bl" már gyorsan előállt egy interjúval, amelyből leginkább mellébeszélés lett. https://varosikurir.hu/bogdan-laszlo-a-bun-nem-szines-a-bun-mocskos/

Azok a hívők, akik rajokban lájkolják és kommentelik "bl" műveit, (és az én publicisztikámra is azonnal rárepültek, egyikük önleleplező hibával, copy-paste technikával írva meg "saját véleményét") most sem tudtak meg semmit arról, mi is volt az a kínos melléfogás a tévés beszélgetésben. https://www.youtube.com/user/nemzeti1tv/search?query=napi+t%C3%A9ma 

Célomat mindenesetre elértem: a megfelelő linkek most már együtt elérhetők a Városi Kurír portálon, és itt, a blogomon is. Aki nem elégszik meg "bl" alákérdezős álinterjúival, hanem gondolkodó emberként hajlandó rákattintani a linkekre, önállóan tájékozódni és kialakítani saját véleményét, megteheti. A szabad sajtó ennél többet nem tehet.

   
https://www.youtube.com/user/nemzeti1tv/search?query=napi+t%C3%A9ma   
https://varosikurir.hu/cserdi-polgarmestere-nagyon-rosszul-szolalt-meg/
https://varosikurir.hu/bogdan-laszlo-a-bun-nem-szines-a-bun-mocskos/    

Alapbetegsége függőséget okozott

Az illusztráció forrása Lukácsi Katalin Facebook-oldala.
https://www.facebook.com/lukacsikatalinmaria/photos/a.552784061823236/924434884658150/?type=3&theater

Hisztérikus gyűlöletáradat zúdul Pápai Gábor karikaturistára "Krónikus" című gúnyrajza miatt.     https://papaigabor.wordpress.com/2020/04/27/kronikus/  A Népszava Publicisztika oldalán április 28-án megjelent karikatúra  telibe talált.

Cili néni mindent megmagyaráz
Pápai Gábor munkáiról már a Városi Kurír portálon is olvashattak. https://varosikurir.hu/a-papai-megmondja-a-tutit/ A most vihart kavart, április 28-i rajzán a tisztifőorvos a megszokott operatív kaspója mögött áll, és éppen "tájékoztat": annyira belejött, hogy még azt is "alapbetegséggel" magyarázza, hogy miért kellett meghalnia Jézusnak.
Egy gúnyrajzot vagy viccesnek talál valaki, vagy nem. Szerintem zseniális. A karikaturista szellemesen kapcsolja össze ennek a rezsimnek a mélységesen hazug, az "alapbetegségekre" hivatkozva egyenesen felháborító járványkommunikációját https://varosikurir.hu/a-virusnak-kampo/ az egész rendszer szenteskedő, a kereszténységet paravánként használó arculatával.

Gyűlöletáradat
Az obligát kdnp-s feljelentések bejelentése mellett a kormánypropaganda ezer szennycsatornáján, és a karikaturista saját oldalán a rajz linkje alatt is beindult az őrjöngés.
Azzal nincs mit kezdeni, ha valaki Pápai Gábor "Krónikus" című rajzát nem érzi viccesnek. A magyar közvéleményt végletesen kettészakították. Az országnak az a fele nevet egy ilyen kompozíción, aki nap mint nap fejcsóválva hallgatja a kormány kommunikációs bohóckodását. (Sokan, sokféleképpen figurázzák ki a tisztifőorvos teljesítményét.)  https://varosikurir.hu/galvolgyi-operativ-torzsormester-megjottek-a-szajzarak/ 
Sokan viszont isteni kinyilatkoztatásként csodálják a hiteltelen propagandisták és alkalmatlan illetékesek megnyilvánulásait. Lelkesednek a nagyszerű kormányért, amely megvédelmez bennünket az új ellenségtől. Aki így tekint a dolgokra, nem fogja érteni, miért nevetünk (igaz, kínunkban) a tisztifőorvos "alapbetegségekre" hivatkozó műsorán.  

Hörögnek

A karikatúrával azonban sok szélsőségesnek nem a színvonala vagy a stílusa miatt van baja. Gyalázzák és fenyegetik a szerzőt, a legkülönbözőbb közvetlen és közvetett módokon. Érveikkel jó páran el is árulják magukat: előkerülnek a megszokott antiszemita párhuzamok: bezzeg, ha ők valami auschwitzi SS-tréfával hozakodnának elő, azt senki nem találná viccesnek, na ugye... Nyilvánvaló és önleleplező persze ez az otromba csúsztatás: Pápai Gábor nem milliók meggyilkolásán élcelődik, hanem a szánalmas hazudós kormánykommunikáción. 

Bezzeg a terroristák... 
A másik jellegzetes, alig burkoltan fenyegetőzős érv a Mohamed-karikatúrákat követő gyilkosságokkal példálózik: "azokat" persze nem merné a karikaturista piszkálni, és van, aki még hozzá is teszi: "azok" tudják, hogy mit kell erre felelni, sőt van, aki ehhez hozzáteszi: meg is érdemelné a karikaturista...
Természetesen ostoba csúsztatás ez is, hiszen, mindenekelőtt, hogy kerül ide, mi köze lehet jelenlegi magyar viszonyainkhoz Mohamednek és az iszlámnak? Csak egy oka lehet annak, hogy valaki ebben az indulatos vitában ezzel előhozakodik: talán imponál neki a sötét korokat idéző, vallásra hivatkozó erőszakos cenzúra és szabadságkorlátozás szelleme.  Ha egy karikatúrán Jézus alakja feltűnik, meg se nézik, miről szól, elvesztik az eszüket, már nem látnak, nem hallanak a dühtől...
Vissza a középkorba?