OKTÓBER HETEDIKÉRE - Nagyot tévedtem – de talán mégis igazam lett

 

 Terrorista banda

2023. október 7-e sokkjában írtam az alábbi cikket. Mint látható, biztos voltam abban, hogy a gyalázatos terrorista tobzódás után az egész világ a Hamasz ellen fordul. Ehelyett három éve azt kell látnunk, hogy a terroristák propagandájának legátlátszóbb hazugságai is fénysebességgel terjednek, és a világ közvéleményének elkeserítően nagy részét befolyásolja az Izrael megsemmisítését követelő antiszemita propaganda. Persze, 2023 októberében azt sem láttam előre, hogy Izrael szélsőjobboldali kormánya milyen rengeteg hibát fog elkövetni, milyen magas labdákat ad fel, megkönnyítve ellenségeik dolgát.

Mégis, újra olvasva három évvel ezelőtti soraimat, úgy érzem, a lényeget akkor is jól láttam és látom.
„A Hamasz borzalmas terrorista bűncselekményeket követett el 2023. október 7-én, és ostoba dicsekvésével egyúttal maga gondoskodott is arról, hogy az egész világ borzadva láthassa, mire képesek ők a gyűlölettől hajtva. A propagandafegyver visszaütött az elkövetőkre. Nem hagytak más választást Izraelnek, mint megsemmisíteni a Gázát tömeggyilkosok kiképzőtáborává és búvóhelyévé változtató bűnszervezetet. Maga a palesztin terrorista propaganda tette nyilvánvalóvá, hogy meg kell tőlük szabadítani a világot” – írtam.
A történelmi távlatból egyértelmű lesz, hogy 2023. október 7-e az arab terrorista erőszak teljesen aránytalan, gátlástalan elszabadulása volt. Az izraeli válaszcsapások elkerülhetetlenek voltak, és teljesen nyilvánvaló, hogy – minden hamaszos propagandahazugság ellenére - Izrael semmiképpen nem a gátlástalan gyűlölet elszabadulásával válaszolt. A Hamasz terroristáinak legyőzése, a terrorszervezet hatalmának megtörése borzasztóan nehéz, - és rettenetes áldozatokkal jár - de 2023. október 7-e után elkerülhetetlen.

 

A képek hatalma, avagy így ásta el magát a Hamasz

 

Nagyon okosnak hihették magukat a palesztin terrorszervezet vezetői, amikor megtervezték a 2023. október 7-i, izraeli civilek elleni vandál támadást. Kifundálták azt is, hogy a vérfürdővel együtt mindjárt világra szóló propaganda-győzelmet is fognak aratni. Azt hitték, hogy amit ők nagyszerű diadalként ünnepelnek, azt a világ is így fogja látni. Ennél nagyobb ostobaságot el sem követhettek volna. 

 

Összevissza röpködtek a hírek

Az első zűrzavaros órákban senki nem tudta, hogy pontosan mi történik Dél-Izraelben, valójában milyen méretű támadást indítottak a terrorcsoportok. Összevissza röpködtek a hírek, a legváltozatosabb feltételezések az Izraelbe betört banditák számáról, és persze áldozataik számáról is. Már az első becslések is borzasztóak voltak, pedig hol maradt a „több tucat” a valóságtól? Azt sem tudta senki, mi a terrorbandák célpontja? Senki nem tudta, igaz-e a rémhír, hogy már Tel-Aviv utcáin száguldoznak az Iszlám Állam idejéből ismerős, platóikon fegyveresekkel megrakott furgonok? Hol van a hadsereg? Ki védi meg a civileket?

 

Látnunk kell rémületüket, hiábavaló könyörgésüket 

Ebben a szeptember 11-ét, vagy sok évtizeddel korábbról Pearl Harbor pánikját idéző légkörben maga a Hamasz nyújtott fogódzókat. Ha ők maguk nem filmezik például a Nova fesztiválon hatalmukba került fiatalok elleni erőszakot, hogy diadalmasan közzé is tegyék, nem értesült volna a világ ennyire villámgyorsan az életben maradt fiatalok elrablásáról. Látnunk kell rémületüket, hiábavaló könyörgésüket. A hatás megdöbbentő. Lenyűgöző a képek hatalma. A 21. században már minden fontos eseményről előkerülnek ilyen-olyan kamerák felvételei, és a modern ember ezekkel a képekkel már sokkal mélyebben átéli a tőle távol történő borzalmakat, mint elődeink.

Soha nem látott a világ az izraeliek részéről ilyen tömeges menekülést

 

Néhány vélemény szerint az október 7-i borzalmas képsorok „Izrael gyengeségéről” szólnak. Soha nem látott a világ az izraeliek részéről ilyen tömeges menekülést, ilyen általános kétségbeesést. Ha így lenne, a palesztin terroristák vérszemet kaphatnának. Csakhogy azok a képek valójában nem a fegyvertelenek kiszolgáltatottságát mutatják be, hanem azoknak az aljasságát, akik az izraeli fegyveresek elleni tisztességes harc helyett védtelen állapotban meglepett fiatalokon élik ki állati ösztöneiket.

A Hamasz borzalmas terrorista bűncselekményeket követett el 2023. október 7-én, és ostoba dicsekvésével egyúttal maga gondoskodott is arról, hogy az egész világ borzadva láthassa, mire képesek ők a gyűlölettől hajtva. A propagandafegyver visszaütött az elkövetőkre. Nem hagytak más választást Izraelnek, mint megsemmisíteni a Gázát tömeggyilkosok kiképzőtáborává és búvóhelyévé változtató bűnszervezetet. Maga a palesztin terrorista propaganda tette nyilvánvalóvá, hogy meg kell tőlük szabadítani a világot.

(Városi Kurír, 2023. október 12. https://varosikurir.hu/a-kepek-hatalma-avagy-igy-asta-el-magat-a-hamasz/ ) 

Iványi Gábor, a MET és a Tisza-kormány: „Rutin vizitekre nincs szükségem”

 

Magyar Hang címlap, 2026. szeptember 25. Fotó: Végh László

 

Tárgyal a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel a státusza rendezéséről az új kormány? – kérdezte a Magyar Hang munkatársa, Hutter Marianna. 

IVÁNYI GÁBOR: „–  Én ezzel kapcsolatban annyit mondtam még májusban, hogy ha nem is hivatalosan, de már egyszer elhangzott az illetékesektől, hogy megfogják oldani a helyzetünket. Ezután a minisztérium, amelyhez az ügyünk tartozik, nyomatékosította, hogy hivatalos döntés nem született. És érdemi tárgyalás azóta sem történt.”

Azóta nincs is kommunikáció? 

IVÁNYI GÁBOR: „–  Alapvetően nincs, de azóta volt rá példa, hogy eljött hozzám a tárca egyik államtitkára és helyettes államtitkára, igaz, aztán azt mondták, hogy csak rutinlátogatást tettek, és amúgy is mindenhova elmennek. Nekem rutin vizitekre nincsen szükségem, persze boldogan adok nekik kávét és beszélgetek velük, ahogy azt egy hajléktalannal is tenném. Mi áprilisban elküldtünk a kormánynak egy 28 pontból álló tervezetet azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne rendezni a MET helyzetét, várjuk a válaszukat. Velünk arról is lehetne tárgyalni, hogy abból a 16 milliárd forintból, amivel a magyar állam tartozik nekünk, annyival kevesebbet kapjunk csak vissza, amennyi adósságunk nekünk is van feléjük. Nekünk hozzávetőlegesen négy-ötmilliárdnyi köztartozásunk van. Az adósságaink jelentős része babból állt össze, hogy az állam jogellenesen nem fizetett normatívát és kiegészítő támogatást a tevékenységünk után. Pedig 2010 előtt sosem volt tartozásunk.” 

…

„Ha most a magyar állam rábólintana a megegyezésre, akkor kapnánk vissza azt a státuszt, amit még 1981-ben, a kommunizmus alatt vívtunk ki, de elvett tőlünk a Fidesz-kormány.”

  

Részlet a Magyar Hang címlapos interjújából  
„Nem bosszúállás visszaszerezni azt, amit elloptak tőlünk  
Interjú Iványi Gáborral az elszámoltatásról, börtönről és a mindennnapi kenyérről 
Magyar Hang, 2026. szeptember 25. – október 1.
https://hang.hu/magyar-hang-plusz/ivanyi-gabor-nem-bosszuallas-visszaszerezni-azt-amit-elloptak-tolunk-192468 

KORÁBBIAK BLOGOMON:
https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/07/igazsagot-magyarorszagi-evangeliumi.html  ---  Igazságot a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek! De ne fideszes "igazságot"

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/05/ivanyi-gabor-figyelt-es-pontositott.html ----   Iványi Gábor szelíden pontosított - ahogyan 2024-ben tette, úgy 2026 májusában is

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/09/blognaplo-2026.html 

A Népszava súlyos árat fizetett – a Népszabadság-akció visszhangjai az ÉS-ben

 Élet és Irodalom, 2026. október 2.

Szeptember 24-én jelentették be, hogy lehetővé teszi a Népszabadság újraindítását egy befektető-csoport, a szakmai vezetést pedig a hajdani Népszabadság munkatársainak egy erős csapata fogja irányítani.

A fontos bejelentésről szóló kommunikáció elég zavaros volt, de annyi kiderült, hogy az online felület és nyomtatott hetilap a Népszabadság címét viseli majd. Tóth Ákosnak és Vető Balázsnak a baráti (majd várhatóan konkurens) szerkesztőségek számos megszólalási lehetőséget biztosítottak a részletek feltárására, de nem sikerült eloszlatni a homályt. https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/09/a-nepszavanak-vege-miert-keptelenek.html 

Tóth Ákos következetesen erősítgeti, hogy az új "médiacsoport" két további tagja, a Népszava és a Jelen is tovább működik majd. A Klubrádióban például ( https://www.klubradio.hu/archivum/folyt-kov-volt-egyszer-egy-nepszabadsag-2026-oktober-01-csutortok-2000-60966 ) olyan – kissé zavarosnak tűnő - konstrukciót említett, hogy az online szerkesztőség elsősorban a Népszabadságot fogja felfuttatni, de „ a Népszava és a Jelen online felülete is frissülni fog…” (Nem világos, hogy ezt a munkát egyetlen szerkesztőség lenne képes elvégezni, vagy – ami még kevésbé hihető – három szerkesztőséget tartanának fenn… Ugyan miből?)  

Nem mindenki lelkesedik

A Népszabadság újraindítását általában pozitív, támogató hangnemű interjúkkal segítette a média. (Például az ATV Egyenes beszédben, a Kossuth Rádióban, a Partizánon, a Klubrádióban.) Az Élet és Irodalom október 2-i számában ugyanakkor két olyan értelmiségi is megszólalt, akiknek fenntartásaik vannak. Egyikük, Szvák Gyula baráti, illetve szerzői kapcsolatban állt a hajdani Népszabadsággal, illetve mindmáig a Népszavával is.

Szvák: a Népszava mellett is szólnának érvek

 

’„Az újrainduló Népszabadság a hír bejelentésének első napján Esterházy Péter 1994-es bonmot-jával hirdette magát: „A Népszabadságban már csak a nevét utálom.” Valami oka csak volt arra, hogy ezt mondja...’ – írta Szvák Gyula. -

„Mindjárt hozzáteszem, hogy én a nevét nem utáltam, és nem utálom most sem. Csak éppen a Népszava mellett is szólnának érvek. Mondjuk például az, hogy nyolcvanhárom évvel régebbi: százötvenhárom éve folytonos. Munkáslap volt, szociáldemokrata lap volt, szakszervezetis lap volt. Emlékszem, még az olyan echte polgár, mint Niederhauser Emil akadémikus is azt járatta mint szakszervezeti tag. A Népszabadságra én is előfizettem, amíg bedobták a postaládámba. A 80-as évek végétől, de 1990-től egész biztosan már nemcsak a hátsó oldalt olvastam, hanem beljebb is merészkedtem, különös tekintettel Bächer Ivánra és a hétvégi mellékletre. Nemcsak olvastam, írtam is bele. Ismertem e hősi idők főszerkesztőit, helyetteseit, meghatározó alakjait. Az igazi nagy profikat, Eötvös Pált, Zalai Istvánt, Tamás Ervint, Hovanyecz Lászlót, Bossányi Katit, vagy a későbbi főszerkesztő Vörös T. Károlyt. A pártorgánumból saját jogán, kemény üzleti versenyben lett toronymagasan vezető napilap.”   

…

„Most az történt, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő Jelen vezető munkatársai kezdeményezésére egy alig – és nem is tőkeerejéről – ismert befektetői csoport megvette Leisztinger Tamástól a Népszavát, megszünteti, és újra elindítja – a Népszabadságot. A lényeges különbség, hogy a Népszava munkatársainak jelentős részét most nem elbocsátják, hanem alkalmazzák. Továbbá az, hogy a Népszava online tartalmait archívumként megőrzik, és az ígéretek szerint a Szép Szó melléklet is megjelenik majd valamilyen formában az új Népszabadság nyomtatott hetilapjában.

Felvetődik a kérdés, hogy ezzel a mozgósított tőkével és szellemi energiával miért nem a nemzeti örökség részét képező százötvenhárom éves Népszavát mentették meg. Vagy legalább miért nem viszik magukkal tovább érdemi formában a Népszava nevet? Nem lenne túl nagy gesztus.”

… 

„A Népszava súlyos árat fizetett azért, mert Fenyőt kivéve sosem volt igazi gazdája. Mégis, a baloldali, szociáldemokrata értékeket sokkal tovább és elkötelezettebben képviselte, mint az azoktól fokozatosan liberális irányban eltávolodó Népszabadság. Az is igaz, hogy a piac, s mögötte az olvasói igények a Népszabadságot igazolták. A Népszavának meg maradt a politikának való kiszolgáltatottság és munkatársai lélekőrlő küzdelme, ideértve a lapot megszakítással bő húsz évig irányító főszerkesztő, Németh Péter kötéltáncosokat megszégyenítő egyensúlyozását a lét és nemlét határán. Valóságos ellenzéki újság volt, de sajnos a szociáldemokráciába akkor már nem fektetett be senki.” 

( ÉS, október 2.
Szvák Gyula: Nép szava, szabadság?
https://www.es.hu/cikk/2026-10-02/szvak-gyula/nep-szava-szabadsag.html )

Szvák Gyula idén júniusban, a Népszava nyomtatott kiadásának megszűnése kapcsán is kiállt a napilap munkatársai mellett:

„A Népszava szerkesztőinek, újságíróinak, munkatársainak, de a szerzőinek (beleértve Tömpe Istvánt is) azonban jár az, hogy ne szemlesütve kelljen elkullogniuk. A sajtómunkásoknak a legtöbb, amijük van, az a szakmai becsület. Ettől ne fosszuk meg őket.”

( ÉS, június 19.
Szvák Gyula: Isten szava   

https://www.es.hu/cikk/2026-06-19/szvak-gyula/isten-szava.html )

Amit ki kell mondani, azt ki kell mondani

Az október másodikai Élet és Irodalomban Nyíri Kristóf is megemlékezett a Népszaváról:

„Az elmúlt napokban jött a hír arról, hogy a tetszhalott Népszava valamiképpen életre kel az újrainduló Népszabadság égisze alatt. A részletek, gondolom, nemcsak számomra homályosak, de nyilvánvaló, hogy a nagy múltú Népszava így vagy úgy alárendelt szerepet játszik a Népszabadsághoz képest. Emlékeztessünk akkor néhány közismert tényre – de amit ki kell mondani, azt ki kell mondani. A Népszava 1877. május 1-jén jelent meg először, fénykora az 1905 és 1944 közötti időszakra esik, szerzői közé tartozott Ady Endre és József Attila. Történelmi jelentőségű volt 1941-es karácsonyi száma mint a náciellenes nemzeti összefogás nyílt kiáltványa. Ehhez képest a Népszabadságot az '56-os forradalom leverése után a Kádár-rendszer hozta létre, elődje a Rákosi-korszak Szabad Nép című förmedvénye volt, néhány iszonyatos cikkére gyermekkoromból máig emlékszem.”

 

( ÉS 2026. okt. 2. „A Népszava hattyúdala – In: Nyíri Kristóf: Hattyúdal   https://www.es.hu/cikk/2026-10-02/nyiri-kristof/hattyudal.html )

És még egy érdekes részlet

A Népszava szerkesztősége dolgozik, a nagy múltú újság honlapja egyelőre a sok éve megszokott intenzitással működik. A nepszava.hu oldalon jelent meg egy hír a Népszava tiszteletbeli, örökös főszerkesztője, Fejtő Ferenc emlékére alapított díj idei átadásáról. https://nepszava.hu/3333975_a-nepszava-ujra-atadja-a-fejto-ferenc-dijat 

Az idei zűrök miatt a szokásos szeptember eleji időpont helyett a Népszabadság internetes újraindítása utáni hétvégére hívják Fejtő Ferenc tisztelőit és a Népszava-hagyományok őrzésének támogatóit Újlipótvárosba, a Szent István park déli bejáratánál álló Fejtő-szoborhoz.

Idén sajátos színt kölcsönöz az eseménynek, hogy „Tóth Ákos, a Népszava főszerkesztője mond köszöntőt”.  

https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/09/blognaplo-2026.html