A Kutyapártnak lenne dolga Mérővel és Kovács Gergővel

 

(A 2026-os kutyapárti lista első öt helyezettje)


A Magyar Kétfarkú Kutyapárt támogatója vagyok. A 2026-os választáson a kutyapárti listára szavaztam. Reméltem, hogy a 2010-es keserű tapasztalatok után lesz elegendő (elég lett volna pár százezer) óvatos választópolgár, aki megérti, hogy nem szabad még egyszer kétharmados többséget adni - senkinek. (Nemcsak a tiszásokkal kapcsolatban jogos a bizalmatlanság, de velük is: most nem megyek bele részletesen, hogy Magyar Péter hányszor, hányféleképpen adott okot 2024 óta a kétségekre.)

Orbánék idióta választási rendszerének logikája


Vagyis: azt reméltem, több százezer honfitársam az egyéni körzetekben Orbán leváltására szavaz, tehát a 106 körzet óriási többségében a tiszásra (kivéve Hadházy Ákos budapesti 6-os körzetét, ahol szerintem a kiváló független képviselőnek meg kellett volna adni a bizalmat) – ugyanakkor ezek a százezrek listás szavazatukkal az új hatalom demokratikus ellenzékének listájáról juttatnak be néhány képviselőt az új Országgyűlésbe. (Ahogyan a sokkal tudatosabb mihazánk-támogatók a sötét frakcióval meg is tették…)

 A 2026. április 12-i eredmények ezt igazolták: egyértelműen látszik, hogy a Tisza párt elsöpró győzelméhez a majdnem száz egyéni körzeti győzelemre volt szükség. Abban az esetben, ha pár százezer szavazó kutyapárti (és/vagy DK-s) listára voksolt volna, ahogyan értékei szerint szívesen meg is tette volna, ez nem veszélyeztette volna a Tisza-kormány megalakítását – de megfelelő balanszt biztosított volna a rezsimbuktató új hatalom támogatása mellett a kontrolljára is. 


Az új helyzet 


Ezt a logikát megértette, meghallotta volna, aki akarja és képes rá. A józan óvatosság érvei azonban végül is nem hatottak. Orbánék elnyomására a magyar nép óriási többsége úgy reagált, ahogy szoktak: átzúdultak a túloldalra, és a nagy zajban észre sem vették a kicsiket. Ha pedig a tiszások legradikálisabbjai mégis észrevették a választáson listát állítani merészelőket, abban nem volt köszönet. Amit én láttam és érzékeltem: felhőkben röpültek rá a kutyapártiakra. Tömeges, a fidesz-világ hangnemére emlékeztető arrogancia volt a válasz mindazoknak, akik arra figyelmeztettek, hogy volna más lehetőség is, mint túlhatalmat adni Magyar Péter kezébe. https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/04/nem-allitjak-le-gyulolkodo-hiveiket.html 

A listás szavazatokért bejelentkező kis demokratikus pártok támogatóit beszívta a Tisza. A kárörvendő Tisza-rajongók szerint ezzel meg is semmisültek – nos, ezt majd meglátjuk. A jövőjük attól függ, hogy a Tiszához áramlók valóban tartósan az új győztessel azonosulnak, vagy felélednek-e termékeny közösségeik helyi szinteken, önkormányzatokban, és a liberális vagy baloldali szavazók újra szabadon tájékozódni kezdenek-e a demokratikus politikai térben.


Mínusz 12 ezer szavazat – kik nyomták egy százalék alá a Kutyapártot? 

 

Súlyos választási kudarc után népszerű sport a felelősség keresése. Ezúttal én is beszállok, de csak egy nagyon súlyos következményekkel járó részletet vizsgálok: vajon kinek „köszönheti” a kiváló öt fős országos pártlistát állító, sok lelkes aktivistájával rengeteget dolgozó, minden lehetőségét megragadva kampányoló Magyar Kétfarkú Kutya Párt azt, hogy még az egy százalékot jelentő kb 63 ezer listás szavazatot sem érte el? Végül is valamivel kevesebben mint 52 ezren adtuk a listás voksunkat a Kutyapártra itthon és külföldön. Ez pedig a kampányra kapott több százmilliós állami támogatás visszafizetésének kötelezettségét jelenti, ami a Kutyapárt politikusai és egyéni képviselőjelöltjei számára rettenetes teher. 

Nem azt vizsgálom, hogy a magyar választók miért nem akartak demokratikus kis pártot bejuttatni a kormányváltó tiszás többség mellett az Országgyűlésbe. Az eredmények utólag is megmutatják, hogy az egyfordulós, győzteskompenzációval torzított választási rendszerben a kis demokratikus pártokra leadott öt százaléknyi listás szavazat némi kiegyensúlyozottságot vihetett (volna) a politikai rendszerbe, anélkül, hogy a Fidesz megbuktatását veszélyeztette volna.

A Kutyapárt sorsa szempontjából most, 2026 májusának elején az a nagy kérdés, hogy mi lehetett a célja Mérő Vera úgynevezett „oknyomozó” dokumentumfilmesnek, amikor néhány nappal a választások előtt bedobta a nyilvánosságba „Az ebek ura” című egyórás filmjét. https://telex.hu/belfold/2026/04/08/magyar-ketfarku-kutya-part-az-ebek-ura-nagy-david-kovacs-gergely

Tények körültekintő vizsgálata helyett szánalmas propagandaszemét 


A téma, amit Mérő Vera a dokumentumfilmnek nevezett dolgozatában feltárt, mindenképpen fontos lenne a közvélemény számára. Hogyan működik a Hegyvidéken a 2024-es önkormányzati választásokon nagy győzelmet arató kutyapárti polgármester, aki egyben a párt társelnöke is? Mi a helyzet a szimbolikus budapesti XII. kerületben?

Mérő Vera állítólag hosszú hónapokon át dolgozott az érintettek megszólaltatásán, a téma feldolgozásán. Az eredmény azonban szánalmas – vagy még inkább felháborító -  lett. Ez a film nem lett más, mint sértett, sértődött, csalódott beszélő fejek összevágott montázsa. Legtöbben így vagy úgy Kovács Gergőt szidják, valamint kap vádakat korábbi zűrös ügyek miatt a Kutyapárt egésze is. Mindezt vagy elhisszük a beszélőnek, vagy nem. A film „alkotói” semmiféle újságírói erőfeszítést nem tettek, hogy a szakma által kidolgozott szabályok és módszerek betartásával és alkalmazásával alátámasszák az interjúalanyaik által elmondottakat. Mérőék a látszatra sem ügyeltek, hogy ez ne tűnjön egy gyűlöletpropaganda-terméknek. Az elérhetetlen Kovács Gergő kivételével senkit nem próbáltak megszólaltatni, senkit nem kerestek meg, semmilyen tényt nem kutattak fel annak érdekében, hogy legalább kiegyensúlyozottabbnak látszódjanak.

Az „alkotók” nyilván azt képzelik, hogy művük úgy tökéletes ahogy van. Ha tudatában lennének, hogy „Az ebek ura” egy félkész izé, nem dobták volna be a nyilvánosságba pár nappal a választás előtt. Mivel azonban ezt megtették, az időzítés alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a szándékuk nem az igazság feltárása volt, hanem a Kutyapárt elleni gyűlöletkeltés.

 

Mérő fekete kampánya

 

A választáson a Kutyapárt egy öt fős listával kampányolt, amelyen nem szerepeltek a társelnökök, sem Kovács Gergő, sem Döme Zsuzsanna. Az tehát, amit Mérő a Hegyvidéki önkormányzattal kapcsolatban „feltárt”, nagyjából semmit sem mondott a szavazók 2026 áprilisi támogatását kérő Kutyapártról.

Miért lett mégis annyira sürgős Mérőnek, hogy beindítsa a fekete kampányát? A Kovács Gergő ellen irányzott támadás sürgős, még a kampányidőszak végére időzített beindítása nem szolgálhatott más célt, mint egy hatalmas csúsztatással megzavarni a listán kutyapárti szavazatot leadni készülő választókat. Mint április 12-én kiderült, elég volt 12 ezer szavazót elriasztaniuk, hogy még az egy százalékos küszöböt se érje el a kis demokratikus párt, és a kampánytámogatás visszafizetési kötelezettsége nagyon súlyos helyzetbe hozza őket. 

Nem vagyok kutyapárti passzivista, nem állok személyes kapcsolatban a kutyapárti politikusokkal. Legfeljebb civil szimpatizánsként mondhatok véleményt a párt helyzetéről és annak okairól. Kívülállóként mondom tehát, hogy az, amit és ahogyan Mérő Vera a választási kampány idején művelt, valószínűleg megérhet egy jogi elemzést. A tudatos és hatásos károkozásával, etikátlan, szakmaiatlan eljárásával valószínűleg megalapozhatna egy nagyon nagy összegű kártérítési igényt. Azt, hogy lenne-e esélye egy kártérítési pernek, a Kutyapárt illetékesei dönthetnék el. Személy szerint nagy elégtételt éreznék, ha egy ilyen minősíthetetlen „oknyomozás” elkövetőjének felelnie kellene azért, amit művelt.

 

Vajon Kovács Gergő megússza? 

 

Mérő Vera úgynevezett „oknyomozása” mellett Kovács Gergő társelnök elképesztő tevékenységét is felelőssé teszem a Kutyapárt súlyos helyzetéért. Hitetlenkedve figyeltem, hogy a Válasz Online-hoz igazolt Benyó Ritának nyilatkozva miféle nyegleséggel legyintgetett, hogy nem érdekli a pártja országgyűlési kampánya, nem olvasta a programjukat de nem is kíváncsi rá. Már a gyászos interjú előtt is sok kárt okozott látványos távolmaradásával, de amikor megszólalt, kiderült, hogy nehéz eldönteni, azzal árt többet a Kutyapártnak, ha eltűnik, vagy azzal, ha megszólal. Mérő Veráék stábjának is jó magas labdákat adott azzal, hogy az interjúk készítése idején nem mérte fel, mennyire veszélyes az, ami készül, és még az is több napba került neki a kampányfinisben, hogy megpróbálja „kezelni” a helyzetet. Akkor ennek már jótékony hatása nem lehetett, sőt, talán még ártott is a „társelnök”.

A Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak most sokkal nagyobb gondjai vannak, mint Kovács Gergő személyiségének torzulásai. Amennyiben azonban ez a párt talpon marad, és azzal foglalkozhat, hogy hogyan tovább, meg kell majd szabadulnia Kovács Gergőtől. Kovács Gergő ennek a pártnak a legismertebb arca volt, egész eddigi korszakának jelképe, de 2026-os tavaszi „teljesítményével” nyilvánvalóan eljátszotta ezt a pozícióját.