Mi van, ha Magyar Péter kétharmaddal "személy szerint örülne" egy alkotmánymódosításnak?

 

Magyar Péter - forrás: Wikipédia

Magyar Péter az április 15-i híradós tudósítás alapján „személy szerint örülne”, ha a magyar alkotmányos rendszer jó alaposan átalakulna, a köztársasági elnök erősebb pozícióba kerülne, további jogköröket kapna, amelyek „fékekkel és ellensúlyokkal korlátoznák a mindenkori magyar miniszterelnök hatáskörét” – „sőt, a közvetlen elnökválasztás lehetőségét” is felvetette az RTL összefoglalója szerint...

https://www.facebook.com/reel/1763132111761246  

Ezen az alkotmányozós elszóláson is felszisszentem. A tiszás rajongók sokszor előadták már, hogy Magyar Péter – szerintük – minden fontos szereplővel egyeztetni fog, és az alkotmányozásba is bevonja majd a népet. ( Ő maga is ezt jelentette be a kampányban: https://444.hu/2026/04/11/magyar-a-tisza-eseten-sem-szavaz-meg-egymaga-alkotmanyt-megnyitjak-az-ugynokaktakat-szijjartot-vizsgalat-ala-vonjak-tiszas-ruhat-viselo-provokatorok-varhatok )

Ez a Sándor-palota előtti jelenet nem ezt támasztja alá. Az egész magyar politikai rendszert alapvetően meghatározó ügyben csak úgy bedobta, hogy ő „személy szerint” mit gondol erről. Ugye nem így fognak alkotmányozni? Tudjuk, hogy az előző „alaptörvényhez” is megvolt a kétharmad, így aztán vonatozás közben készült Brüsszel és Budapest között egy tableten, de ez a minta nem vált be.

(( Majtényi László a Klubrádió április 15-i Esti gyors műsorában beszélt arról, hogy itt a nagy lehetőség az alkotmányozásra. Azt is felvázolta, hogyan kellene csinálni: 

https://www.klubradio.hu/archivum/esti-gyors-2026-aprilis-15-szerda-1815-57096  ))

Október 23-án már a Köztársaság Alkotmányát hirdethetnénk!

Minimális ellenzéki győzelem esetén, kétharmados többség nélkül vajon mit lehet kezdeni az Orbán-rezsim intézményeivel? Követhetjük Vörös Imre és jogtudós kollégái tanácsát? Fontos vita lett volna ez, de az ellenzék vezetői közül egyedül Karácsony Gergely próbálta felvetni aggályait. A főpolgármester szánalmas bénázása kiejtette az ő álláspontját a politikai alternatívák közül, de a vita ezzel nem zárult le.

Miért is nem készül már a Köztársaság Alkotmánya?

Karácsony Gergely mások mellett Majtényi László véleményére és tekintélyére hivatkozott. https://www.facebook.com/karacsonygergely/photos/a.266672553365598/4718986578134151
Majtényi László többször kifejtette, szerinte, és az általa vezetett Eötvös Károly Közpolitikai Intézet álláspontja szerint hogyan kell kidolgozni és elfogadni az alkotmánynak nem tekinthető fideszes „alaptörvény” helyett az új köztársasági Alkotmányt.
Álláspontjuk az, hogy nem lehet egyszerű többségre hivatkozva ráerőszakolni az országra egy újabb alkotmány-kísérletet, amely így megint legfeljebb a fél országé lenne, megbuktatásáig…
„Az EKINT műhelyéhez tartozók számos alkalommal kifejtették, hogy a negyedik köztársaság alkotmányának széles, a választásokon a mai kormánypártra szavazó polgártársainkat sem kirekesztő társadalmi konszenzuson kell alapulnia, az alkotmányozási folyamatot erre tekintettel pedig komoly társadalmi vitának kell megelőznie. Emiatt elmondhatjuk, hogy az elmúlt hetekben – noha ez közben valószínűleg eszünkbe sem jutott – talán már Magyarország végleges demokratikus alkotmányát kezdtük el megalkotni. Azt az alkotmányt, amely végre a polgárok lelkében lel otthonra.”
(Lásd itt: „Az előválasztással Magyarország demokratikus alkotmányát kezdtük el megalkotni”) https://www.facebook.com/eotvoskarolyintezet/posts/4367754019927089

A fideszes „elitre” nincs szükség

Majtényi László a Klubrádióban hosszú beszélgetésben mondta el, hogy véleménye szerint nem szabad feles többséggel kapkodni, az új alkotmány kidolgozása hosszú folyamat lesz, erre időt és figyelmet kell szánni.
https://www.klubradio.hu/archivum/reggeli-gyorsreggeli-szemely-2021-oktober-11-hetfo-0900-majtenyi-laszlo-20451
Szakmai és civil gyűlések hosszú sorozatában kell biztosítani a társadalom minél teljesebb részvételét.
Az új többségre támaszkodó kormánynak és parlamenti képviselőinek szerinte azonnal ki kell adnia egy világos, egyértelmű ünnepélyes politikai nyilatkozatot a szabad, demokratikus Magyar Köztársaság felé vezető lépésekről.
Ezután lesz lehetősége visszaverni a fideszes politikusok próbálkozásait, amíg meg nem szilárdítható az új rendszer.
Fontos megjegyzés volt, hogy az erkölcsileg intézményesen elbukott „Fidesz-elit” nem vehet részt az új rend kiépítésében, de azokat a szavazókat, akik állampolgárként későn ébredtek, és voksukkal hatalomban próbálták tartani Orbánékat, nem szabad kizárni a folyamatból. Konszenzusra kell törekedni.

Máris el kell kezdeni az alkotmányozást!

Róna Péter közgazdász, az Oxfordi Egyetem tanára teljesen új alkotmány megalkotását tartja megfelelőnek.
https://www.klubradio.hu/adasok/rona-peter-legyen-az-ellenzek-a-normalis-magyarok-partja-szemben-az-orbani-hozongessel-121184
Szerinte az úgynevezett alaptörvény nem felel meg az alkotmány fogalmának; „érvényes törvény, de nem alkotmány”. Róna Péter kifejtette: az ellenzéknek már régen meg kellett volna fogalmaznia a saját alkotmánytervezetét, elsősorban civil szervezetek segítségével közvitára bocsátania, és amikor az új kormány megalakul (ha győz az ellenzék), első dolgaként népszavazást kezdeményeznie róla.

Előválasztás után közös munkát!

Kiváló javaslatnak tartom Róna Péter gondolatát! Az ellenzéki egységet megterhelő előválasztási folyamat után az Orbánék elleni készülődésnek hatalmas lendületet adna a köztársasági Alkotmány megtervezése, és hónapokon át képes lenne egyben tartani a most mozgósított ellenzéki tömeget. A gyűléseket, vitákat az Orbán-rezsim uralkodásának végső hónapjaiban is meg lehetne szervezni. A fideszes tábor részvételére ebben a fázisban nem lehet ugyan számítani, de a kapukat mindvégig nyitva kellene tartani számukra is. Amint szembesülnek majd a vereségükkel, azonnal meg kell őket szólítani, meghívni őket az új alkotmányozó nemzeti többség táborába, hogy amilyen gyorsan csak lehet, népszavazás szentesítse és erősítse meg Alkotmányunkat.
Miért kellene akár egy percet is várni az alkotmányozással a választási csata végéig?

Lesz ez még rosszabb is - Hozzászólás egy 2011-es vitához

Szövegmentés a 2016-ban bezárt Népszabadságból. 2011-es hozzászólásom egy vitához a Fórum rovatban:

http://www.nol.hu/velemeny/20110809-lesz_ez_meg_rosszabb_is

Lesz ez még rosszabb is

Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

Tamás Tibor| Népszabadság| 2011. augusztus 9.

A sajtó július utolsó napjaiban számolt be arról, hogy a hét végén Vona Gábor egyértelműen bejelentette: sem az MSZP-vel, sem az LMP-vel nem hajlandó együttműködni a Fidesz leváltása érdekében.

Nagy vihart kavart az LMP vezetőinek gondolatkísérlete, amelyet Karácsony Gergely képviselő fogalmazott meg egy Népszabadság-interjúban. Pártja részéről egyértelművé tették, hogy amit kifejtett, nem „írói munkásságának” része, hanem átgondolt kezdeményezés. Az LMP felengedett egy kísérleti léggömböt, jól megválasztott időpontban. Távol vagyunk bármilyen választási kampánytól, ráadásul uborkaszezon van, ugyanakkor a 2010 áprilisa óta eltelt időszak megfelelő alapot ad a kiépülő Orbán-rezsim természetének értékelésére. Minden alapunk megvan a borúlátásra. Ha a Fideszen múlik, márpedig alapvetően a kormánypárt stratégáinak jó szándékán, illetve annak hiányán múlik, lesz ez még sokkal rosszabb is.

Az LMP politikai gondolatkísérletét szétcincálták a véleménynyilvánítók. Jellemzően baloldaliak és liberálisok szólaltak meg. A vélemények fő árama szerint elvileg is kizárt bármilyen együttműködés a cigánygyűlölők, antiszemiták, homofóbok, soviniszták erőszakmámorban élő táborával. Sokan elgondolkodtak ugyanakkor azon, hogy ha mégis tető alá lehetne hozni esetleg valamilyen korlátozott megállapodást a Fidesz-rezsim megdöntése érdekében, annak lehetne-e bármilyen technikai realitása. Gyakorlatilag nem akadt senki, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy a Fidesszel ellentétben álló pártok szavazótáborát oda lehet állítani egy ilyen megállapodás mögé

Döntően abból az irányból fogalmazták meg a dolgot, hogy nácikra soha, semmikor nem szavazunk, de aki egy lépéssel továbbment, azt is egyértelművé tette, hogy a barnák szimpatizánsaitól sem várhat voksokat demokratikus ellenzéki jelölt. Odáig ezek után már végképp nem is ment el senki, hogy azt latolgassa: a Jobbik-problémától eltekintve Orbán demokrata ellenfeleinek belső ellentétei leküzdhetők-e egyáltalán a közös cél érdekében. Az LMP eddig egyetlen választási helyzetben sem szólította fel szimpatizánsait voksolásra az MSZP-vel közös győzelem érdekében, soha nem léptette vissza jelöltjeit. (A legutóbbi Szonda Ipsos-felmérés alapján egyébként magatartásuk okai is megfontolandók: szavazótáboruk számára az MSZP egyáltalán nem vonzó alternatíva, másodlagos preferenciáik és a pártokkal kapcsolatos elutasító véleményük azt tükrözi, az LMP táborának jelentős része számára az MSZP szövetséges erőként sem jön számításba.)

Mindez egyértelművé teszi, hogy ha nem lenne más út Orbánék elmozdítására, mint a legszélesebb ellenzéki összefogás, akkor is rendkívül kockázatos lenne az MSZP, az LMP és a Jobbik vezetői számára „meghirdetni” valamiféle együttműködést.

Ellenben van még egy szempont, melyből meg kellene vizsgálni az LMP által felvetett lehetőséget. Egy olyan szempont, amelyre eddig nem fordítottak kellő figyelmet: az Orbán Viktor által megszemélyesített rezsim megjósolható dinamikája.

Többen felvetették a vitában, alapvetően Karácsony Gergely gondolatmenetét alátámasztandó, a második világháborúban kialakult náciellenes koalíciót, amelyben az angolszász demokráciák egyesítették erejüket Sztálin Szovjetuniójával. Ha ennyire ellentétes rendszerek összefoghattak a közös veszély ellen, miért ne lenne ez lehetséges itt és most is? – kérdezték. A történelmi analógia azonban, mint mindig, szükségképpen sántít. Kézenfekvő, hogy Orbán nem azonos Hitlerrel – ahogy Magyarország demokratikus rendszerének megroppantása sem közelíti meg Németország nácik általi tönkretételének világtörténelmi jelentőségét. Ráadásul a történelemértelmezés eltérései miatt a történelmi példa félre is viheti a vitát.

Úgy gondolom azonban, hogy a második világháború történetének analógiája egy fontos, de nagyon ritkán méltányolt szempontból szerencsés és termékeny. Ez pedig az a nehezen vitatható tény, hogy miközben Európa háborútól tartott, és aki tudott, szövetségest keresett, a legaktívabb szereplő, aki a történelem végső alakításában mindvégig kezében tartotta a kezdeményezést, maga Adolf Hitler volt. Ellenfelei egyáltalán nem voltak „természetes szövetségesek”, igazából csak akkor fanyalodtak egymás támogatására, mikor már minden egyéb lehetőség megszűnt. Csak az utolsó utáni pillanatban fogtak össze ellene – szinte csak azért, mert az újabb és újabb frontokon támadó Hitler végképp nem hagyott nekik más utat.

Mit akarok ezzel mondani? Karácsony Gergely 2011 júliusában elhangzott javaslatát több kétely fogadta, mint megértés. Ebben a pillanatban képtelenségnek tűnik a fideszesek hatalomgyakorlásával szembeni lehető legszélesebb összefogás. Csakhogy az Orbán-rezsim még nem pompázik „teljes szépségében”. Csak egy dologban lehetünk biztosak: Orbánnak nagyszabású tervei vannak a magyar társadalom viszonyainak tökéletes felforgatására. Az iramot ő diktálja, és aki nincs vele, annak a legváltozatosabb eszközökkel fűt be a következő években. Senkinek sem hagy levegőt. Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

Orbánnak – és ellenfeleinek – pedig Meggyes Tamás mutatta meg, miként kell úgy politizálni, hogy valaki megszervezze a koalíciót önmaga megbuktatására.

A szerző újságíró