Oklevelem - Szarvas Pál (1995) és Farkas Zoltán (2025) után, harmadikként adományozták nekem.
1925.
október 25-én, éppen száz évvel ezelőtt született Liska Tibor.
Én
vagyok a hálás harmadik
Szerencsés vagyok, hogy a nyolcvanas évek végétől korai haláláig, 1994-ig
személyesen ismerhettem és dolgozhattam együtt vele. Tibor legközelebbi
munkatársának, feleségének, Liskáné Pólya Lenkének köszönhetően azóta is részt
vehetek a Liska Tibor szellemi örökségének gondozásával kapcsolatos munkában.
Idén is megtehettem a tőlem telhetőt. Részt vehettem a Liska-centenárium fő
rendezvényének, a FUGA::Budapesti Építészeti Központ Breuer Marcell termében
október 17-én rendezett minikonferenciának az előkészítésében. Lenkével és
Liska Tibor fiával, Liska Bencével közösen kitartóan gondoztam a
Facebook-oldalunkon, az “In memoriam Liska Tibor 1925-1994” emlékoldalon
indított sorozatot.
Lenke és Bence úgy ítélte meg, hogy jó munkatársuk vagyok, ezért ebben a
centenáriumi évben kiérdemeltem a Személyes társadalmi tulajdoni lap adományozását
tanúsító oklevél harmadik példányát. (1995-ben elsőként a legendás szentesi
téeszelnök, Szarvas Pál kapta meg – másodikként, 2025. október 17-én, a FUGA
rendezvényén pedig a Liska-gondolatokat legnagyobb elkötelezettséggel és
hatékonysággal terjesztő kiváló újságíró, Farkas Zoltán /HVG/ vehette át. Nem
lehetek eléggé hálás, hogy ebben a sorban harmadik lehetek.)
Akiknek külön köszönet jár még
Természetes, hogy óriási köszönet jár a Liska 100 konferenciát vezető Farkas
Zoltánnak, a különleges oklevél második tulajdonosának, és a Szentesről Liska
Tibor emlékezetéért ezúttal is Budapestre utazó Szarvas Pálnak, aki 1995-ben az
első oklevelet kapta meg.
Emlékezetes perceket szerzett nekünk Chikán Attila professzor írásos üdvözlete,
amit Farkas Zoltán olvasott fel. ( Itt olvasható: https://www.facebook.com/liskatibor1925/posts/pfbid02jthaWNVBqgypJmkh4pq4ebpu8A8SYCracNaurv7N88wyRmejJ6ftrSwFcHkfVrvAl
) Hálával tartozunk a támogatásáért.
A különleges estén felszólalók közül szerintem Lengyel László és Stefano
Bottoni tett hozzá különösen sokat a megemlékezés sikeréhez – persze ha a
fugabudapest csatornán megjelenik a teljes videófelvétel, bárki eldöntheti,
hogy osztja-e véleményemet.
Nagy örömünkre velünk lehetett Liska Tibor 80-as, 90-es évekbeli olaszországi
partnerei és támogatói közül Edwin Morley-Fletcher – de már nem lehetett
köztünk Tibor másik olasz barátja, Domenico Mario Nuti. Fájóan hiányzott.
Liska Tibor nemzetközi fogadtatását felidézve konferenciánkon természetesen
nagy hangsúlyt kapott a The Economist kiváló főszerkesztő-helyettese, Norman
Macrae emléke is. Sajnos már ő sem lehetett köztünk.
Posztumusz köszönetnyilvánításaimhoz feltétlenül hozzátartozik egy csodálatos
asszony, Rudas Klára emlékének felidézése is. Klára örökös, gyakran
veszekedésig menően indulatos vitapartnere volt Liska Tibornak, és ez az
indulata részéről a zseniális közgazdász iránti megbecsülést is jelezte. Valahányszor
rápillantunk a zseniális Ökonosztát-logóra (ott látható oklevelemen is), okos
és hibátlan ízlésű tervezőjére, Rudas Klárára is emlékezünk.
Őrizzük emléküket.
Asbót Kristóf, a FUGA vezetője az első pillanattól hihetetlenül erőteljes és
megbízható segyítőtársnak bizonyult. Nagy köszönet jár neki is és
munkatársainak a Liska100 rendezvény sikeréért.
Késő bánat, de csak utólag jutott eszembe, hogy köszönetünk jeléül az október
17-i eseményen egy üres széknek is helye lett volna az asztalnál. Eredetileg Bokros
Lajos a meghívottak között volt, és hónapokkal a rendezvény előtt, amikor a
gterveket készítettük, hívásunkra azonal igent is mondott. Bokros Lajos volt
az, aki a nyolcvanas évek hires Liska-vitáiban a Közgázon emlékezetes
lendülettel állt Liska Tibor mellé, sokkal kevésbé szkepszisét hangoztatva,
mint inkább a Liska-koncepció által képviselt szabad vállalkozói szellemet
méltatva. Továbbá Bokros Lajos az, aki évtizedekkel Liska Tibor halála után is
igen sűrűn idézi meg nyilatkozataiban, publikációban Liska Tibort. Nagyon
sajnáltuk, hogy végül is elfoglaltsága miatt nem hallgathattuk meg gondolatait
a FUGA Breuer Marcell termében.
Eredetileg meghívottaink között volt Kéri László politológus is, aki szintén
azonnal igent mondott korábbi meghívásunkra. Ismerve habitusát és
kreativitását, nagy izgalommal vártam hozzászólásait, különösen a nyolcvanas
évekről, Liska Tibor pályájának fontos és termékeny korszakáról, amelynek a
Bibó kollégium egyik vezető személyiségeként Kéri László nagyon értékes tanúja.
Sajnos más elfoglaltsága miatt ő sem tudott részt venni az október 17-I
eseményen. Őszintén sajnáltam, hogy így alakult. Jellemzőnek tartom azonban
2025 forrongó hónapjaira, hogy Kéri László és párja ugyanolyan rendszerváltó
lázban ég, és ugyanannyira beleveti magát személyesen is a változás
előkészítésébe, ahogyan a nyolcvanas évek második felében tették.
Kéri László kapcsán azonnal felmerül kiváló társának, Petschnig Mária Zitának a
neve is. Számunkra, Liska Tibor hívei számára ő különösen fontos, hiszen a
nyolcvanas években, amikor Liska Tibornak rendkívül nagy szüksége volt a szellemi
megértésre, melyben Petschnig Mária Zita kétely
nélkül állt a Liska-projekt mellé. Idén nem tudtuk felújítani vele
kapcsolatunkat, de hálával tartozunk neki ezért a hajdani támogatásért.
Nagy köszönet jár Surányi Györgynek is, aki a konferencián nem kívánt
felszólalni, de biztosított bennünket arról, hogy örömmel eljön közénk. Ott
volt velünk október 17-én, jelenlétével a rá jellemző nyugalommal és
szilárdsággal biztosított bennünket támogatásáról.
A Liska-centenárium évadában kitartó támogatást kaptunk néhány ismert,
tekintélyes értelmiségi barátunktól. Nagy örömet szerzett nekünk Horn Gábor
barátunk, aki a konferencia helyszínéről adott telefoninterjút a Klubrádió
emblematikus műsorában, a “megbeszéljükben” Bolgár Györgynek. (A rádiós interjú
megtalálható itt: https://www.facebook.com/liskatibor1925/posts/pfbid036kCfdgY5hAqvTS2RoUUQezKep96kAtCkpfz9zaz4JV4tv6JjpzzYwVypMJUdLRrzl
) Horn Gábor a centenáriumi Liska-rendezvényről beszámolva egyetértett
Bolgárral abban, hogy ma is rendkívül nagy szükségünk lenne egy olyan eredeti
gondolkodóra, mint Liska Tibor.
Kitartó barátaink közül ebben a körképben Zsolnai László és Gábor R. István barátságát
is szeretném kiemelni. Köszönet azért, hogy tekintélyes támogatókként segítettek megmutatni a
Liska-centenárium jelentőségét!
Nagy köszönet jár azoknak a barátainknak, akik az In memoriam Liska Tibor
Facebook-oldalon követnek bennünket és teljesen megtöltötték a FUGA Breuer
Marcell termét is. Benyomásaink szerint legtöbbjük a nyolcvanas évek hires
Liska-vitáin is velünk tartott. Hálásak vagyunk kitartásukért.
Nehéz műfaj a köszönetnyilvánítás, mert sokkal több támogatónknak járna név
szerinti köszönet. Mielőtt lezárom ezt a részt, feltétlenül meg kell említeni a
hajdani Vállalkozáskutató Csoport munkatársait, akikkel Liska Tibor és Liskáné
Pólya Lenke leírhatatlanul bonyolult körülmények között dolgozott évekig.
Köszönet érte, Liska Tibor centenáriumán is!
Végül, de messze nem utolsó sorban: mi, akiknek fontos Liska Tibor öröksége,
valamennyien köszönettel tartozunk Lenkének, Liskáné Pólya Lenkének, aki 1969-től
mindvégig a legközelebbi munkatársa volt, és halála óta is fáradhatatlanul
dolgozik Liska Tibor emlékének ébren tartásáért.
Liska-játék: a határtalan kreativitás játéka
Nagyon várom, hogy a fugabudapest csatornán mielőbb hozzáférhetővé váljon az
október 17-I rendezvény videófelvétele. Nehéz volt befogadni a rengeteg
információt, ezért nagyon örülök, hogy utólag meg lehet majd újra nézni az
egészet. Zúgott a fejem a több órás izgalmas rendezvény után, azóta is sokat
morfondírozok az elhangzottakon. Sok izgalmas részletet hallottunk, és sok
mindent el is szalasztottunk, szóval ezekkel még biztosan sokáig lesz
feladatunk.
Addig is, ebben a blogbejegyzésben egyetlen, szerintem nagyon fontos témában
próbálom megmutatni azokat a tanulságokat, amelyek 2025-ben és a jövőben
számunkra Liska Tibor elméletéből következnek.
Arra figyeltem fel, hogy amikor Liska Tibor szellemi örökségéről van szó, a
méltatók leginkább a társadalmi örökség szociális oldalát hangsúlyozzák.
Gyakran említik a társadalmi örökség párhuzamát az alapjövedelem-javaslatokkal,
illetve más hasonló baloldali elgondolásokkal. Ennek egész sor eszmetörténeti
előzmánye is megmutatható. Ezek lényege a létbiztonság garantálása. Liska Tibor
kétségtelenül következetesen képviselte ezt a gondolatot, kijelentve, hogy a
minden újszülöttnek alanyi jogon járó társadalmi örökségnek egyik részét
mindenki kizárólag a saját létfenntartására, és életpályája során az oktatási,
egészségügyi és más szolgáltatások megvásárlására fordíthatja. Éppen ez az, ami
kevésbé különleges Liska Tibor javaslataiban: ehhez a társadalmi örökség
gondolathoz tudott könnyebben kapcsolódni eszmetörténeti és egyéb szempontból
is a hazai és nemzetközi baloldal.
Ez azonban így féloldalas közelítés. Legalább ennyire fontos Liska Tibornál a
társadalmi örökség másik, mostanában kevésbé hangsúlyozott része: az a
tőkerész, amit az egyén kizárólag vállalkozásra, licitálásra, az erkölcsi
tőkéje gyarapítására fordíthat. Az eddigi kísérletek is megmutatták, hogy
hihetetlen lehetőségeket rejt magában a vállakozói képességeknek ez a
felszabadítása.. A felsőtárkányi Ökland és a szakkollégiumi Liskaland
kísérletek egyik legfontosabb tapasztalata (én különösen a felsőtárkányiról
szóló beszámolók alapján gondolom így) az volt, hogy a Liska-játék különleges
vállalkozási képességeket és a játékosok számára is meglepő kreativitást csal
elő az emberekből. Egy példa: a felsőtárkányi kísérlet megmutatta, hogy nem
létezik túltelített piac: amikor beindult a vállalkozók versenye, Öklandban rengeteg
újság jelent meg naponta!
Az általános tanulság, hogy mindenféle emberi tevékenységet lehet licitálós
vállalkozási játék keretében indítani és kibontakoztatni!!! Ha Liska Tibor ma,
2025-ben köztünk lehetne, egészen biztosan a mesterséges intelligencia (MI)
robbanásszerű térnyerése felé fordulna a figyelme. Egyértelmű, hogy a
robotizálással és az MI fejlődésével egyre több szakma, egyre több ember
szabadul ki az alacsony szintű munkafolyamatok világából. Ez egyfelől
fenyegetés, de óriási lehetőségként is felfogható. Itt az alkalom a szabad vállalkozói
játék beindítására!
Liska Tibor 1994 elején, szinte végakarataként is felfoghatóan így fogalmazta
meg ezt:
“Régi igazság, hogy aki dolgozik, nem ér rá keresni. Előbb-utóbb az állatokat
sem illik dolgoztatni. Az embert bűn dolgoztatni, ezt csak a kizsákmányolók
teszik. Sok közgazdász is átveszi a munka dicsőítésének szövegét, pedig nem a
meló, hanem az alkotó tevékenység, a játékos, vidám, erőszak nélküli társadalmi
rendszer illik az emberhez. Ha ennek a modelljét sikerülne kidolgozni és
megvalósítani, akkor azt rendszerváltásnak lehetne nevezni.” https://www.facebook.com/liskatibor1925/posts/pfbid022raCVFbTkgHYbXGSRMdNA1ZRWYgyawe2wVtYCBuJbfZ8dw53T4LDK2zfScJzdMcPl
Ez a Liska-koncepció alapján szerveződő játék lehet a munka világából
kiszabaduló emberek számára az önkiteljesítés lehetősége.
Nem egyszerűen múltidézés Liska Tiborral foglalkozni. Ezt napirenden kell tartani. Újra eljött
Liska Tibor ideje.
