A magyar filmfinanszírozás andyvajna-i rendszerét azzal szokták dicsérni - már akik dicsérik -, hogy most aztán végre komolyan veszik a forgatókönyvet.
Ha így lenne, helyeselném, a magyar filmnek régi baja, hogy kiváló alkotók nagyon jó alapból, (jó ötlet, jó irodalmi alap, vagy izgalmas megtörtént eset alapján), sok pénzből túl gyakran csináltak(csinálnak) közepeset, amit aztán persze meg lehetett magyarázni, lila cikkekben értelmezgetni, de ettől a mű nem lett maradandóbb.
Deák Kristóf Mindenki című, immár Oscar-díjas filmjét - immár többször - megnézve elgondolkodom, hogy a forgatókönyvfejlesztésnek ebben a szép új világában sem stimmel valami.
Ez a film nagyon jó, az Oscar-díj órási nemzetközi elismerés, gratula. De akárhogy forgatom a dolgot, nekem ebben a filmben pont azok az elemek jönnek be, amiknek alig vagy egyáltalán nincs közük a forgatókönyvhöz.
A sztori, a konfliktus exponálása, az iskolai összecsapás konstrukciója inkább bosszantó, kimódolt, nem tudom igazán komolyan venni, már az állítólag kiváló és versenyekre dresszírozott kórus tátikákkal való telepakolása is komikusan logikátlan, aztán pedig a 25 perc maradékában olyan gyorsan kellene bemutatni egy bonyolult sztorit, a gyerekek állítólagos egységes mozgalmának tökéletes megszervezését és fényes győzelmét, hogy túl sok ponton egyszerűen össze lett csapva. Hidd el, kedves néző, hogy eljuss a katarzisig.
Ami számomra mégis megemeli a filmet, sőt, a végére a sok bosszantó hiba ellenére is eljuttat valamiféle katarzisig, az az iskolai világ ábrázolása, a gyerekek egymás közti, időtlen perceinek élvezete, sok kitűnően használt zenével, ritmussal.
Nagyon tetszik az iskolai szünet, egy kameraforgással bemutatva a gyerekmondókákkal, gyerekjátékokkal, olyan intenzív körkép, mint egy Brueghel-kép - de a csúcspont számomra a két iskoláslány közös délutánja, ahogy nem csinálnak "semmit", csak nagyszerű zenét hallgatnak, karmestert játszanak - akinek jutottak az életben ilyen hosszú boldog gyerekkori délutánok, ilyen baráti együttlétek, az tudja, mi a boldogság.
Szóval, a rendező kiváló, de számomra az a tanulság, hogy azért ilyen jó, mert egy nem valami jól sikerült forgatókönyvből dolgozva sem tudja a művét elrontani.
