Február 25-e, Kovács Béla kisgazda politikus 1947-es elhurcolásának évfordulója, emléknap.
Faragó Lászlóról, a kiváló szociáldemokrata politikusról, Kéthly Anna fontos politikai szövetségeséről emlékezem meg ezen a napon, akinek szelleméhez, munkásságához mentorom, barátom, Rudas Klára segítségével a kilencvenes években sikerült közel kerülnöm.
Faragó László "Nádudvari naplóját" lapozgatom, ami a körülmények ismeretében sokkoló, egyben felemelő olvasmány. Egy ízig-vérig városi, polgári kultúrájú, beteg, idős férfi szenvedésének és nagyszerű szellemének dokumentuma a Rákosi-korszakból. Veszélyes ellenfélnek minősült a Rákosi-rendszer számára a kiváló marxista gazdaságpolitikus, ezért aljas kínzásnemet választottak neki:
Nádudvarra telepítették ki, ahol a helyiek idegenkedése, helyenként ellenséges viszonyulása és az ávó állandó zaklatása megtette a hatását.
Egyre betegebb lett, a rendszer újabb és újabb korlátozó rendeletekkel egyre szorosabbra húzta a hurkot a nyaka körül - 1953-ban a Nagy Imre-féle enyhülés az utolsó pillanatban mentette meg a haláltól.
Az idegi és fizikai szenvedések ellensúlyozására vezette olvasónaplóját. Egy titokzatos és bátor segítő - Rudas Klára - ugyanis a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból kölcsönözve folyamatosan ellátta Faragó listái alapján a világirodalom legnagyobb műveivel - eredeti nyelven természetesen...
Faragó László pedig olvasott, és irodalmi naplót vezetett. Egészen bizonyos, hogy ez életmentő volt számára.
Ha ez a mai magyar jobboldal nem lenne olyan lezüllött, mint amilyen, a polgári közép politikusai közül válogatna példaképeket, az ő ellenállásukról emlékezne meg. A jobboldali demokraták, tisztességes konzervatívok mellett a kommunisták nyomásának ellenálló kiváló szociáldemokraták is a méltó hagyományok közé kívánkoznak.
Az eddigiek illusztrációja-képpen, ízelítőül egyetlen rövid bejegyzést idézek a Naplóból:
"1952. szeptember 13.
Születésem napjának éjjelén - hajnal felé - megjelent a szokásos ellenőrzés. Ez volt a helybeli szerencsekívánat. Öt percig tartott és - utána utána nem aludtam reggelig."
2016. február 25., csütörtök
2016. február 24., szerda
Pontosan a terrorgyilkosság évfordulóján...
Véletlen egybeesés persze, nyilván senki sem így tervezte. Csakhogy ebben a nyomorult magyarországi korszakban az ilyen véletlenek is nagyon jellemzőek tudnak lenni.
2016. február 23-a, kedd a 2009-es tatárszentgyörgyi orgyilkos támadás hetedik évfordulója volt.
Akkor, 2009-ben, egy sor orvtámadás után még mindig nem hitte el a közvélemény, hogy rasszista gyilkosságsorozat zajlik a szemünk láttára. Addig a hajnalig az efféle hírekre azonnal jött a legyintés: uzsorások ügyletei lehetnek a háttérben.
A hatóságok is ebben a szellemben kezelték - nem kezelték - a szaporodó eseteket.
Az ötéves Csorba Robi legyilkolása aztán mindent egy csapásra megváltoztatott. Tisztességes ember attól kezdve nem gondolhatott mást, mint hogy történelmi botrány van itt kialakulóban, és mindannyiunk elemi érdeke minél előbb leállítani a terrorcsoportot.
Az a február 23-a arra is alkalmas volt, hogy elváljon a szar a májtól. Aki a tatárszentgyörgyi támadásért is a cigányokat próbálta okolni, vagy a kisfiú halálára képes volt nyilvánosan olyanokat írni-mondani, hogy legalább eggyel kevesebb... - és sokan voltak-vannak ilyenek -, azok a bűntársak, az országot lerombolók táborához csatlakoztak.
Erre az évfordulóra is emlékeztünk tegnap néhányan, akik fontosnak tartjuk, hogy a növekvő sötétség korszakában, a gyűlölet és gonoszság erősödése idején ébren tartsuk ezeket a közös emlékeket.
2016. február 23-án azonban a hazai közélet váratlan módon gondoskodott arról, hogy ne feledkezzünk meg a sötétség egyre erőszakosabb jelenlétéről. A kopasz szélsőjobberek éppen az évforduló napján léptek akcióba. Ezúttal nem fegyverrel, és nem rasszista célzattal a cigány kisebbségre támadtak, hanem fenyegető fellépéssel, és valamennyiünk szabadsága ellen intéztek látványos támadást.
Nem vonok le messzemenő következtetést a sötét egybeesésből. Ezúttal csak dokumentálom: ilyen korban élünk...
A fotó illusztráció: 2016. január 12-én, a cigánygyűlölő rasszista sorozatgyilkosok jogerős elítélése alkalmával a 444.hu és a vs.hu fotósa is megmutatta a közönség soraiban figyelő különös"érdeklődőket". Itt vannak köztünk.
2016. február 23-a, kedd a 2009-es tatárszentgyörgyi orgyilkos támadás hetedik évfordulója volt.
Akkor, 2009-ben, egy sor orvtámadás után még mindig nem hitte el a közvélemény, hogy rasszista gyilkosságsorozat zajlik a szemünk láttára. Addig a hajnalig az efféle hírekre azonnal jött a legyintés: uzsorások ügyletei lehetnek a háttérben.
A hatóságok is ebben a szellemben kezelték - nem kezelték - a szaporodó eseteket.
Az ötéves Csorba Robi legyilkolása aztán mindent egy csapásra megváltoztatott. Tisztességes ember attól kezdve nem gondolhatott mást, mint hogy történelmi botrány van itt kialakulóban, és mindannyiunk elemi érdeke minél előbb leállítani a terrorcsoportot.
Az a február 23-a arra is alkalmas volt, hogy elváljon a szar a májtól. Aki a tatárszentgyörgyi támadásért is a cigányokat próbálta okolni, vagy a kisfiú halálára képes volt nyilvánosan olyanokat írni-mondani, hogy legalább eggyel kevesebb... - és sokan voltak-vannak ilyenek -, azok a bűntársak, az országot lerombolók táborához csatlakoztak.
Erre az évfordulóra is emlékeztünk tegnap néhányan, akik fontosnak tartjuk, hogy a növekvő sötétség korszakában, a gyűlölet és gonoszság erősödése idején ébren tartsuk ezeket a közös emlékeket.
2016. február 23-án azonban a hazai közélet váratlan módon gondoskodott arról, hogy ne feledkezzünk meg a sötétség egyre erőszakosabb jelenlétéről. A kopasz szélsőjobberek éppen az évforduló napján léptek akcióba. Ezúttal nem fegyverrel, és nem rasszista célzattal a cigány kisebbségre támadtak, hanem fenyegető fellépéssel, és valamennyiünk szabadsága ellen intéztek látványos támadást.
Nem vonok le messzemenő következtetést a sötét egybeesésből. Ezúttal csak dokumentálom: ilyen korban élünk...
A fotó illusztráció: 2016. január 12-én, a cigánygyűlölő rasszista sorozatgyilkosok jogerős elítélése alkalmával a 444.hu és a vs.hu fotósa is megmutatta a közönség soraiban figyelő különös"érdeklődőket". Itt vannak köztünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)