A gondolat pedig a menekültek elleni gyűlölethisztéria évében mintha aktuálisabb is lenne, mint megírásának idején...
Bréking: csavargók zaklassák a békés ünneplőket
A
főváros elcsendesült, a meleg otthonokban kigyúltak az ünnepi
fények, ám nekünk továbbra is ébernek kell lennünk.
Sajnos,
sajnos, ezen az ünnepen is tömegesen érkeznek olvasóink
vészjelzései levélben, telefonon. Segítségünket kérik, illetve
felszólítanak bennünket, figyelmeztessük a legszélesebb
közvéleményt az aggasztó jelenségre, amely – amint az aggasztó
jelenségek szokták – felütötte a fejét.
A
legfrissebb hírek szerint az est beálltával a városba érkezett
egy FELETTÉBB GYANÚS duó. Egy magát ácsnak kiadó középkorú
férfi, és egy mindenórás terhesként bemutatkozó asszony. Minden
jel szerint ezek az illetők életvitelszerűen próbálnak szállást
kérni békés polgároktól.
Több
független forrás egybehangzó állítása szerint a kéretlen
látogatók az ünnepi vacsorához leülő családokat fülsiketítő
csengőhasználattal zargatják. Több tisztes családfőnek is
torkán akadt a potyka a hanghatás következtében – csak a
véletlennek köszönhető, hogy egészségügyi forrásaink szerint
(eddig!) nem történt nyolc napon túl gyógyuló személyi
sérülés..
A
polgárok többsége természetesen szóba sem áll az említett
csavargókkal, de értesülésünk szerint akadt olyan család, ahol
résnyire ajtót nyitottak, és megkérdezték, miaf..vanmár. Az
ácsnak látszó férfi terhesnek látszó nőjével együtt ilyen
esetekben átlátszó mesével áll elő. Nem csekély populista
demagógiával indítanak, miszerint nem kell nekik kényes palota,
sem pedig kényes nyoszolya, sőt, még lépes mézecskét, vajjal
mázolt köcsögét sem kívánnának. Legalábbis állításuk
szerint.
Annak
a honfitársnak, aki felül az efféle állításoknak, értesüléseink
szerint olyan látszatot keltenek, mintha semmi mást nem akarnának,
mint ezen az estén jászolban feküdni, barmok közt nyugodni. Na
persze, elég nekik, ha melegíti őket a barmok párája. Simán
elhiszi ezt, aki éppen most jött le a falvédőről. Azt állítják,
nemsokára a városba érkeznek közelebbről meg nem nevezett
társaik, akik istálló kemény jászolában keresik majd őket.
Arra a kézenfekvő kérdésre persze nem tudnak értelmesen
válaszolni, hogy miért éppen olyan istállóra és jászolra
formálnak igényt, amely telekkönyvileg nem az ő nevükre van
bejegyezve, hanem békés, tisztes, jómódú polgárokéra, akik az
egész éves szorgos gyarapodás után családjuk körében
ünnepelnének.
Bizony,
bizony, így állunk. Már a szeretet, a szociális érzékenység,
az egymás felé fordulás nemzeti ünnepén sem lehet nyugta az
embernek.
Kedves
mindnyájunkat nem lehet elégszer figyelmeztetni: Az éberség nem
bizalmatlanság!