A tavasz egyik legcsodálatosabb napját, május elsejét a magyar zenekultúra legszebb mozgalmi dala köszöntötte. A zeneszerzőről, Kadosa Pálról méltatlanul kevés szó esik.
A szerény emléktábla titka
Bár nagy a forgalom, ma még kevesen állnak meg Budapest szívében, a Március 15. téren, ahol az egyik tekintélyes épület falán szerény emléktábla található.
Kadosa Pál Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, pedagógus élt abban a házban, és vele 1983-ig zenei életünk egyik központja működött ott.
A művész nyolcvanévesen hunyt el. Nagy életművet, rengeteg tanítványt, tisztelőt hagyott maga után – és a reményt, hogy előbb-utóbb jönnek a kiváló előadóművészek, akik a Kadosa-műveket feltámasztják a feledésből.
Az avatóünnepség emlékei
Annak idején újságíróként ott lehettem az említett Kadosa Pál-emléktábla avatásán. Megérthettem, milyen erős nyomot hagyott Kadosa Pál szülővárosunk életében.
Budapest akkori vezetése nevében Schiffer János szociáldemokrata főpolgármester-helyettes méltatta Kadosa Pált.
Kadosa Pál egyike volt a város azon lakóinak, aki úgy tudott itt élni, hogy lelket, arcot adott ennek a helynek. Volt ünnepelt zeneszerző és előadóművész, de volt úgy is, hogy Radnótihoz hasonlóan bevonulóparancsot kapott – utalt a főpolgármester-helyettes a zeneszerző sorsfordulóira.
Ilyen nagyságtól tanulni
Kadosa Pál tanítványai nevében igazi világnagyság, Schiff András zongoraművész emlékezett mesterére. Elmondta, hogy Kadosa Pál a nagy zenepedagógusok közé tartozott, aki elsősorban zeneszerző volt – és a világhírű zongoraművész így folytatta: – A zeneszerzők másképp közelítenek a művekhez, mint mi, halandó instrumentalisták, ilyen nagyságtól tanulni a tanítvány számára meghatározó élmény – mondta. – Schiff András megemlékezett arról, hogy Kadosa Pál tanítványai személyesen is kötődnek a Március 15. téri házhoz, hiszen tanáruk az évek során megnyitotta előttük lakását, személyes életébe is bebocsátotta őket, szinte nagyszülő-unoka viszonyban egyengette lépteiket.
És egy Kadosa-dal, amelyet mindenki ismer
A “Májusi köszöntő” című munkásmozgalmi dal máig is megmaradt üde tavaszköszöntőnek. A kotárs csasztuskák nagy részétől eltérően a tqavaszünnep boldogságát árasztja, a szöveg, amit Raics István írt, szintén kerüli az erős ideológiai sulykolást. Az ébresztés pedig kortalan üzenet, 2020-ban sem haszontalan...
“Itt van május elseje/Énekszó és tánc köszöntse/Zeng és dalol az élet/ Szállj csak zeneszó, ének/Ébresszed a magyar népet!"
A Youtube-ra felkerülő klipek persze pótolták ezt az adott korban mulasztásnak tekinthető hiányosságot...
https://www.youtube.com/watch?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése