Kálmán C. György emlékére

 

Egy héttel Kálmán László nyelvész lesújtó halálhíre után újabb gyászhír érkezett: elhunyt testvére, Kálmán C. György egyetemi tanár, irodalomtörténész, kritikus, publicista. 
https://www.klubradio.hu/hirek/meghalt-kalman-c-gyorgy-121651 


 Magyar Narancs, 1991.

A kiváló tudós és publicista halálhíre felidézte bennem két írását, amelyeknek emlékét évtizedek óta őrzöm.
Az egyik az Antall-kormány működésének elején jelent meg az akkor még kéthetilapként működő, alternatív Magyar Narancsban.
Kálmán C. György egy kinevezési vagy kitüntetési ceremóniáról írt, amelyen Antall József miniszterelnök mondott beszédet. Félreismertük eddig a művészt, akit kormányfőnek hittünk, de valójában zseniális performansz-művész – írta Kálmán C. György. Antall ugyanis az egybegyűlteket azzal lepte meg, hogy hosszú, az eseményhez egyáltalán nem tartozó beszédet mondott Eötvös József reformjairól. A beszédet, illetve a helyzet értelmezhetetlenségét Kálmán C. György egy Tandori-vershez hasonlította: „A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn”… https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/TANDORI/tandori00064/tandori00103/tandori00103.html   

A publicisztika finom humorral érzékeltette az esemény végtelen komikumát, ahogyan a megjelentek nem értenek ugyan semmit, ám rezzenéstelen arccal asszisztálnak a miniszterelnöki performanszhoz…

Magyar Narancs, 1998. 

Évtizedek távlatából is emlékszem Kálmán C. György tollából még egy döbbenetes publicisztikára. Tárgyszerű írás volt, talán éppen ezért sokkolóbb, mint ha szenvedélyes szavakkal ecsetelte volna azt a botrányt, ami a szemünk előtt játszódott le. 1998-ban a miépesek éppen hogy bejutottak a parlamentbe, és Orbánék az első pillanattól kezdve 2002-es bukásukig gátlástalanul összejátszottak a nyílt antiszemitizmuson kívül egyebet nem produkáló „nemzeti radikálisokkal”.
Kálmán C. György egy parlamenti jelenetet ismertetett magyarnarancsos publicisztikájában, amely pontosan érzékeltette, mi folyt a szélsőjobboldallal egyre barátságosabb Fidesz-táborban. Erkel Tibor miépes képviselő szólította fel a kormányt, hogy távolítsa el az ELTE-ről György Péter egyetemi tanárt, amiért a liberális értelmiségi bírálni merészelte a szélsőjobboldali pártot. A kormány nevében Pálinkás József oktatási államtitkár válaszolt, és ahelyett, hogy visszautasította volna a miépes hőzöngést, szinte bocsánatkérően azt magyarázta, hogy a kormánynak nincs hatásköre ilyen ügyekben… 

Talán nem véletlen, hogy két-három évtized után is emlékszem Kálmán C. György pontos látleleteire. Nagyon pontosan érzékelte az apróságnak tűnő jelenségekben is a fontos, lényeges belemeket, és nagyszerűen tudta mindezt megírni.

Kálmán C. György, nyugodjon békében!