Alább a NOL beszántott archívumából a cikkeim romjai közül kimentett szöveget közlök blogomon egy 2006-os botrányról, amelynek már akkor is érintettje volt Horn Gyula, és az ügyben gyászos szerepet játszott Sólyom László köztársasági elnök, valamint Wittner Mária.
Az ügyet azért említem, mert ismét Horn Gyula megítélése és emlékének nyilvános megörökítése körül fodrozódnak a hullámok. Lásd például ezt az összefoglalót a Klubrádió honlapján. https://www.klubradio.hu/adasok/karacsony-gergely-szovege-hamis-a-horn-gyula-utca-ugyeben-127016
(A 2022-es ügyről az a véleményem: nem ilyen ügyekben kellene a baloldalnak szimbolikus háborút indítania. Horn Gyuláról rendezzenek konferenciát, adjanak ki életútját és teljesítményét elemző kötetet, vagy válasszanak más alkalmas formát a méltó emlékezésre - de a közterület elnevezése alkalmatlan az itt szükséges árnyalt közelítésre.)
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Sólyom László morális válsága
A 2006 ősze óta eltelt időben a köztársaság elnöke a problémák
kezelését
elősegítő első számú közjogi méltóságból a problémák egyik forrásává
vált.
Minden korábbinál nagyobb szükség lenne egy tekintélyes államfő moderáló
szerepére, de a jelenlegi államfő tekintélye minden korábbinál mélyebbre
jutott. Legutóbbi botlását augusztus 25-én követte el, amikor saját,
"56-os értékeket" védelmező érvelését felejtette el alkalmazni.
Mindössze néhány héttel ezelőtt - Horn Gyula kitüntetésének
megtagadását
indokolva - fejtette ki, szerinte mit gondoljunk a Köztársaság és 1956
viszonyáról,
de azonnal megfeledkezett róla, amint a Fideszbe befurakodott
szélsőjobboldalival szemben kellett volna határozottan alkalmaznia.
"Az 1956-os forradalom tagadása a Magyar Köztársaság alkotmányos
értékrendjének tagadása." Ez az idézet Sólyom László
Gyurcsány
Ferencnek írt leveléből származik. Így indokolta az államfő Horn
Gyula
magas állami kitüntetésének megtagadását. Ha ezt az érvelést a
köztársasági elnök érvényesnek tartotta júliusban, talán érvényesnek
kellene
tartania augusztus végén is.
Mi történt augusztus 25-én? A Sándor-palota előtt tartott tömeges
meggárdulás
alkalmából, egyáltalán nem mellékesen Wittner Mária fideszes képviselő
az
államfő orra előtt gyalázta meg a Köztársaságot - már ha elhisszük
Sólyom
Lászlónak, hogy 1956 becsületének nyilvános megcsúfolása a Magyar
Köztársaság
alkotmányos értékrendjével ellentétben áll (hogy elhisszük-e ezt az
államfőnek,
arról később).
Ha igaza volna Sólyomnak...
... abban, hogy miért kellett megtagadnia Horn Gyula kitüntetését, a
köztársasági értékek pártatlan őrének ezen az alapon egyenesen
kötelessége
lenne fellépni - ha nem is minden esetben, de legalább a legkirívóbb,
legszégyenletesebb esetekben - az 1956-ra gyalázatot hozó közéleti
megnyilvánulások
ellen.
Az államfő ilyen megnyilvánulásnak ítélte az 1956-os forradalmi erőkkel
szemben
fegyvert fogó, és akkori döntését ma is vállaló, tetteit indokoltnak
tartó Horn
Gyula magas állami kitüntetésre terjesztését. A köztársasági elnök
szerint
gyalázat, hogy Horn Gyula 1956-ban fegyvert fogott a "közrend
védelmében". Ezt Sólyom László számára az sem írhatja felül, hogy Horn a
jelenlegi köztársaság alkotmányát tisztelő közszereplő, aki a
köztársaság
megdöntésére semmilyen formában nem uszít. Sólyom ezért szimbolikusan
kitaszította Hornt a Magyar Köztársaság kitüntethető polgárai köréből.
Augusztus 25-én azonban minden eddiginél súlyosabb támadás érte 1956
eszmeiségét. Wittner Mária
Fidesz-képviselő nem átallotta az 1944-es szellemiséget árasztó
gárdisták
avatására legalább jelképesen behurcolni az 1956-os zászlókat.
Az elnök a Horn-affér után nem hagyhatná szó nélkül az 1956-ra
hivatkozva, a
parlament legnagyobb ellenzéki frakciójából szélsőséges uszítókat
pártoló
Wittner ámokfutását. Ha valami veszélyezteti az 1956-ra alapozott
köztársasági
értékrendet, az a halálos ítéletére hivatkozó képviselő által
Fidesz-védőernyő
alatt elkövetett folyamatos szélsőjobboldali hergelés. Wittner egy
ország
számára kapcsolja össze a szélsőjobboldali gyűlölködést és 1956-ot.
Márpedig ez
a kettő nem lehet azonos. A Köztársaság értékrendje nyilvánvalóan nem
ezen az
alapon épült fel.
Ha érvényes hivatkozási alap lehetett 1956 értékeinek védelme a Horn
Gyula-ügyben, akkor ebben a sokkal súlyosabb esetben még inkább
érvényesnek
kell lennie.
Ha Sólyom László ebben az alkotmányos alapértékeket érintő kérdésben
egységes
álláspontot akar képviselni, akkor egy kitüntetés odaítélésénél sokkal
nagyobb
súlyú ügyben hasonlóan határozottnak kellene lennie. Ezúttal nem az
56-osok - hajdani - ellenfelétől kellene védeni az 56-os értékekre
alapozott
Köztársaságot, hanem az alkotmányos értékek jelenlegi ellenségétől, az
56-ra
hivatkozó szélsőjobboldali uszítástól. Szép feladat lenne ez egy
államfőnek, ha morális etalon kíván lenni.
Sólyomnak azonban nincs igaza...
... amikor Horn Gyula kitüntetésének megtagadását indokolva
azt a látszatot keltette, hogy a Köztársaságnak és elnökének bármi dolga
lehetne polgárainak 1956-ról alkotott véleményével. (Magyar
Köztársaság Alkotmánya, 61. § (1) A Magyar Köztársaságban
mindenkinek joga
van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű
adatokat
megismerje, illetőleg terjessze.) Ha Horn Gyula pályáját és
tevékenységét
minősítő döntését indokolni próbálja, annak ilyen megalapozást nem
adhat.
Amennyiben ez a liberális közelítés elfogadható, akkor az államfőnek
persze
semmi dolga Wittner Mária Fidesz-képviselő véleménynyilvánításaival sem.
Nem
kötelessége észlelni a lyukas zászlók körülhordozását a szélsőséges
demonstrációkon. Mindennek észlelését és értékelését rá kell bíznia a
közvéleményre és a választópogárokra.
Ebben az esetben azonban az államfőnek Horn Gyula kitüntetés-ügyében
adott
indoklása is a véleményszabadság megengedhetetlen korlátozása volt.
Sok korábbi példa alapján eddig is tudtuk: kétélű fegyvernek
bizonyulhat, ha
egy közszereplő erkölcsi mércét próbál felállítani polgártársainak.
Ilyenkor
természetszerűleg megindul a méricskélés, és maga az etalon is számítson
rá:
minden lépése vagy mulasztása gyorsan megítéltetik.
Sólyom László már elnöki ciklusa elején eljutott odáig, hogy nehéz
komolyan
venni morális intelmeit.
Tamás Tibor, NOL, 2006. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése