A Kutyapárt szerethető arca volt - Kovács Gergő eljátszotta ezt a pozícióját

 

Nincsenek értesüléseim arról, hogy a Kutyapártban mennyien gondolkodtak el azon az elmúlt hónapokban, hogy milyen vezetőjük Kovács Gergő. Alkalmas-e a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vezetésére? Ha esetleg volnának is belső vitáik erről, egyelőre nem szivárogtak ki hírek. Ha viszont azért nincs szivárgás, mert semmilyen vita és elemzés nem is indult erről a választási kudarc után, az baj lenne.

A 2026-os áprilisi országgyűlési választásokon az MKKP listájára szavaztam. 

Nagyon örülök, hogy a lista öt első helyén Nagy Dávidra, dr Neulinger Ágnesre, Sándor Balázsra, Szin Richárdra és dr. Pásztor Eszterre voksolhattam – ezzel egyúttal 

nem kellett Kovács Gergőre ikszelnem.

 Ha a társelnök megszólalt a kampányban, arra gondoltam, bár ne tette volna, miközben azon is bosszankodtam, hogy a párt társelnökeként mégiscsak lett volna tennivalója. Biztos vagyok abban, hogy Kovács Gergő súlyos felelősséget visel a párt szavazóinak elbizonytalanodásáért. Nyilván nem egyedül okozta a kudarcot, de a párt egy százalék alá zuhanásában biztosan nagy szerepe volt például a Benyó Rita-interjúnak. ( https://www.youtube.com/watch?v=UVWDRBwK9sA )

Alappal okolható Kovács Gergő a 

Mérő Vera féle úgynevezett „oknyomozó” film félrekezeléséért is: 

hiba volt a polgármesternek a film hosszú hónapokig tartó előkészületei során tanúsított passzivitása is - majd amikor az „Ebek ura” nyilvánosságra kerülése után a kampány hajrájában mégis nagy nehezen reagált – az általa adott válasz késlekedése és erőtlensége is.

Kizárólag szaporodó ellenfelei hibásak? 

Aggasztó az a folyamat is, amit Kovács Gergő legfőbb tevékenységi területén, a Hegyvidéki Önkormányzatnál látunk. A 2019-es hatalmas 12. kerületi siker eredményei 2026-ra a szemünk láttára olvadnak. Kovács Gergő igyekszik az elődjénél kétségtelenül sokkal tisztább, ésszerűbb kerületi működés eredményeit hangsúlyozni – de a sikerek mellett (vagy inkább helyett?) a kerület vezetésére összeállt korábbi koalíció bomlásáról, újabb és újabb szövetségesek leválásáról, mérgesedő konfliktusokról értesül a közvélemény. A választópolgárok nem díjazzák a marakodást – az ilyesmiért akkor is megbüntetik a kerület vezetőjét, ha ő azt állítja, hogy kizárólag szaporodó ellenfelei a hibásak ezért… Mindez tovább erősíti a kétségeket Kovács Gergő alkalmassága iránt. 

Bolgár-interjú - csak a szokásos

Június 4-én – miután a Klubrádió nagy teret adott a momentumos kritikáknak – Bolgár György jelentős hallgatottságú klubrádiós megbeszélő műsorában megszólalt Kovács Gergő. ( https://www.klubradio.hu/adasok/kovacs-momentum-egy-dolgot-probal-hogy-ne-tudjunk-csinalni-semmit-161246 )
Ez az interjú - elsősorban a tekintélyes újságíró hibájából – nem segítette a tisztánlátást. Kovács Gergő lendületesen adta elő az önkormányzatok problémáival, a közbeszerzések rejtelmeivel kapcsolatos tapasztalatait – de a lényeg, hogy a klubrádiós interjúban kényelmes lehetőségeket kapott a mellébeszélésre, momentumos ellenfeleinek hibáztatására. Bolgár felkészületlen volt, és nem tette fel azokat a kérdéseket, amelyeket a konfliktusokat jó ideje figyelő közvélemény elvárna. Az, hogy visszakérdezzen, ha nem kielégítő válaszokat kapna, fel sem merült. (Bolgár egyébként régóta „teljesít” ilyen színvonalon interjú-helyzetekben – az utóbbi idők legkirívóbb élménye a Magyar Péterrel eljátszott alákérdezős „interjú-sorozata” volt.)

Egy szó, mint száz: Kovács Gergő megítélésén ez a klubrádiós interjú sem javíthatott. Nem először tapasztaljuk, hogy a Kutyapárt társelnöke hiába kap lehetőséget a nyílt és meggyőző kommunikációra, nem használja ki az alkalmat.

A Kutyapártnak súlyos gondokkal kell szembenézni, de lenne mit tisztázni társelnökével is.

"A Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak most sokkal nagyobb gondjai vannak, mint Kovács Gergő személyiségének torzulásai. Amennyiben azonban ez a párt talpon marad, és azzal foglalkozhat, hogy hogyan tovább, meg kell majd szabadulnia Kovács Gergőtől. Kovács Gergő ennek a pártnak a legismertebb arca volt, egész eddigi korszakának jelképe, de 2026-os tavaszi „teljesítményével” nyilvánvalóan eljátszotta ezt a pozícióját..."

 

Könyörögtünk nekik, hogy ne „csakaTisza” legyen

  

„Könyörögtünk nektek, hogy lépjetek vissza!” „Nagy az arcotok!” „Tűnjetek el örökre!” A kutyapárti politikusok és szimpatizánsaik az április 12-i választások előtt és azóta is folyamatosan ezt kapják – és ezek még a finom üzenetek. Sokan azt is hozzáfűzik, hogy én „kutyapárti szavazó (sőt, aktivista) voltam, de most már soha többé”. Olyan gyakran lehet ilyen állítólagos kutyapártiakkal találkozni, hogy elgondolkodtató: ha tényleg ilyen sokan voltunk, miért nem nyert meg egyetlen választást sem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt?

Az arrogáns beszólások egyáltalán nem változatosak, ami arra utal, hogy valamiféle egymást bátorító tömegpszichózis eredményeként repülnek rá felhőkben a felbőszült Tisza-szimpatizánsok mindenkire, akiről kiderül, hogy nem „csak a Tisza” létezik számára.


Veszélybe sodortuk? Egy csudát

Április 12-e előtt az volt a támadások fő motívuma, hogy aki országos listát állít, az veszélybe sodorja a rendszerváltást, és ezt majd megkeserüli.

Hiába érveltünk azzal, hogy az Orbánék által eltorzított egyfordulós választási rendszerben az egyéni körzetekben kell tarolni, vagyis egyetértünk, mindenki szavazzon az esélyes egyéni ellenzékire, vagyis szinte mindenütt a Tisza-párti képviselőjelöltre. Listán pedig az a néhány százezer tudatos szavazó, aki hajlandó lehet megérteni, hogy az új parlamentben szükség lenne a demokratikus ellensúlyokra, a kormányváltás veszélyeztetése nélkül voksolhat értékeinek megfelelően.

Mondhatjuk úgy is, „könyörögtünk”, hogy aki hajlandó mindebbe belegondolni, az szavazzon tudatosan, és segítsen kiegyensúlyozottságot vinni a kialakuló eredménybe.


Azóta sem képesek leállni

Az április 12-i eredmény, a 96 egyéni körzetben született ellenzéki győzelem, ami mindent eldöntött, ezt az érvelést igazolta. A minimális 71 körzetnél valamivel több helyen elinduló kutyapárti jelöltek nem jelentettek fenyegetést. A kampányban felizgatott tiszások azonban azóta sem ismerték el, hogy tévedtek (vagy ami rosszabb, a kormányváltásért izguló tájékozatlanokat ijesztgetve manipuláltak).

Ami pedig még ennél is szánalmasabb, a tiszások nem túl nagy létszámú, ám annál kártékonyabb túlmozgásos szabadcsapatai április 12-e óta sem képesek leállni. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt körülbelül 12 ezer szavazattal az egy százalékos küszöb alatt maradt, ezért segítséget kérő üzeneteiket olvashatjuk számos helyen. Az üzenetekhez érkező hozzászólások nagy része pedig továbbra sem támogató jellegű, hanem a megszokott kioktató, lealázó szándékú okoskodás. Amiből volt már éppen elég, kösz, nincs rá szükség.

Segítségre annál inkább. 

Az MKKP május közepén átvette a fizetési felszólítást, és mindenkire szüksége van, aki támogathatónak tekinti a közösség által képviselt értékeket.

Hadházy: Ha ez demokratikus választás lett volna, nem egypárti parlamentünk lenne

 

(Elcsúfított plakát a 2026-os kampány napjaiban, Budapest 6-os körzet)
 

Ha a 2026-os választás demokratikus lett volna, nem így nézne ki a parlament összetétele – mondta Hadházy Ákos, korábbi független országgyűlési képviselő a Klubrádióban május 19-i nyilatkozatában, (A felvételen 22 perc 45 másodperctől. https://www.klubradio.hu/archivum/megbeszeljuk-2026-majus-19-kedd-1605-57838 )

Nem demokratikus választáson dőlt meg ez a rendszer – bár Orbánék bizonyára azt próbálják majd bizonygatni, hogy ők mégsem bontották le a demokráciát. Nyilván ők most azt fogják mondani, hogy na ugye, hülyeséget beszélt a Hadházy, hiszen le lehetett váltani a kormányt.

Biztosan nagyon érdekes lesz, mikor megtudjuk – talán történészek tárhatják fel – hogy miért nem csinálták végig következetesen a fideszesek azt a demokratikus erők elleni támadást, amire felkészültek. Nem tudjuk, miért bizonytalanodtak el tavaly júniusban, miért nem mozgósítottak sokkal több és hatékonyabb fekete ruhást, mint amennyit az ellenzéki tüntetők ellen küldtek, és miért nem csaltak többet. Nem tudjuk, mi miatt történt így. Biztos vagyok abban, hogy azok az ezrek, akik a Pride-törvény kihirdetése után Orbánt meglepve kitartóan és folyamatosan keresztül tüntettek, vagy azok a százezrek, akik Orbánt meglepve csak azért is kimentek a Pride-ra, hogy a szabadságunkért kiálljanak, elbizonytalanították a rendszert.

Mindenesetre, ha demokratikus választás lett volna, nem ilyen lenne az eredmény. Egyrészt, egy demokratikus választáson a Fidesz be sem jutott volna, másrészt a Tisza nem kapott volna ekkora többséget. Arányos választási szabályok szerint nem lett volna 52 százalékkal kétharmada.

A Fideszre ne tekintsünk úgy mintha demokratikus párt lenne, ne tekintsük ellenzéki pártnak. Emiatt a rendszer miatt egypárti parlament jött létre. A Fideszt nem tartom ellenzéki pártnak, hanem az egy bűnszervezet maradéka. Engedjék meg nekem azt a véleményt, hogy a nácikat sem tartom ellenzéki pártnak. Szörnyű nagy baj lenne, ha ez a parlamenti felállás maradna meg.

Tartsuk szem előtt, hogy van még egy feladat előttünk. Itt a lehetőség Orbán letartóztatására. A pénzügyminiszter, a NAV új vezetői vizsgáltassák ki a számlákat, derítsék ki, hogy Orbán apja mennyiért szállította a követ, vagy fel lehetne tárni, hogy a Mészáros mennyiért építette Hatvanpusztát, azonnal világos lesz a korrupció mértéke. Szándék kérdése, hogy megteszik-e a döntő lépéseket.

Hadházy Ákos emlékeztetett egy tanulságos Telex-cikkre ( https://telex.hu/velemeny/2026/05/09/bortonbe-a-felresikerult-szlovak-elszamoltatas-tanulsagai ), amely Fico túlélésének példáját mutatta be: miután súlyos maffia bűncselekmények rázták meg Szlovákiát, és ebbe Fico belebukott, mégis hogyan tudta megúszni az elszámoltatást, és hogyan tudott visszatérni. Ebből szerintem az a megfelelő következtetés, hogy nem kell félni – szögezte le Hadházy. Minden további nélkül előzetesbe lehet tenni Orbánt. A Btk szerint abban az esetben, ha megvan az esélye, hogy a gyanúsított presszionáljon tanúkat, eltüntessen bizonyítékokat, vagy külföldre szökjön, az elegendő indok az előzetes letartóztatásra.

Az ország jövője szempontjából elengedhetetlen, hogy a fő elkövető ne tudjon tovább manipulálni – mondta Hadházy Ákos a Klubrádióban elhangzott beszélgetésben.

A Kutyapártnak lenne dolga Mérővel és Kovács Gergővel

 

(A 2026-os kutyapárti lista első öt helyezettje)


A Magyar Kétfarkú Kutyapárt támogatója vagyok. A 2026-os választáson a kutyapárti listára szavaztam. Reméltem, hogy a 2010-es keserű tapasztalatok után lesz elegendő (elég lett volna pár százezer) óvatos választópolgár, aki megérti, hogy nem szabad még egyszer kétharmados többséget adni - senkinek. (Nemcsak a tiszásokkal kapcsolatban jogos a bizalmatlanság, de velük is: most nem megyek bele részletesen, hogy Magyar Péter hányszor, hányféleképpen adott okot 2024 óta a kétségekre.)

Orbánék idióta választási rendszerének logikája


Vagyis: azt reméltem, több százezer honfitársam az egyéni körzetekben Orbán leváltására szavaz, tehát a 106 körzet óriási többségében a tiszásra (kivéve Hadházy Ákos budapesti 6-os körzetét, ahol szerintem a kiváló független képviselőnek meg kellett volna adni a bizalmat) – ugyanakkor ezek a százezrek listás szavazatukkal az új hatalom demokratikus ellenzékének listájáról juttatnak be néhány képviselőt az új Országgyűlésbe. (Ahogyan a sokkal tudatosabb mihazánk-támogatók a sötét frakcióval meg is tették…)

 A 2026. április 12-i eredmények ezt igazolták: egyértelműen látszik, hogy a Tisza párt elsöpró győzelméhez a majdnem száz egyéni körzeti győzelemre volt szükség. Abban az esetben, ha pár százezer szavazó kutyapárti (és/vagy DK-s) listára voksolt volna, ahogyan értékei szerint szívesen meg is tette volna, ez nem veszélyeztette volna a Tisza-kormány megalakítását – de megfelelő balanszt biztosított volna a rezsimbuktató új hatalom támogatása mellett a kontrolljára is. 


Az új helyzet 


Ezt a logikát megértette, meghallotta volna, aki akarja és képes rá. A józan óvatosság érvei azonban végül is nem hatottak. Orbánék elnyomására a magyar nép óriási többsége úgy reagált, ahogy szoktak: átzúdultak a túloldalra, és a nagy zajban észre sem vették a kicsiket. Ha pedig a tiszások legradikálisabbjai mégis észrevették a választáson listát állítani merészelőket, abban nem volt köszönet. Amit én láttam és érzékeltem: felhőkben röpültek rá a kutyapártiakra. Tömeges, a fidesz-világ hangnemére emlékeztető arrogancia volt a válasz mindazoknak, akik arra figyelmeztettek, hogy volna más lehetőség is, mint túlhatalmat adni Magyar Péter kezébe. https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/04/nem-allitjak-le-gyulolkodo-hiveiket.html 

A listás szavazatokért bejelentkező kis demokratikus pártok támogatóit beszívta a Tisza. A kárörvendő Tisza-rajongók szerint ezzel meg is semmisültek – nos, ezt majd meglátjuk. A jövőjük attól függ, hogy a Tiszához áramlók valóban tartósan az új győztessel azonosulnak, vagy felélednek-e termékeny közösségeik helyi szinteken, önkormányzatokban, és a liberális vagy baloldali szavazók újra szabadon tájékozódni kezdenek-e a demokratikus politikai térben.


Mínusz 12 ezer szavazat – kik nyomták egy százalék alá a Kutyapártot? 

 

Súlyos választási kudarc után népszerű sport a felelősség keresése. Ezúttal én is beszállok, de csak egy nagyon súlyos következményekkel járó részletet vizsgálok: vajon kinek „köszönheti” a kiváló öt fős országos pártlistát állító, sok lelkes aktivistájával rengeteget dolgozó, minden lehetőségét megragadva kampányoló Magyar Kétfarkú Kutya Párt azt, hogy még az egy százalékot jelentő kb 63 ezer listás szavazatot sem érte el? Végül is valamivel kevesebben mint 52 ezren adtuk a listás voksunkat a Kutyapártra itthon és külföldön. Ez pedig a kampányra kapott több százmilliós állami támogatás visszafizetésének kötelezettségét jelenti, ami a Kutyapárt politikusai és egyéni képviselőjelöltjei számára rettenetes teher. 

Nem azt vizsgálom, hogy a magyar választók miért nem akartak demokratikus kis pártot bejuttatni a kormányváltó tiszás többség mellett az Országgyűlésbe. Az eredmények utólag is megmutatják, hogy az egyfordulós, győzteskompenzációval torzított választási rendszerben a kis demokratikus pártokra leadott öt százaléknyi listás szavazat némi kiegyensúlyozottságot vihetett (volna) a politikai rendszerbe, anélkül, hogy a Fidesz megbuktatását veszélyeztette volna.

A Kutyapárt sorsa szempontjából most, 2026 májusának elején az a nagy kérdés, hogy mi lehetett a célja Mérő Vera úgynevezett „oknyomozó” dokumentumfilmesnek, amikor néhány nappal a választások előtt bedobta a nyilvánosságba „Az ebek ura” című egyórás filmjét. https://telex.hu/belfold/2026/04/08/magyar-ketfarku-kutya-part-az-ebek-ura-nagy-david-kovacs-gergely

Tények körültekintő vizsgálata helyett szánalmas propagandaszemét 


A téma, amit Mérő Vera a dokumentumfilmnek nevezett dolgozatában feltárt, mindenképpen fontos lenne a közvélemény számára. Hogyan működik a Hegyvidéken a 2024-es önkormányzati választásokon nagy győzelmet arató kutyapárti polgármester, aki egyben a párt társelnöke is? Mi a helyzet a szimbolikus budapesti XII. kerületben?

Mérő Vera állítólag hosszú hónapokon át dolgozott az érintettek megszólaltatásán, a téma feldolgozásán. Az eredmény azonban szánalmas – vagy még inkább felháborító -  lett. Ez a film nem lett más, mint sértett, sértődött, csalódott beszélő fejek összevágott montázsa. Legtöbben így vagy úgy Kovács Gergőt szidják, valamint kap vádakat korábbi zűrös ügyek miatt a Kutyapárt egésze is. Mindezt vagy elhisszük a beszélőnek, vagy nem. A film „alkotói” semmiféle újságírói erőfeszítést nem tettek, hogy a szakma által kidolgozott szabályok és módszerek betartásával és alkalmazásával alátámasszák az interjúalanyaik által elmondottakat. Mérőék a látszatra sem ügyeltek, hogy ez ne tűnjön egy gyűlöletpropaganda-terméknek. Az elérhetetlen Kovács Gergő kivételével senkit nem próbáltak megszólaltatni, senkit nem kerestek meg, semmilyen tényt nem kutattak fel annak érdekében, hogy legalább kiegyensúlyozottabbnak látszódjanak.

Az „alkotók” nyilván azt képzelik, hogy művük úgy tökéletes ahogy van. Ha tudatában lennének, hogy „Az ebek ura” egy félkész izé, nem dobták volna be a nyilvánosságba pár nappal a választás előtt. Mivel azonban ezt megtették, az időzítés alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a szándékuk nem az igazság feltárása volt, hanem a Kutyapárt elleni gyűlöletkeltés.

 

Mérő fekete kampánya

 

A választáson a Kutyapárt egy öt fős listával kampányolt, amelyen nem szerepeltek a társelnökök, sem Kovács Gergő, sem Döme Zsuzsanna. Az tehát, amit Mérő a Hegyvidéki önkormányzattal kapcsolatban „feltárt”, nagyjából semmit sem mondott a szavazók 2026 áprilisi támogatását kérő Kutyapártról.

Miért lett mégis annyira sürgős Mérőnek, hogy beindítsa a fekete kampányát? A Kovács Gergő ellen irányzott támadás sürgős, még a kampányidőszak végére időzített beindítása nem szolgálhatott más célt, mint egy hatalmas csúsztatással megzavarni a listán kutyapárti szavazatot leadni készülő választókat. Mint április 12-én kiderült, elég volt 12 ezer szavazót elriasztaniuk, hogy még az egy százalékos küszöböt se érje el a kis demokratikus párt, és a kampánytámogatás visszafizetési kötelezettsége nagyon súlyos helyzetbe hozza őket. 

Nem vagyok kutyapárti passzivista, nem állok személyes kapcsolatban a kutyapárti politikusokkal. Legfeljebb civil szimpatizánsként mondhatok véleményt a párt helyzetéről és annak okairól. Kívülállóként mondom tehát, hogy az, amit és ahogyan Mérő Vera a választási kampány idején művelt, valószínűleg megérhet egy jogi elemzést. A tudatos és hatásos károkozásával, etikátlan, szakmaiatlan eljárásával valószínűleg megalapozhatna egy nagyon nagy összegű kártérítési igényt. Azt, hogy lenne-e esélye egy kártérítési pernek, a Kutyapárt illetékesei dönthetnék el. Személy szerint nagy elégtételt éreznék, ha egy ilyen minősíthetetlen „oknyomozás” elkövetőjének felelnie kellene azért, amit művelt.

 

Vajon Kovács Gergő megússza? 

 

Mérő Vera úgynevezett „oknyomozása” mellett Kovács Gergő társelnök elképesztő tevékenységét is felelőssé teszem a Kutyapárt súlyos helyzetéért. Hitetlenkedve figyeltem, hogy a Válasz Online-hoz igazolt Benyó Ritának nyilatkozva miféle nyegleséggel legyintgetett, hogy nem érdekli a pártja országgyűlési kampánya, nem olvasta a programjukat de nem is kíváncsi rá. Már a gyászos interjú előtt is sok kárt okozott látványos távolmaradásával, de amikor megszólalt, kiderült, hogy nehéz eldönteni, azzal árt többet a Kutyapártnak, ha eltűnik, vagy azzal, ha megszólal. Mérő Veráék stábjának is jó magas labdákat adott azzal, hogy az interjúk készítése idején nem mérte fel, mennyire veszélyes az, ami készül, és még az is több napba került neki a kampányfinisben, hogy megpróbálja „kezelni” a helyzetet. Akkor ennek már jótékony hatása nem lehetett, sőt, talán még ártott is a „társelnök”.

A Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak most sokkal nagyobb gondjai vannak, mint Kovács Gergő személyiségének torzulásai. Amennyiben azonban ez a párt talpon marad, és azzal foglalkozhat, hogy hogyan tovább, meg kell majd szabadulnia Kovács Gergőtől. Kovács Gergő ennek a pártnak a legismertebb arca volt, egész eddigi korszakának jelképe, de 2026-os tavaszi „teljesítményével” nyilvánvalóan eljátszotta ezt a pozícióját.

A gyűlölködés fiók megtelt - nem kérünk többet

 

(Konyhás Péter MKKP-s politikus illusztrációja)

 

2026. április 26-án írom ezeket a sorokat. Mindeddig sehol nem láttam nyomát annak, hogy Magyar Péter megválasztott miniszterelnök vagy akármelyik tisza-párti vezető csitítani próbálná azt a hónapok óta tapasztalható őrjöngést, amivel önjelölt vagy akár erre szervezkedő személyek, csoportok folyamatos érzelmi terror alá helyezték a Tisza helyett (vagy inkább mellett) más ellenzéki erőket támogató politikusokat és egyszerű választópolgárokat.   


Nem állítják le gyűlölködő híveiket  

„Csakatisza”

A választások előtti hetekben és azóta is elképesztő nyomás alá helyezte a tiszapárti kommenthadsereg mindazokat az ellenzéki szervezeteket és személyiségeket, akik nem voltak hajlandók elfogadni, hogy „csakatisza” létezik.

 

Leszögezem: a kampány idején folyamatosan képviseltem határozott véleményemet az értelmes választási opcióról. Ezt a 2026. április 12-i választási eredmények is alátámasztják: ha egy liberális és/vagy baloldali ellenzéki az egyéni körzetekben az esélyes tiszásra szavazást támogatta (a Budapest6-os körzetet kivéve, ahol szerintem Hadházy Ákos volt a méltó jelölt) – de a listán nem a Tisza támogatására buzdított, hanem a Kutyapárt vagy a DK parlamentbe juttatására, ez a jelenleg láthatónál sokkal kiegyensúlyozottabb erőviszonyok mellett érvel. 2010 szörnyű tapasztalata után ne adjunk még egyszer kontrollálatlan és kontrollálhatatlan kétharmados hatalmat, ráadásul tisztességes ellenzéki erő nélkül senkinek!

 

A tiszások ezeket a hangokat nem tűrték el. Valóságos véleményterrorral érték el, a nyilvános felületeken, baráti társaságokban és még családokon belül is, hogy a határozatlanabb személyiségek ne merészeljenek önálló véleményt alkotni az Orbán-rezsim leváltásának lehetőségeiről. Az általuk kipécézett kutyapártiakról a kis liberális párt választási kudarca után sem szállnak le. Falkában repülnek rá minden felhívásukra, segítségkérő üzenetükre. A kutyapárti politikusok saját szavazóikhoz, szimpatizánsaikhoz próbálnak fordulni, de ebbe folyamatosan belerondítanak a kárörvendő, gyűlölködő tiszás trollok.


„Kibaszott okos vagy”
 

Az alábbi összefoglalót személyes tapasztalataim alapján írom. A fideszesek által szétbarmolt választási rendszer elemzése alapján már hónapokkal 2026. április 12-e előtt elhatároztam, hogy választási körzetemben arra az ellenzéki képviselőjelöltre fogok szavazni, aki a legesélyesebb a fideszes ellenfél elzavarására, így támogatva a kormányváltást – listán pedig a liberális értékeimet leginkább képviselő pártot fogom támogatni. (A Momentum visszalépése után ez egyértelműen a Magyar Kétfarkú Kutya Párt lett.) https://varosikurir.hu/fekete-gyor-a-tiszat-segitene-de-a-ketfarku-kutyapartnak-hasznal/

Ezt az elhatározást megtartottam volna magamnak – de a kampány közeledtével egyre nagyobb megrökönyödéssel figyeltem, hogy milyen hangnemben próbálják elnyomni a tisza hívei a nekik nem tetsző pártokat és véleményeket. 

Elsősorban a Kutyapárt kampányát megtorpedózó trollkodásokat követtem, de láttam a DK-sokra zúduló gyűlöletet is – és miután néhány alkalommal a nyilvánosság előtt kifejtettem, milyen gondjaim vannak Magyar Péter és a tisza-kampány megnyilvánulásaival, a saját bőrömön is érezhettem, mit jelent a tiszások célkeresztjébe kerülni.

Az pedig egészen döbbenetes, hogy a tiszások az április 12-i választás óta sem álltak le. A Kutyapárt üzeneteire – amelyek nem a tiszás fanatikusoknak, hanem saját támopgatóiknak szólnak – felhőkben repülnek rá, kárörömmel, gyalázkodva, gúnyolódva. Megtehetnék, hogy vállrándítva továbbállnak, de nem képesek erre a gesztusra.

Pár példával illusztrálom mindezt, először a közvetlenül nekem címzett „kedves” személyes piszkálódásokkal: néhány kedves üzenet nekem címezve (érdemi vita és érvek helyett): 

„Kibaszott okos vagy.”

„Nevetséges!” 

„Rosszindulatú és cinikus vagy.”

„Lehetsz egyoldalú, és hirdetheted fennhangon, de csak nevetségessé válsz.”  


„Lószerszámot...” „Egyék meg, amit főztek”

Az igazi gyűlöletáradatot azonban a kutyapárti bejegyzéseknél tapasztaltam egyre jobban hüledezve...

Pápai Gábor, a kiváló karikaturista épületes gyűjtést tett közzé bejegyzésében: 

https://www.facebook.com/717370137/posts/10164238002900138/?rdid=1poipcodq6acMsEH  
„Választás előtt hónapokig nyomasztottak, fenyegettek meglepően közeli ismerőseim, hogy engem fognak hibáztatni, ha miattam marad a nyakukon a Fidesz. Tehették, mert nyilvánosan felvállaltam, hogy listán a Kutyapártra fogok szavazni. Én meg ezredszer is leírtam, hogy biztos vagyok benne, hogy ezzel nem veszélyeztetem a rendszerváltást, látom a Tisza dinamikáját, olvasom a felméréseket, nyugi (fogadni senki nem mert velem). Most, hogy úgy történt, ahogy jósoltam (sőt!), nemhogy enyhült volna a felém áradó harag, hanem átcsapott kárörömbe, kéjes rosszindulatba. Nagyonis helyeslik, hogy a NER által bevezetett megtorlás sújtsa épp a Kutyákat” – írta, és néhány üzenetet is mellékelt:

"A Kutya Párt nem értette meg, hogy a humorukra senki se vevő egy sorsfordító pillanatban. A humoruk eleve az óellenzéki tehetetlenségben kelt, túl sokra nem mentek vele politikai értelemben..." (politológus)

"Lószerszámot a seggükbe. Egyék meg, amit főztek..." (volt szadis ismerős)

"Tetves kutyák" (köztiszteletben álló szociálpszichológus, professzor emeritus, az MTA rendes tagja)   

Utcai balhé 

Az interneten és a tiszás belvilágban kialakult csürhehangulat következményeit illusztrálja az is, ami az egyik tiszás politikus rendezvényén történt. A jelek szerint a politikus semmilyen módon nem reagált arra, ami ott történt. Csak reménykedem, hogy nem vette észre, és nem azért nem állította le híveit, mert egyetértene velük…

https://media1.hu/2026/04/20/balhe-tisza-szimpatizansok-kivettek-a-hirtv-kamerajabol-az-akkumulatort-forsthoffer-agnes-rendezvenyen-video/

„Szépen kérem Magyar Péter szimpatizánsait”

Az is tanulságos, ahogyan az amúgy a Tisza mellett kampányoló, de a gondolkodás szabadságát értelmiségiként megkövetelő ismert személyiség, Shilling Árpád próbálta csitítani a felizgatott népséget:
https://www.facebook.com/100044466038153/posts/1505496027609251/?rdid=7EyxikIxKfMiX6Ir  „Szépen kérem Magyar Péter szimpatizánsait, hogy hagyják megvalósulni a demokráciát! Ha olyat olvasnak tőlem, amely nem teljesen illeszkedik az önök világképébe, akkor se küldjenek nekem személyeskedő, arrogáns üzeneteket, mint korábban a fideszesek. Én is a Tiszára szavaztam és toltam a kampányt. A demokráciában nem feltétlenül azt halljuk, amit szeretnénk, de amennyiben a tartalom nem személyeskedő, nem elnyomó, nem arrogáns, nem tapos az ember méltóságába, akkor el kell fogadnunk a tényt, hogy a másiknak jogában áll azt kifejezni. Győzzenek meg érvekkel, vagy ne reagáljanak semmit, esetleg tiltsanak le, de ne kezdjük az új ország építését azzal, hogy aki ellentmond nekünk azt egyszerűen elküldjük a francba. Különös tekintettel a kétharmadra, illene nagyvonalúnak lenni azokkal, akik nem ellenségek, ráadásul hatalommal sem rendelkeznek, kizárólag gondolatokkal.”

„Földön fekvő emberbe nem rúgunk bele!”

Akad azért tisztességes politikus, aki megpróbálja csitítani a magukról megfeledkező tiszásokat. https://www.facebook.com/100044260455894/posts/1486754282809906/?rdid=oQPs97PJ8E3JgYyK Csökkenti a megszólalás súlyát, hogy ő Rózsa András, a Momentum elnöke, Zugló polgármestere, aki tehát tiszás vezetők nevében nyilván nem szólalhat meg. Sok javulást ettől a megynyilvánulástól nem remélhetünk. 

 Íme a szöveg:
„Földön fekvő emberbe nem rúgunk bele!

A Kutyapártnak vállalnia kell tettei következményeit, de a napok óta ellenük irányuló agresszió döbbenetes. Vessünk véget a gyűlöletnek, maradjunk emberek a választás után is!

A 2026-os választások lezárultak, már egy teljes hét eltelt a szavazás óta. Új korszak kezdődik Magyarországon, de hogy ez a korszak milyen lesz, az rajtunk is múlik.

Egyértelmű, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt jelöltjeinek és vezetésének vállalnia kell a politikai és anyagi felelősséget a döntéseikért. Sokan kérték őket, hogy ne induljanak el, figyelmeztették őket a kockázatokra, a kormányváltás fontosságára. Ők másképp döntöttek. Az 1% alatti eredmény és az ezzel járó súlyos következmények az ő felelősségük, amit viselniük kell.

Megértjük és jogosnak tartjuk azok haragját, akik úgy érzik, az MKKP döntései hátráltatták a változást. De nem mindegy, hogy ez a vélemény hogyan, milyen formában tör felszínre. Ugyanis a kritika és a politikai elszámoltatás a demokrácia része, de az emberi méltóság sárba tiprása nem az.

A jelöltek is emberek, akik nem ezt a gyűlölethullámot érdemlik. A személyeskedő, durva kommentek és a közösségi médiában tapasztalható lincshangulat nem teszi jobbá az országot, és nem teszi meg nem történtté a múltat.

Itt a lehetőség, hogy változtassunk, és egy olyan országot építsünk, ahol nem a harag és a gyűlölet uralkodik, még a közösségi média felületein sem!

Arra kérjük a közvéleményt és a politikai közösségeket, hogy a vitákat tartsák civilizált keretek között! Ne veszítsük el emberségünket és tartsuk tiszteletben honfitársaink emberi méltóságát!

Dolgozzunk egy önmagával békében élő nemzetért, ahol nem “Ők” és “Mi” térfelekre van osztva az ország! Mutassuk meg a következő generációknak, hogy tudunk és akarunk kölcsönös tiszteletben és békésen élni!

Rózsa András, a Momentum elnöke”  


Egy kutyapárti szimpatizáns üzenetét idézem minderről: az ellenünk irányuló gyűlölet eddig még nem csitul, de talán idővel lanyhulni fog a vesztesek iránti „érdeklődés”…

Mi van, ha Magyar Péter kétharmaddal "személy szerint örülne" egy alkotmánymódosításnak?

 

Magyar Péter - forrás: Wikipédia

Magyar Péter az április 15-i híradós tudósítás alapján „személy szerint örülne”, ha a magyar alkotmányos rendszer jó alaposan átalakulna, a köztársasági elnök erősebb pozícióba kerülne, további jogköröket kapna, amelyek „fékekkel és ellensúlyokkal korlátoznák a mindenkori magyar miniszterelnök hatáskörét” – „sőt, a közvetlen elnökválasztás lehetőségét” is felvetette az RTL összefoglalója szerint...

https://www.facebook.com/reel/1763132111761246  

Ezen az alkotmányozós elszóláson is felszisszentem. A tiszás rajongók sokszor előadták már, hogy Magyar Péter – szerintük – minden fontos szereplővel egyeztetni fog, és az alkotmányozásba is bevonja majd a népet. ( Ő maga is ezt jelentette be a kampányban: https://444.hu/2026/04/11/magyar-a-tisza-eseten-sem-szavaz-meg-egymaga-alkotmanyt-megnyitjak-az-ugynokaktakat-szijjartot-vizsgalat-ala-vonjak-tiszas-ruhat-viselo-provokatorok-varhatok )

Ez a Sándor-palota előtti jelenet nem ezt támasztja alá. Az egész magyar politikai rendszert alapvetően meghatározó ügyben csak úgy bedobta, hogy ő „személy szerint” mit gondol erről. Ugye nem így fognak alkotmányozni? Tudjuk, hogy az előző „alaptörvényhez” is megvolt a kétharmad, így aztán vonatozás közben készült Brüsszel és Budapest között egy tableten, de ez a minta nem vált be.

(( Majtényi László a Klubrádió április 15-i Esti gyors műsorában beszélt arról, hogy itt a nagy lehetőség az alkotmányozásra. Azt is felvázolta, hogyan kellene csinálni: 

https://www.klubradio.hu/archivum/esti-gyors-2026-aprilis-15-szerda-1815-57096  ))

A Császár lába elé borul hű Párizsa

(Illusztráció: Charles de Steuben: Napóleon visszatér Elbáról - Wikipédia)

Egy sajtó- és diktatúratörténeti anekdota mutatja, hogy nincs új a nap alatt. Ortopéd szakorvosok sokat tudnak mesélni a szerkesztőségi gerincekről.

1815 tavaszán Napóleon elindult Elba szigetéről, hogy visszafoglalja a francia trónt.

A sajtó folyamatosan tudósított a száműzött vezér csapatainak közeledéséről. Az olvasók tulajdonképpen megfelelő információkat kaptak. A hivatalos lap, a Le Moniteur egymást követő lapszámainak főcímei így alakultak:

 „Az emberevő elhagyta barlangját”
 – „A korzikai rém partra szállt”
– „A tigris feltűnt Grapnál”
– „A szörnyeteg Grenoble-ban töltötte az éjszakát”
– „A zsarnok átvonult Lyon városán”
– „A bitorló ötven mérföldre jár Párizstól”
– „Bonaparte gyorsan nyomul előre”
– „Napóleon megjelent falaink alatt”
– „A császár megérkezett Fontainebleau-ba”
– „Ő Császári Felsége tegnap hű alattvalóinak hódolatától övezve elfoglalta székhelyét a Tuileriák palotában” 

( https://mult-kor.hu/ha-valaki-le-akarja-loni-csaszarat-tegye-meg-most-igy-vette-kezdetet-napoleon-masodik-uralkodasa-20180226 )  
( https://www.duol.hu/vezeto-hirek/2020/03/i-napoleon-francia-csaszar-visszaterese-elba-szigeterol )
( https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Nap%C3%B3leon_francia_cs%C3%A1sz%C3%A1r  )