A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szélsőjobboldal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szélsőjobboldal. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 29., szerda

Emlékszik még valaki, mi volt az a MIÉP, és hogyan lett hungarista gyülekezőhely a Hazatérés templomából?


(Hegedűs Loránt, református püspök mellszobra Hajdúnánáson. Alkotó Babusa János szobrász, 2014 - Wikipédia)


A Magyarországi Református Egyház állított egész alakos bronzszobrot dr. Hegedűs Loránt (1931–2013) egykori református püspök, zsinati elnök tiszteletére. Az emlékművet Budapesten, a XIV. kerületben, az Abonyi utcai Zsinati Hivatal székházának kertjében avatták fel 2026. április 25-én. 

Az avatáson megjelent Semjén Zsolt távozó miniszterelnök-helyettes Gulyás Gergellyel, a Fidesz leendő frakcióvezetőjével együtt.
Ott volt ifj. Hegedűs Loránt református lelkész, aki amellett, hogy 1991 és 2002 között püspök volt, 1998-ban a MIÉP-hez kötődő Magyar Út Körök mozgalom tiszteletbeli elnökévé választották.

Részt vett az avatáson Hegedűs Zsolt, a Tisza Párt leendő egészségügyi minisztere is. https://hvg.hu/itthon/20260426_gulyas-gergely-semjen-zsolt-hegedus-lorant-miep-puspok-szobor-avatas 

Szélsőjobboldali családtagjaival kapcsolatban a Tisza-kormány minisztere így nyilatkozott 2025 októberében:

„– Nem ön az első a családjában, aki politikai szerepet vállal: édesapja, Hegedűs Loránt református lelkész a mai napig a jobboldal és szélsőjobboldal emblematikus alakja, míg bátyja, ifj. Hegedűs Loránt korábban a MIÉP alelnöke volt, 2013-ban pedig a Jobbikkal közösen avatott Horthy-szobrot a budapesti Szabadság téren. Miként viszonyul édesapja, testvére közéleti-politikai szerepvállalásához?

– A mi családunkban vagy orvos, vagy pap lett valaki, a papok pedig általában aktívan foglalkoztak a közügyekkel. Én azonban nem tartom magam politikusnak: most szakpolitikai pályára léptem, és az egészségügyért fogok dolgozni. Ami a bátyámat illeti, az ő politikai nézeteiért, nyilatkozataiért és cselekedeteiért ő tud felelősséget vállalni, de elárulhatom, hogy a legnagyobb politikai vitákat vele tudom lefolytatni. Nem mondom, hogy nincsenek családon belül politikai szakadékok, de a testvéri szeretet ezt mindig át fogja hidalni. Édesapám a Károli Gáspár Református Egyetem alapítója, neki mindig nagyon fontos volt az ország és a határon túli magyarok sorsra. Én is istenhívő vagyok, a hidasi bukovinai székelyek között nőhettem fel, nemzeti érzelműnek tartom magam, és mint a legtöbb magyar ember, szeretnék tenni valamit a hazámért.”

https://www.facebook.com/szemlelek.net/posts/pfbid0257cn2DmCgpCZjBudbt3fWNVRhT16q3G6r9examAPa1Yj8KdDFMdFnaYFgeW5Wgm2l   

A MIÉPes püspök szoboravatása miatt senki még a szemöldökét sem húzná fel, de a tiszás politikus részvétele az avatáson vitákat vált ki. A vélemények igen nagy része megértő, hiszen ez végül is családi esemény, a fiúk tisztelegnek apjuk emléke előtt. Mi ezzel a baj, ugye?...

Csakhogy: 

A szobrot nem Apu kapta, és ott Hegedűs doktorminiszter nem a Tesójával ölelkezett. Azért állította a szobrot a ref. egyház, mert a püspökük művét tiszteletre méltónak tartják. Ez nem családi rendezvény, hanem nyilvános közéleti esemény volt. A magyar református egyház szégyenletes és igen befolyásos irányzatának arcairól van szó, ha esetleg valaki még emlékszik, mi volt az a miép, és hogyan lett hungarista gyülekezőhely a sokkal tisztességesebb múlttal rendelkező Hazatérés templomából.
Természetesen semmi meglepő nincs abban, hogy a magyar jobboldal „mérsékelt” és szélsőséges körei hagyományosan reménytelenül összegabalyodnak. A Tiszától az eddigiek alapján eleve nem vártam valami gyökeres újdonságot a rendszerváltás óta tapasztalhatókhoz képest.

2026. március 26., csütörtök

Toroczkaiék és a mértékadó sajtó - csak beszámolni róluk vagy szóba állni velük?

 


A Népszava kiváló újságírója, Czene Gábor beszámolót írt lapjának a Mi Hazánk Dunakeszin rendezett kampánygyűléséről. https://nepszava.hu/3316163_mi-hazank-mozgalom-dunakeszi-szelsojobb-parlamenti-valasztas-politika-magyarorszag  
A cikk végén idézte Toroczkai Lászlót:
„„A Mi Hazánk a „magyar igazságot” képviseli” – ismételte el többször Toroczkai László. Úgy vélte, ha nem lenne cenzúra, a Mi Hazánk már megnyerte volna a választást: így is meg fogja, csak ez kicsit több időt vesz igénybe. A kérdésre, mit szól ahhoz, hogy „nácizzák, rasszistázzák, fasisztázzák” a pártot, Toroczkai László úgy reagált: a tisztességes cigányok azt üzenik a Mi Hazánknak, hogy "velünk vannak”. ”

Mielőtt meghatódnánk ezen az emberi jogokat és minden tisztességes ember egyenlőségét hirdető szövegelésen, felidézem Toroczkai évtizedekkel ezelőtti megnyilvánulásait saját lapjában, a Magyar Jelenben, amelyekkel tökéletesen pozícionálta magát a civilizáción kívüli, megalapozottan „nácizott, rasszistázott, fasisztázott” térfélen.   

Korábban blogbejegyzésben emlékeztettem a
2007-es botrányos ügyre.   (Vérvád a nemzetiagyhalál-oldalakon) https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2017/06/vervad-nemzetiagyhalal-oldalakon-mit.html 

A cikksorozat, amit Toroczkai saját, Magyar Jelen című lapjában akkor közzétett, minden bizonnyal az ő gyalázatos életművének is egyik mélypontja. (Természetesen folyamatosan igyekszik alulmúlni, de lássuk be, nem könnyű.) – írtam akkor. -

„Toroczkai "oknyomozó újságírónak" tüntette fel magát, és ezt úgy oldotta meg, hogy a tiszaeszlári vérvád történetének újracsámcsogásával ("természetesen" végig úgy mutatva be a 19. századi ügyet, mintha a középkori vérvád-babona alapján meghurcolt zsidók elleni vád megalapozott lett volna) folyamatosan összecsúsztatta a szélsőjobbos zsidógyűlölők "modern kori" babonáját. A lényeg ugyanaz: azzal riogatják-hülyítik magukat és a nekik hinni képes embereket, hogy az ortodox zsidók keresztény szüzek vérét veszik vallási célból - és Toroczkai képes hosszú oldalakon bizonygatni, hogy egy korunkbeli bűnügynek, a körmendi gyerekgyilkosságnak ez a sokszor megcáfolt középkori babona lehet a "megfejtése".

Az aljas írás persze azonnal szétspriccelt a náci-nyilas-hungarista és egyéb nemzetiagyhalál-oldalakon, és kifejtette a maga propaganda-hatását. A magyar internethasználók szellemileg nem túl erős részében azóta is úgy terjeng, mint "bizonyított tény".  

Mindezek alapján én még mindig ott tartok, hogy Toroczkait és pártját másképp kellene kezelni a nyilvánosságban, mint a közélet többi szereplőjét. A médiának be kell számolnia róluk, megnyilvánulásaikat ismertetni és elemezni kell a közvélemény tájékoztatása érdekében, de nem helyes velük szóba állni. A mértékadó sajtó azonban már túl van ezen…


Március 25-én, szerdán meglepődve láttam, hogy egy „pártelnöki interjú” is megjelent Toroczkaival a Népszavában. (Toroczkai László: Keményen dolgozik a Fidesz és a Tisza azon, hogy elvegye a szavazóinkat)  https://nepszava.hu/3316492_toroczkai-laszlo-mi-hazank-valasztas2026-interju 

A jelek szerint tehát ma már komolyan vehető szerkesztőségek is a közönségre bízzák, hogy Toroczkai Lászlót és a Mi Hazánk pártot a demokratikus közélet elfogadható szereplőjének tekintik-e. Lelkük rajta.

2024. június 3., hétfő

Miket hordanak össze idén Toroczkaiék? - Szélsőségesek a 2024-es kampányban



Színes, nyolcoldalas kampányújságot dobálnak mostanában a postaládákba a Mi Hazánk megbízottjai. Megterhelő feladat ennek a pártnak a megnyilvánulásait követni, de a június 9-i választásokhoz közeledve érdemes átlapozni a „Harmadik Út” című kiadványukat.

A Fidesszel szélsőségességben versengő társaság sikere mindig rossz hír a köztársaságpárti demokraták számára. A téma érthető okból sokunkat foglalkoztat, a 2022-es országgyűlési választások utáni napokban rövid cikkben tettem fel néhány kérdést Toroczkaiék pártjának parlamentbe jutásával kapcsolatban. ( https://varosikurir.hu/hogy-csinaltak-toroczkaiek-van-itt-nehany-rejtely/ Hogy csinálták Toroczkaiék? Van itt néhány rejtély! )

A 2024-es kampányban ismét az érdekel, Toroczkaiék milyen üzenetekkel próbálják meggyőzni a választókat. Választási újságjukat lapozva láthatjuk, hol vannak a hangsúlyok. Az első háromnegyed (!) része semmi különöset nem tartogat: egy mérsékelten normális, populista ígérgetésekkel próbálkozó jobboldali társaság ötleteit hordják össze. Ígéreteik alapján leginkább a vidékieknek kedves témákra összpontosítanak, elsősorban a vidéken élők számára rokonszenves gazdasági, szociális ügyeket próbálnak összegereblyézni.

A legvégére, a hetedik és nyolcadik oldalra kerültek azok a témák, amelyekkel megőrzik igazi szélsőjobboldali arculatukat. Mintha szégyellnék, vagy legalábbis megértették volna, hogy a masszív szélsőbarna választókon kívül másokat inkább elriasztanának, ha ezeket túlhangsúlyoznák… Felsorolják a szellemi sötétség birodalmához tartozó összeesküvés-elméleteiket (az oltásellenességtől a készpénzhasználat ügyéig – lásd erről cikkemet: https://varosikurir.hu/alkotmanyozgat-a-szelsojobb-es-megszelsobbjobb/ Együtt alkotmányozgat a szélsőjobb és mégszélsőbbjobb ), a vidéki közbiztonság témáját egy kis cigányozásra használják, a melegek elleni kőkemény szigorításokkal fenyegető cikkükben a pedofilozás és a kasztrálás ötletét is előhozzák. Antiszemita szavazóikat ezúttal nem szólították meg önálló cikkben közvetlenül, ami ettől a párttól egy kissé meglepő, de a hátlapon elhelyezett kurucinfó és magyarjelen hirdetések mindent elmondanak az értő olvasónak. (Lásd erről cikkemet: http://tamastibijegyzet.blogspot.com/2017/06/vervad-nemzetiagyhalal-oldalakon-mit.html Vérvád a nemzetiagyhalál-oldalakon.)

Végül – a kampánykiadvány szerkesztőinek akarata ellenére – fekete humorral zárják üzeneteik sorát a hátlapon. Attól a párttól, amely a legsötétebb indulatokat, leggonoszabb ösztönöket gerjeszti, az a szociális ígérgetésnek szánt jelszó, hogy „ingyenes temetést mindenkinek!”, baljós hangulatú.

2023. december 16., szombat

Még egyszer Toroczkairól és a kerülendő szerkesztőségekról


Illusztráció: így nézett ki Budapestnél a Duna a legutóbbi "nemzeti-keresztény reneszánsz" eredményeként. Forrás: Fortepan/a Vörös Hadsereg fotóarchívumából

Egy ismerősöm december 15-én lelkesen újságolta, hogy milyen kitűnő beszélgetést volt alkalma végignézni 2023. december 14-én, csütörtökön. Nem igazán lehet képben a világnézetemről (liberális, köztársaságpárti, antifasiszta vagyok, szóval sem fideszes, sem szélsőfideszes mihazánkos...), mert Rónai Egon december 14-i Toroczkai-interjúját próbálta fényezni. (Linket nem adok ehhez, aki akarja, keresgélje.) A műsorról, amiben Toroczkai megbecsült vendég lehet, ahelyett, hogy politikai bűnözőként távol tartanák, a Média1 így számolt be indulásakor: https://media1.hu/2023/03/29/ronai-egonnal-indit-musort-az-index/ (Rónai Egonnal indít műsort az Index )

Nem lehettem nagyon nyitott erre a beszélgetésre, de mit tegyünk.  Szerintem a nácikról hírt kell adni, a közvéleménynek tudnia kell róluk, akcióikról, lépéseikről - de tisztességes szerkesztőség, tisztességes újságíró ne társalogjon a Toroczkai- Dúró- Novák Előd-félékkel. Ha pedig mégis így tesz, legyen tökéletesen felkészült. 2014-ben éppen azért fordultam el az ATV tévécsatornától, mert a csatorna akkori vezető személyisége, Rónai Egon az akkor sötét náci cigánygyűlölő antiszemita stb politikát vivő Jobbik vezéreit a számukra sikeres parlamenti választások után elkezdte beinvitálni a stúdióba - és ezekben a beszélgetésekben sorozatban kudarcot vallottak.  Lásd erről akkori blogbejegyzésemet: https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2014/05/jobbikosok-az-atv-kepernyojen-sajnos.html (Jobbikosok az ATV képernyőjén - sajnos nem a szélsőbarnák kudarca)

A friss Rónai Egon-műsor iránt lelkesedő ismerősöm láthatólag azt sem tudja, ki az a Toroczkai László. Vagy ha tudja, nem érdekli, akár egyet is ért szélsőséges fajgyűlöletével. Mindenesetre a magam részéről ezt is dokumentáltam, még abban az időben, amikor Toroczkai nem volt sikeres pártvezér. https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2017/06/vervad-nemzetiagyhalal-oldalakon-mit.html (Vérvád a nemzetiagyhalál-oldalakon - Mit tudunk a terjesztőjéről?) 

A közvélemény médiatudatosságára jellemző, hogy amikor Toroczkai és bandája rövid de velős jellemzése után megemlítettem, hogy időm sincs efféléket nézni (újságíró-szerkesztő időszakomban rá kellett vennem magam természetesen, folyamagtosan olvastam a fideszes heccsajtót is, de ez már szerencsére nem kötelességem), és hozzátettem, hogy ha tévézek valamennyit, az RTL Híradóból és a csatorna politikai közéleti magazinjából tájékozódom - rávágta, hogy az RTL szerinte "Gyurcsány tévéje". Nem igazán látja a nagyságrendeket, fogalma sincs az RTL és a Demokratikus Koalíció méreteiről. Beszopja azt a fideszes propagandát, hogy "nincs független sajtó", ami nem a fideszé, az biztos gyurcsányista. Érthető, miért érdeke ez az ostobaság a diktatúra propagandistáinak.

KIEGÉSZÍTÉS:
https://nepszava.hu/1120912_egyenes-beszed-mostantol-antonia-itt-egon-ott
Egyenes beszéd - Mostantól Antónia itt, Egon ott
Népszava, 2017. február
RÓNAI Egon: “Rendszeresen megkapjuk kollégáktól és a nézőktől is kérdésként, hogy mekkora a nyomás rajtunk, műsorvezetőkön, műsorkészítőkön, szerkesztőkön és én mindenkinek ugyanazt tudom erre mondani: semekkora. Nincs velünk szemben semmiféle politikai típusú elvárás. Lényeges változás volt néhány éve, hogy a Jobbik politikusai megjelentek az ATV-ben mint interjúalanyok. Amikor én 2010-ben idekerültem az ATV-hez, rögtön azt kérdeztem, miért nem beszélgetünk velük? Egy parlamenti pártról van szó, s mi gondolhatunk róla sok mindent, de az tény, hogy a társadalom egy része számára fontos. Nekünk pedig nem az a dolgunk, hogy a társadalom egy részét kizárjuk, hanem az, hogy megmutassuk nekik a valóságot a mi olvasatunkban. Ehhez hozzátartozik a Jobbik és az összes probléma, amit e párt jelenléte felvet. Mondok egy konkrét példát. Dúró Dórával vitatkoztam adásban a szegregációról egy bírósági döntés kapcsán. Én ugyanis botrányosnak tartottam az ötletüket, hogy az elmaradott térségek elmaradott családjaiban növekvő gyermekeket erőszakkal beköltöztetjük egy kollégiumba azzal, hogy majd mi felneveljük. Mára eljutottunk oda, hogy egy kiszivárgott anyag szerint az EMMI egyik államtitkárságán pont egy ilyen javaslat készült. Tehát most a kormány veti fel ugyanazt, amit pár éve a Jobbik. Vagyis ha ennek a pártnak a képviselői nem jöhetnének be a stúdióba, nem hallgathatnánk meg az érveiket, a téma csak akkor válna publikussá, amikor azt már végül maga a kormány javasolja.
Ettől kezdve már vitatkozhatnánk róla. Azt gondolom, a problémákról beszélni kell, az újságíróknak, demokrata módon gondolkodó embereknek meg kell mutatniuk, kinek mik az érvei a véleménye megalapozásához. Ilyen típusú vitáink voltak itt házon belül is az elmúlt években. Aztán jött egy 2014-es bírósági döntés, amely kötelezte az ATV-t arra, hogy a választási kampányban a Jobbiknak ugyanolyan teret adjon minden lehetséges módon, mint bármely más pártnak. Ez átszakította azt a falat. Én azt szoktam mondani - talán nem túl empatikusan -, hogy nem egy televízió dolga megnyerni a választásokat. Bár elvárnák tőlünk, nem egy televízió dolga ellenzéknek lenni az ellenzék helyett."

2022. július 31., vasárnap

Elhatárolósdit pedig nem játszunk



 Szövegmentés. Az azóta bezárt, beszántott Népszabadság Fórum rovatában 2001. május 26-án jelent meg ez a cikkem. Az archívumokban nehezen vagy egyáltalán nem található meg, ezért előástam és blogomra mentettem.
Ez az "elhatárolósdi" 2022 nyarán Orbán Viktor újabb botrányos megnyilvánulása kapcsán jutott eszembe.
https://azonnali.hu/cikk/20220723_orban-tusvanyoson-fajkeveredes-narkos-hidfoglalok-tartozasbehajtas-orosz-gyozelem 
"Előkerült a fajelmélet is: „Van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az európán kívül érkezőkkel. Na az kevert világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keveredtek össze egymással. Ezért mi a Kárpát-Medencében nem vagyunk kevert fajúak, hanem  saját otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke” - magyarázta Orbán, majd Nándorfehérvárra és a törökök megállítására hivatkozott."
Most már nem antiszemita szövetségeseitől, hanem saját magától kellene elhatárolódnia, ha képes lenne effélére.  


Elhatárolósdit pedig nem játszunk - Népszabadság, 2001. május 26.  


Mindig öröm számomra Debreczeni József elemzéseit olvasni, ha sok kérdésben nem is értünk egyet. Mivel gondolkodása zárt a jobbszél irányában, vele nem a demokrácia alapkérdéseiről kell vitatkozni, hanem azonos alapálláson belüli véleménykülönbségekről.

A szerző "Manőverek a jobboldalon" című írásában (május 10.) örömteli kötelességének tekinti annak nyugtázását, hogy a Fidesz immár középre húz, és hogy a párt régi és új elnöke is egyértelműen kizárta a 2002-es választások után egy Orbán-Csurka kormány megalakításának lehetőségét. Debreczeni József emlékezik: 1994-ben "már sejthető volt, hogy Orbánék készek egy MDF-fel kötendő koalícióra, abba buktak bele, hogy ezt rosszul titkolták"; 1998-ban "már ügyesebbek voltak, választóik jó részével az utolsó pillanatban elhitették, hogy nem állnak össze Torgyánnal, holott már eldöntötték, hogy igen"; most pedig "ahogy a dolgok haladtak, attól lehetett tartani, hogy 2002-ben Csurkával ismétlődhet ez a képlet". Debreczeni örömmel nyugtázza, hogy ettől immár nem kell félni. A Fidesz középre evező manőverét úgy értelmezi, hogy az egy már 1997-98-ból ismert koreográfia része: "Orbánék az előző ciklus idején is kifelé mentek először. Előbb a jobboldali közönség támogatását nyerték el (a szélső pont Orbán 1997-es vigadói beszéde volt), s e hódítás után húztak befelé, ahogy most is."

A szerző pontosan rekonstruálja a csapataikat vezénylő Fidesz-vezetők nagyvonalú hadvezéri logikáját. Szerintem azonban nem lenne szabad itt elvágni a gondolatmenetet. Nagyon is idetartozik néhány apróság, ami ellentmond Debreczeni megkönnyebbült következtetéseinek. A hadművészeti hasonlatnál maradva: ha a vezérkar a csata első időszakában a jobbszárny szélére húzódik, és hagyja a középhadat felmorzsolódni, akkor a folyamatos tüzelés bizony visszafordíthatatlan változásokat idéz elő a csatatér leginkább igénybe vett középső részén. Mire úgy döntenek, hogy középre települnek, már csak üszkös romokat találnak ott. Arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha ott előzőleg vegyi fegyvereket vetettek be!

Attól tartok, semmi ok tehát a megkönnyebbülésre. Ha egy kormánypárt évekig ahhoz szoktatja a választókat, hogy a demokratikus ellenzéki pártok jelentik a "fő veszélyt", viszont a demokrácia felszámolására szerveződött, 60 évvel ezelőtti nyilas közlönyök szókészletéből gazdálkodó pártot korrekt partnerként kezeli, ennek távolabb ható következményei vannak.

Orbán Viktor kitartó következetességgel, tudatosan elmulasztotta csillogó retorikai képességeit bevetni a miépesek ellenében, és ezzel azt üzente, hogy e párt támogatásában nem lát semmi rendelleneset. (A koszovói háború napjaiban Csurka népszavazás követelt a bácskai területek hovatartozásáról. Az újságírók Orbán Viktornak szegezték a kérdést, nem érzi-e kötelességének, hogy kormánya nevében egyértelműen elutasítsa az ötletet. Ő akkor pályafutásának eddigi legcinikusabb kijelentését tette: "Elhatárolósdit pedig nem játszunk.")

A miépesek nem külső segítség nélkül erősödnek. A szélsőjobboldal térnyerésével pedig megjelent a magyar társadalomban a rendszerváltás óta könnyű szívvel nélkülözött politikai gyökerű félelem is. (Milyen félelemről "vizionálok"? Felejthetetlen élményem az a Kossuth téri antifasiszta demonstráció, amelyre néhány száz miépes ellentüntető is "kilátogatott". Láttam a miépesek megjelenése által kiváltott elementáris hatást a sokat megélt idős emberek arcán.) A félelemkeltés nem a demokrácia fejlesztésének legcélravezetőbb eszköze, márpedig a "Csurka-kártyát" talonban tartó Fidesz ezzel játszadozik.

Debreczeni Józseffel ellentétben én azért nem vennék mérget arra, hogy az elhárító nyilatkozatokkal valóban elhárult a MIÉP-pel kötött koalíció veszélye. 1990 óta minden választás után olyan koalí-ciók születtek, amelyekről a résztvevők előzetesen nem tájékoztatták választóikat, vagy egyenesen letagadták a lehetőségét. És éppen a legilletékesebb, Orbán Viktor nem tett ebben az ügyben egyértelmű nyilatkozatot. De ha nem is lesz ilyen koalíció, a lényegi probléma - a mérsékelt jobboldal reménytelen összevegyülése a szélsőjobboldallal - megmarad. Ha a jelenlegi állapot stabilizálódna, az középtávon a magyar demokrácia ellenségei számára lenne ideális. Csurka - a Fidesznek hála - már most is országos hatalmi tényező. Embereit a közszolgálati médiában és közigazgatási hivatali pozíciókban helyezheti el, anélkül, hogy kormányzati felelősség terhelné. Minden politikus álma ilyen felelősség nélküli érdekérvényesítő potenciállal rendelkezni.

Azt, hogy a miépesek szervesen összenőjenek a magyar jobboldallal, lehetetlenné téve a mérsékelt jobbközép önálló fellépését, az EU nem tudja diplomáciai eszközökkel megakadályozni. Sem belépésünk előtt, sem utána. Erre csak azok lehetnek képesek, akik a hazai politikai életben elegendő befolyással rendelkeznek az illemszabályok meghatározásához. Hiteles jobb- és baloldali személyiségeknek együtt kell újraépíteniük a lerombolt centrumot. A jobboldali pártok elitjében ott vannak azok a személyiségek, akik aggódva figyelik Csurkáék elszabadulását. Nem arra lenne szükség, hogy "álljanak át" a baloldalra - sőt arra a legkevésbé. A demokratikus jobboldali politizálás újrateremtésében lenne elengedhetetlen szerepük.

A liberális és baloldali pártoknak is lenne itt persze feladatuk. Legalábbis valamivel nehezebbé tennék a szélsőjobboldal felé tájékozódók dolgát, ha a úgy hasznosítanák a közvéleménykutatási eredményeket, hogy a visszajelzések alapján folyamatosan tisztítják soraikat azoktól a személyektől, akik tehertétellé váltak.

Talán kevesebb ingadozóról tudósítanának a közvéleménykutatók, ha 1998 óta például a szocialisták legalább néhány olyan vezetőjüktől megszabadultak volna, akik az előző ciklusban reménytelenül besározódtak. A feladat - technikai szempontból - nem is lenne túl bonyolult. Elég csak megnézni a mértékadó lapok akkori évfolyamaiban hetenként felbukkanó neveket, s összehasonlítani az MSZP mai parlamenti képviselőinek névsorával.

Az SZDSZ vezetőinek pedig talán azzal kellene szembenézniük, amikor a kormánypárti korrupció elleni kampányuk csekély hatását tapasztalják, hogy a felmérések szerint a választópolgárok alig valamivel kevésbé tekintik őket korruptnak, mint az éppen osztogató helyzetben lévő kormánypártokat. Ebből a pozícióból nyilván nem elég a másik fél züllöttségére rámutatni. A többség megértette az üzenetet, hogy a Fidesz is nyakig sáros, de nem felejti azokat az ügyeket sem, amelyek 1998-ban a koalíció vereségéhez vezettek.

Figyelemre méltó fejlemény, hogy a választók többsége immár nem fordul el egyik nagy párttól sem "csak azért", mert azok nyíltan a demokrácia ellenségeivel cicáznak. (Az MSZP sem sínyli meg, hogy néhány befolyásos vezetője a Munkáspárt irányába nyitna. Csak a Munkáspárt gyengeségének köszönhető, hogy ez a cinikus játék egyelőre nem jelent komoly veszélyt.)

Ilyen történelmi helyzetből könnyen lehet tragédia, de arra is van esély, hogy a centrumerőket az életveszély rákényszeríti az önállósodásra és megújulásra. Arra, hogy ismét a centrum meghódításáért folyjon a küzdelem.

 

Tamás Tibor
közgazdász


(Fotó: Népszava, 2022. július)

2020. február 19., szerda

Tényleg lett ez még sokkal rosszabb

Egy analógia:
Amikor már nem maradt egyéb lehetőség - Hitler nem hagyott más utat...

"Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor."
A NOL befagyasztott archívumában nem találom 2011-es cikkemet. Itt, a blogomban újraélesztem. Ismét elolvasva, 2020-as vitáink tükrében úgy látom, az idő megerősítette a mondanivalót. Orbán arra ment tovább, amit 2011-ben sejtettünk, és azon dolgozik, hogy összehozza önmaga ellen az egymáshoz másképpen nem tartozó erőket.


(Hitler ellenségei a teheráni csúcson. Forrás: Wikipédia)


   http://www.nol.hu/velemeny/20110809-lesz_ez_meg_rosszabb_is

    Lesz ez még rosszabb is
   
Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.
    Tamás Tibor|    Népszabadság| 2011. augusztus 9.


    A sajtó július utolsó napjaiban számolt be arról, hogy a hét végén Vona Gábor egyértelműen bejelentette: sem az MSZP-vel, sem az LMP-vel nem hajlandó együttműködni a Fidesz leváltása érdekében.

    Nagy vihart kavart az LMP vezetőinek gondolatkísérlete, amelyet Karácsony Gergely képviselő fogalmazott meg egy Népszabadság-interjúban. Pártja részéről egyértelművé tették, hogy amit kifejtett, nem „írói munkásságának” része, hanem átgondolt kezdeményezés. Az LMP felengedett egy kísérleti léggömböt, jól megválasztott időpontban. Távol vagyunk bármilyen választási kampánytól, ráadásul uborkaszezon van, ugyanakkor a 2010 áprilisa óta eltelt időszak megfelelő alapot ad a kiépülő Orbán-rezsim természetének értékelésére. Minden alapunk megvan a borúlátásra. Ha a Fideszen múlik, márpedig alapvetően a kormánypárt stratégáinak jó szándékán, illetve annak hiányán múlik, lesz ez még sokkal rosszabb is.

    Az LMP politikai gondolatkísérletét szétcincálták a véleménynyilvánítók. Jellemzően baloldaliak és liberálisok szólaltak meg. A vélemények fő árama szerint elvileg is kizárt bármilyen együttműködés a cigánygyűlölők, antiszemiták, homofóbok, soviniszták erőszakmámorban élő táborával. Sokan elgondolkodtak ugyanakkor azon, hogy ha mégis tető alá lehetne hozni esetleg valamilyen korlátozott megállapodást a Fidesz-rezsim megdöntése érdekében, annak lehetne-e bármilyen technikai realitása. Gyakorlatilag nem akadt senki, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy a Fidesszel ellentétben álló pártok szavazótáborát oda lehet állítani egy ilyen megállapodás mögé

    Döntően abból az irányból fogalmazták meg a dolgot, hogy nácikra soha, semmikor nem szavazunk, de aki egy lépéssel továbbment, azt is egyértelművé tette, hogy a barnák szimpatizánsaitól sem várhat voksokat demokratikus ellenzéki jelölt. Odáig ezek után már végképp nem is ment el senki, hogy azt latolgassa: a Jobbik-problémától eltekintve Orbán demokrata ellenfeleinek belső ellentétei leküzdhetők-e egyáltalán a közös cél érdekében. Az LMP eddig egyetlen választási helyzetben sem szólította fel szimpatizánsait voksolásra az MSZP-vel közös győzelem érdekében, soha nem léptette vissza jelöltjeit. (A legutóbbi Szonda Ipsos-felmérés alapján egyébként magatartásuk okai is megfontolandók: szavazótáboruk számára az MSZP egyáltalán nem vonzó alternatíva, másodlagos preferenciáik és a pártokkal kapcsolatos elutasító véleményük azt tükrözi, az LMP táborának jelentős része számára az MSZP szövetséges erőként sem jön számításba.)

    Mindez egyértelművé teszi, hogy ha nem lenne más út Orbánék elmozdítására, mint a legszélesebb ellenzéki összefogás, akkor is rendkívül kockázatos lenne az MSZP, az LMP és a Jobbik vezetői számára „meghirdetni” valamiféle együttműködést.

    Ellenben van még egy szempont, melyből meg kellene vizsgálni az LMP által felvetett lehetőséget. Egy olyan szempont, amelyre eddig nem fordítottak kellő figyelmet: az Orbán Viktor által megszemélyesített rezsim megjósolható dinamikája.

    Többen felvetették a vitában, alapvetően Karácsony Gergely gondolatmenetét alátámasztandó, a második világháborúban kialakult náciellenes koalíciót, amelyben az angolszász demokráciák egyesítették erejüket Sztálin Szovjetuniójával. Ha ennyire ellentétes rendszerek összefoghattak a közös veszély ellen, miért ne lenne ez lehetséges itt és most is? – kérdezték. A történelmi analógia azonban, mint mindig, szükségképpen sántít. Kézenfekvő, hogy Orbán nem azonos Hitlerrel – ahogy Magyarország demokratikus rendszerének megroppantása sem közelíti meg Németország nácik általi tönkretételének világtörténelmi jelentőségét. Ráadásul a történelemértelmezés eltérései miatt a történelmi példa félre is viheti a vitát.

    Úgy gondolom azonban, hogy a második világháború történetének analógiája egy fontos, de nagyon ritkán méltányolt szempontból szerencsés és termékeny. Ez pedig az a nehezen vitatható tény, hogy miközben Európa háborútól tartott, és aki tudott, szövetségest keresett, a legaktívabb szereplő, aki a történelem végső alakításában mindvégig kezében tartotta a kezdeményezést, maga Adolf Hitler volt. Ellenfelei egyáltalán nem voltak „természetes szövetségesek”, igazából csak akkor fanyalodtak egymás támogatására, mikor már minden egyéb lehetőség megszűnt. Csak az utolsó utáni pillanatban fogtak össze ellene – szinte csak azért, mert az újabb és újabb frontokon támadó Hitler végképp nem hagyott nekik más utat.

    Mit akarok ezzel mondani? Karácsony Gergely 2011 júliusában elhangzott javaslatát több kétely fogadta, mint megértés. Ebben a pillanatban képtelenségnek tűnik a fideszesek hatalomgyakorlásával szembeni lehető legszélesebb összefogás. Csakhogy az Orbán-rezsim még nem pompázik „teljes szépségében”. Csak egy dologban lehetünk biztosak: Orbánnak nagyszabású tervei vannak a magyar társadalom viszonyainak tökéletes felforgatására. Az iramot ő diktálja, és aki nincs vele, annak a legváltozatosabb eszközökkel fűt be a következő években. Senkinek sem hagy levegőt. Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

    Orbánnak – és ellenfeleinek – pedig Meggyes Tamás bukott esztergomi fideszes polgármester mutatta meg, miként kell úgy politizálni, hogy valaki megszervezze a koalíciót önmaga megbuktatására.

2019. október 24., csütörtök

Wass Albert emberalatti szövegei — Gyűjtemény



Leginkább akkor fortyanok fel, amikor azok az újkeresztény "konzervatívok", akiknek a fidesz-kongresszusokon évtizedek óta ponyván árulják a Wass-könyveket, most hirtelen megsértődnek, valahogy így: "azért, mert a zsidóknak nem tetszik, már ne olvassak Wass Albertet?"
Nos: nem "a zsidóknak" van bajuk Albi gróffal, hanem bárkinek, aki utálja a giccsbe áztatott, emberalatti szellemi szemetet, gyűlöletpropagandát, zsidózást, oláhozást.
A fideszeseknek sem volt mindig kedvencük Wass. A kilencvenes években a nyilas-hungarista emigráció hozta vissza (a nyilas-lobogóra emlékeztető árpádsávokal együtt), eleinte így is kezelte mindenki, amíg a fideszesek meg nem kergültek, és ki nem találták, hogy úgy szelídítik meg a szélsőjobbot, hogy magukhoz ölelik... Hát, túl jól sikerült...

Szövegmentés 1.


A hajdani stop.hu portálról a teljes adatbázissal együtt már eltűnt karácsonyi Wass Albert-cikkem. Itt most újra elérhetővé teszem.

http://www.stop.hu/kultura/wass-albert-karacsonyra-perverz-otlet/585556/ 
Wass Albert karácsonyra? Perverz ötlet



Wass Albert karácsonyra? Perverz ötlet
2009. december 28.

"A giccs elharapózása a veszély. Ha mondjuk az iskolában csak Wass Albert-verseket tanítanak. Vagy egyáltalán felvetődik: vagy Wass vagy Babits" - nyilatkozta Esterházy Péter. Lett felzúdulás a jobboldalon, pedig Wass antiszemitizmusa még szóba sem került.

"A giccs elharapózása a veszély. Ha mondjuk az iskolában csak Wass Albert-verseket tanítanak. Vagy egyáltalán felvetődik: vagy Wass vagy Babits. Ha választani kell, akkor én az utóbbit választom, mert, mondjuk úgy, s legyen ez az én karácsonyi ajándékom Wassnak, hogy vele sincs különösebb baj, csak nem lehet olyan értékrendet elképzelni, ahova mindkettő gond nélkül beilleszthető volna. Méghozzá a legmagasabb értékek közé" - mondta Esterházy Péter egy Népszabadság-interjúban ( "Nem vagyok jó nemzetócsárlásban", Népszabadság, december 18.).


Lett is nagy felzúdulás - a Magyar Nemzetben. Szőke László "székelyföldi újságíró" szerint Esterházy "ezzel az értékítélettel ingoványos talajra tévedt." Az ismeretlen - és publicisztikája alapján méltán ismeretlen - "székelyföldi újságíró" ilyen, gúnyosnak szánt jelzőkkel minősítgeti Esterházy Pétert: "a nagy író", "termékeny írónk", "megmondó értelmiségi", "ez a kiemelkedően nagy író". Szövege végén pedig felsóhajt: "Isten óvjon attól", hogy Esterházy értékrendje szerinti hazafik szülessenek a magyar oktatásban. ( "Csőszünk, Esterházy Péter", Magyar Nemzet, december 19.)

Mi váltotta ki Szőke Lászlónak a dühét? Esterházy Péter értékítélete, amellyel Wass Albert giccspatriotizmusától óvná a mai nemzedékeket - de különösen attól az aránytévesztéstől óv Esterházy, hogy valódi irodalmi nagyságokkal, például Babits Mihállyal keverjék össze Wass szövegeit. Ennél borzalmasabb bűnt nehéz elképzelni a magyar jobboldal teljesen elhülyült részén, amelynek rendezvényein, a menetrendszerűen megjelenő kirakodóvásáraikon hosszú évek óta ott vannak a táltosok, árpádsávos emléktárgy-iparosok, és persze Wass Albert művei is.

A jobboldali agymosás szívósságát jelzi, hogy nemrég még a magát a színvonalas polgári szellemiséghez kötő Heti Válaszban is interjút közöltek Wass Albert egyik utódával ( Gazsó L. Ferenc: A Wass-fiúk legendája, Heti Válasz, 2009. 50. szám), bármiféle kommentár nélkül lehetőséget adva neki a sopánkodásra, hogy szerinte még mindig nem sikerült "igazságot szolgáltatni" Wassnak.

A Magyar Nemzet karácsonyi számában pedig a katolikus egyház egyik legnyíltabban politizáló vezetőjével, Veres András jelenlegi szombathelyi megyés püspökkel készült interjút közöltek. Természetesen az "égi szeretetről" zsolozsmázik a püspök, majd a Magyar Nemzet újságírójának kérdésére, hogy leemel-e polcáról az ünnepek alatt egy-egy szépirodalmi művet, Veres így felel: "Igen, mert nem tud az ember mindig csak adni, ahhoz kapni, gyűjteni is kell. Wass Albert - korábban nem hozzáférhető - prózája például visszatérő olvasmányom, igyekszem minden kiadott munkáját elolvasni. Nagyon becsülöm őt mély emberlátásáért és azért a műveiben tükröződő vívódásáért, amely a magyarság, a nemzet megmaradásával, megőrzésével kapcsolatos."

Nem lehet elég helyen és elégszer emlékeztetni arra, ki volt valójában Wass Albert. Talán akad a magyar jobboldalon olyan félrevezetett ember, aki - ha saját környezetében erre nem is figyelmeztették időben, de most, vagy a későbbiekben, megismerve Wass valódi arcát - a tisztességes jobboldali hagyományok gazdag tárházából, a valódi példaképek és irodalmi nagyságok kínálkozó gazdag választékából sürgősen mást választ a sokszorosan megbukott Wass Albert helyett.

Wass Albert giccsprózája  

Ágoston Vilmos "A kisajátított tér - A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben" című kiváló művéből idézek (Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 2007.).

Wass Albert "prózájának stílusára jellemző, hogy mindössze kétféle stilisztikai eszközt használ a gyűlölet leírására: a triviális megbélyegzést, vérben gázoló, szadisztikus képek halmozását és a körülírásba rejtett uszítást. A különböző szereplők beszédstílusa között nem az a különbség, hogy mennyire iskolázottak, műveltek, mivel foglalkoznak, vagy milyen rangjuk van a társadalomban, hanem hogy magyarok vagy idegenek. Minden idegen egyformán karikírozott, lebutított magyar nyelven szólal meg.

(...)
A romantikus szimbolizmus és tájleírások segítségével a boldogtalanságot, szolgaságot és kiszolgáltatottságot boldogsággá szépíti a szerző. Archaikus kunyhó-romantikába menekül író és olvasó ebben az úri-népi giccsben. Ezt ellensúlyozza véres történetekkel és szirupos szerelemmel.

(...)
Wass Albertnek az 1940-es évektől írt prózáját nem tarthatjuk a magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak" - írja Ágoston Vilmos. - "Könyveit elsősorban az önfelmentő, előítéletes nemzetszemlélet hívei olvassák a nemzeti szenvedés tényirodalmaként. Olvasói és hívei (politikusok, pártideológusok stb.) a tekintélyelvű (autoriter) társadalom valamilyen múltban megvalósult, romantikus nemzeti eszményét szeretnék újból visszahozni és létrehozni a jelenben."

"Ilyenek ezek a háládatlan zsidók" - a cikk folytatódik

Az "antizsidó" Wass Albert, aki a holokauszt szörnyűségéből sem tanult

Wass Alberttel nincs különösebb baj, (ha nem próbálják összekeverni Babitscsal) mondta az idézett interjúban Esterházy Péter. Megbocsátó kijelentésével azonban nem tudok egyetérteni.

Wass Alberttel ugyanis nagyon sok baj van. Művei, és különösen publicisztikái a huszadik századi történelmünkből semmit sem tanuló, a saját felelősséget eltakargató, a Magyarország összeomlásához vezető bűnöket bármikor megismételni képes ostobaság tökéletes példáját nyújtják. Az a jobboldaliság, amely Wasshoz ragaszkodik a huszonegyedik század elején, önmagát leplezi le.


Egy nagy írótól megbocsáthatnánk, ha pályája egy szakaszán közéleti iránytűje megzavarodott ugyan, de ezzel később szembenézve, műveiben is feldolgozva, továbblépne. Wass esete azonban - egy pillanatra sem eltekintve attól, hogy nem nagy íróról, hanem műkedvelő giccsgyárosról van szó - egészen más. A náci-nyilas-horthysta borzalmak idején is megbukott emberségből, tisztességből, és ezzel a múltjával élete végéig nem fordult szembe. Wass saját szövegei bizonyítják azt, hogy miért elfogadhatatlan ez az ember minden tisztességes demokrata számára.

Ágoston Vilmos idézett könyvében felhívja a figyelmet Wass "Így lett belőlem antiszemita" című különös írására (1993 szeptemberében az Új Világ című magyar-amerikai hetilapban, majd 2005-ben a Kapu júniusi számában jelent meg). Ebben a cikkben Wass, egy "zsidó gyerek" állítólagos történetét elmesélve, az összes antiszemita toposzt reprodukálta.

Eszerint a második világháború előtti időkben, a "zsidó gyerek" elhatározta, nem gürcöl tovább a kolozsvári Ellenzék című lapnál, hanem kimegy Amerikába és ott lesz újságíró. "Még aznap délután átment a New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, és szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték, és másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárt. Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Times-nál."

"A román antiszemiták és Wass Albert érvei azonosak voltak" - írja erről Ágoston Vilmos. - "Szerinte, csak a világon összetartó zsidóknak köszönhető, hogy egy ilyen jelentéktelen provokátort azonnal megmentenek, és kivisznek Amerikába, ahol kárpótlásul a legnagyobb napilaphoz kerül. A sugallat szerint, feltehetően a lap is szintén zsidó kezekben van." (...) A Wass szövegből kihallható sugallatnak, mely szerint "a zsidóknak bezzeg van hová menekülniük, de a magyarnak hazája földjén kell a végsőkig kitartania", "ellentmond Wass Albert saját sorsa, aki ugyanoda jutott, mint a kis 'zsidó gyerek', Amerikába." Wass, idézett cikkében még később is azt sugallja, hogy a zsidók "bezzeg mehetnek bárhova a világon, mert a nemzetközi zsidóság úgyis tárt karokkal várja." Sőt, úgy állítja be Wass, hogy a magyarságra "rászakadt a második világháború", "aztán a németek megkezdték összefogdosni a zsidókat, mi megpróbáltuk elrejteni a szerencsétleneket, ahogy lehetett."

Ez a hazugság, a magyar antiszemiták történelmi bűnének letagadása nemcsak Wass publicisztikáiban, hanem "irodalmi műveiben" is megjelenik. Megírta ezt a hazugságot egy novellájában is, amelyben a sok-sok filoszemita erdélyi magyar csak nagy nehézségek árán tudja megmenteni a németek és egy áruló nyilas besúgó által fenyegetett zsidó családot. Nagyon "szép" történet - csakhogy a makacs tények szerint Észak-Erdélyben a magyar államhatalom megjelenése pecsételte meg a magyar lakosság igen jelentős százalékát jelentő zsidóság sorsát. Nem a németek fogdosták össze a zsidókat, hanem a zsidótörvényeket végrehajtó magyar lakájaik. Minden egyéb állítás hazugság.

Továbbá, Wass Albert elmondja a Kapuban megjelent írásban, "hogy amikor megérkezett Amerikába, felkereste Havas Emil, az egykori kis zsidó gyerek és megfenyegette, hogy ha Wass Albert 'nem fogadja el a javaslatunkat, egyetlen könyve sem jelenik meg Amerikában! Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió. Amerika azt lát, amit mi akarunk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarunk, hogy halljon, és azt olvas, amit mi akarunk, hogy olvasson.' Ez a Havas Emil szájába adott idézet tökéletesen megfelel a Wass Albert-művekben olvasható 'szépírói módszernek', amikor az ellenfél szájába adja azokat a szavakat, amelyekkel őt vádolni akarja" - írja Ágoston Vilmos. - ... "Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ezt a saját szavaival adja elő, és nem rejtőzik egy 'zsidó' háta mögé. De az, hogy fenyegetésként mondja mindezt, az több, mint furcsa: hihetetlen." (...) "Wass méltatlankodásából arra következtetünk, hogy nem lehet őt antiszemitának nevezni, csak azért, mert leírja, hogy ilyenek a háládatlan zsidók. Ezek, ilyenek. Ahelyett, hogy jót tettek volna a jótevő magyarokkal, akik megmentették az életüket, elfordulnak tőlük és kommunistaként az ellenség oldalára állnak." (...) "Ez a befogadó néppel szembeni háládatlan 'zsidó-kép' alapvető jellemzője a Wass-műveknek, sőt megfelel a 'zsidó-képe' a román irodalomban leírt 'zsidó' alakjának is."

Wass Albert 1942 áprilisában a Szamosvidék című lapban "Modern hazaárulók" címmel közölt cikket, amelyben félreérthetetlen módon a zsidósággal szemben uszítók közé állt (abban a korszakban, amikor a zsidóság milliói Európában közvetlen életveszélyben voltak...) (Az idézett cikk előkelő helyen újra megjelent 2002-ben a Kráter kiadó "Józan magyar szemmel" című 2002-es gyűjteményében.) Wass Albert tettlegességre szólított fel, így: "Lökje ki magából a társadalom a rémhírterjesztőket, a mindentjobban-tudókat, a szabotálókat, a leleményes zug-üzletkötőket, díszgojokat és egyéb rákfenét."

"Nehéz ezt a korabeli szóhasználatban nem összetéveszteni a zsidókkal" - állapítja meg Ágoston Vilmos.

Wass 1943-ban a Magyarság című nyilas szellemű lapban "féreg lelkű embernek" nevezte azokat, akik szerint a nácik által kirobbantott világháborúhoz semmi közünk (ugyanaz a Wass, aki a háború után azt igyekezett bizonygatni, hogy abba a háborúba a magyarságot "belekeverték". Igen, belekeverték - az olyan figurák, mint Wass Albert...). "Laza gyökerű hitvány gyomról, féregtermészetű emberekről", a maga "vakond érdekeit undok kis cselszövéssel szolgáló" alakokról beszélt cikkében. Ma is, akkor is így szokás zsidózni.

Wass publikációi azokban a szörnyű években is megjelentek a kolozsvári Ellenzék című lapban és mindent elárultak a szerzőről, amikor annak a lapnak a fő jellemzője az antiszemitizmusa volt. 1944-ben is, amikor az a lap lelkesen tudósított a napról-napra megjelenő zsidóellenes intézkedésekről. Abban a lapban publikált, amelyben kirívóan aljas "riport" jelent meg azután, hogy Kolozsvár magát zsidónak valló lakossága (majdnem 17 ezer ember, a lakosság több mint 15 százaléka) a magyar hatóságok kényszerétől űzve gettóba került. Az a riport, Botos János cikke: "Kint voltam a gettóban - Hogyan élnek a zsidók a kolozsvári kényszerlakhelyen?" gúnyos hangnemben írt arról, hogy a téglagyárban "futballoznak, römiznek az emberek, de senki nem akar dolgozni." Így írt a halálra szántakról közvetlenül Auschwitz-Birkenauba szállításuk előtt...

A deportálás május 25-e és június 9-e között ment végbe Kolozsvárt. Június 15-én az Ellenzék arról adott "hírt" vastag betűs címmel, hogy "45 elrejtőzött személyt találtak a nagyváradi gettó egy földalatti helyiségében".

Wass Albert ugyanabban a lapban két nappal a gettó felszámolása után (!) "Patkányok honfoglalása" címmel írt cikket, amely azóta több kiadványban is megjelent ismét. Wass a patkányokról és a gazdáról írt "nemzeti pejoratív fabulát". "Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott" - írta Wass Albert. A beszivárgó ázott patkányok a jóságos gazda engedékenységéből lakhattak a házban (sok Wass-regény jellegzetes szereplője az "ázott zsidó kereskedő"...), de aztán "elszaporodtak" és fellázadtak ellene. Elüldözték a gazdát, majd amikor mindent felfaltak, otthagyták a tönkretett gazdaságot. Az ember visszajött és rendbe rakta a házat, de "elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben."

"Már rég szél fújt át a téglagyári gettóban hátramaradt zsidó holmik fölött" amikor Wass még mindig attól tartott, hogy elrejtőzött néhány "patkányember" a falakban - írja erről Ágoston Vilmos.

Jellemző, hogy ezt a védhetetlen szöveget mentegetői azzal próbálják "magyarázni", hogy nem a zsidókra, hanem a "beszivárgó románokra" értette. Ami egyrészt nyilvánvaló hazugság - másrészt: ha így lett volna is, mitől vallana emberségesebb gondolkodásra az éppen gázba küldött magyar zsidók helyett a románokat "patkányozó" változat?

Wass Albert a háborús összeomlás során sem tért észre. Tanúsítja ezt 1947-es "A zászlótartó" című verse, amelyben "odúikból görnyedten előmászó patkányemberekről" vízionál, akik "szétcsoszogták a zászlópompás díszszemlék nyomát." Milyen zászlópompás díszszemlékről van itt szó?... Az Adolf oldalán hadba induló magyar csapatokéról?

Tanulságos Wass méltatlankodása "Kicsi Anna sírkeresztje" című elbeszélésének fogadtatása miatt is. Ebben a jeles műben szó van egy zsidó boltosról, akit elrejt a falu, s amikor "rázúdulnak a muszkák a házakra, szaladnak az emberek a zsidóhoz segítségért, de annak nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban". Ezt az írást 1952 májusában hozta le az Amerikai Magyar Népszava. Ugyanott jelent meg Wass "Álarcos bohózat Kicsi Anna sírkeresztje körül" című válaszcikke is, amelyet "Kun Béla hajdani barátainak parányi New York-i klikkje" számára címzett, amiért őt "antiszemitizmussal vádolták". Wass Albert, a "kitűnő humanista" ilyen tónusban felelt (ismét előkerült a kedvelt patkány-hasonlat): "Szegény, szegény kis rémült patkányok, ott New York zugaiban. Lám rémültükben vesztik el a fejüket. Sajnálom őket. S nem is akarom bántani szegényeket. Ugyan ki vadászik patkányokra. (...) Az éjszaka sötét kis árnyai eszelősen visítoznak már odúikban, vesztüket érzik."

Végül, de nem utolsó sorban, mindent elmond Wass Albert antiszemitizmusáról és általános anti-humanizmusáról "Az évszázad legnagyobb félrevezetése" című írása, amely az Új Világ című amerikai magyar politikai hetilapban jelent meg 1993-ban.
"Miért van az, hogy a sok száz évi együtlét után a zsidók antiszemitának hívják a magyarokat (antizsidó), míg a másik oldal a zsidókat antimagyarnak?" - kérdezi Wass Albert, és így válaszol az elmés kérdésre:

"Habár a zsidók végig kiemelt szerepet foglaltak el, sosem mutattak hűséget a magyar néphez. ... A legnagyobb hiba a zsidóság részéről az volt, amikor a kommunista párt vezetői lettek. Először amikor 1918-ban Kun Béla és Szamuelly testvérek járták végig a magyar városokat emberek ezreit meggyilkolva, azután 1945-ben, amikor a Szovjet hadsereg védelme alatt átvették az országot. Visszatérve a német 'haláltáborokból' (a 'haláltáborokat' idézőjelbe tette, tökéletesen kifejezve ezzel embermilliók legyilkolásához való viszonyát! - T.T.) vezető pozíciókba lettek helyezve kereskedve a kifosztott ország javaival, de mindenekelőtt a büntetések végrehajtásával lettek megbízva, amit a kommunista kormány határozott kiosztani azoknak akik a 'rendszer ellenségeinek' minősültek. ... Mára a zsidó-ellenes érzés olyan szintre fejlődött mint soha azelőtt."

Wass ezt az épületes a cikket azzal fejezi be, hogy a szovjet csapatok kivonulása után is a zsidók jutottak hatalomra Magyarországon.

Ágoston Vilmos így fejezi be Wass antiszemitizmusáról szóló, idézetekkel gazdagon alátámasztott elemzését:
"A fentiek alapján nem igazán értjük, hogy mire olyan büszke a szerző, amikor a kapuban megjelent cikkét önérzetesen azzal zárja, hogy 'én inkább vagyok szegény ember tiszta lelkiismerettel, mint gazdag ember,ki szégyenszemre eladta magát'. Azzal tényleg nem vádolhatja senki, hogy bármikor eladta volna magát a zsidóknak, de azt sem állíthatja nyugodt lelkiismerettel, hogy nem vetette meg, nem gyűlölte a zsidókat. saját szavaival: 'antiZsidó' volt."

Hamarjában ennyit érdemes elmondani arról a Wass Albertről, akit "Szőke László székelyföldi újságíró" dühödten védelmez a Magyar Nemzetben az "igaztalan támadások" ellen, akinek utódai interjú-lehetőséget kapnak a Heti Választól, illetve akinek "mély emberlátást tükröző" prózáját Veres püspök kedves karácsonyi olvasmányai között emlegette a december 24-i "polgári napilap" címlapos interjújában...

xxxxxxxxxxxxx------------xxxxxxxxxxx-------------xxxxxxxxxxxxx

 
Szövegmentés 2.

A kivégzett Népszabadság befagyasztott archívumában egyelőre még megtalálható egy régi vitacikk Wass Albert felháborodott, akkori kiadójával, de az elmúlt évek folyamatait áttekintve, nem árt az előrelátás. Itt is elérhetóvé teszem a cikket a keretes ismeretterjesztő betoldásokkal együtt.

http://nol.hu/archivum/archiv-508869-305113
Vita Wass kiadójával


"Fer tájékoztatást" hiányolnak Wass Albertről

Néhány napja egy újabb Wass Albert-szobor állításáról beszámoló cikkünkben felvetettük: talán nem értette pontosan a szobornak a templomkertben helyt adó újpesti plébános XVI. Benedek minapi, minden katolikus számára irányt mutató kijelentését, amely szerint a kereszténység nem férhet össze semmiféle antiszemitizmussal.


Cikkünkre válaszul a Wass-kötetek magyarországi kiadásával foglalkozó Turcsány Péter a következő szöveget küldte közlésre (alább szöveghűen közöljük):

"Turcsány Péter: Hol van itt fer tájékoztatás Wass Albertről?

(Válasz a Népszabadság Online által közölt Wass-kultusz a pápa intelmei ellenére: ki a főnök? című szövegre)

Köszönöm a Népszabadság On-line szerkesztőinek hozzám eljuttatott levelét, bár az alattomosan megválasztott idézetektől nem látszik az erdő, mert a valóság az, hogy a magyar humanizmus legszebb lapjait éppen Wass Albert írta a múlt század legrémesebb időszakáról (is). Kérem, közöljék a Turcsány Péter: Wass Albert a boldog szomorúember I. című kötetének 123-124. oldalán kiemelt részletét, amely az  írómak egy zsidó fakaereskedővel folytatott 1944-es beszélgetését eleveníti fel. Ezen írásrészlet és a www.krater.hu honlapján megtalálható teljes novella ismeretében a hangsúlyozottan több nemzetiségű Erdély hű írójának emberségét és humanizmusát minden olvasójuk befolyásolás nélkül el tudná dönteni:

1944. szeptember, búcsú a zsidó fakereskedőtől "Három hónap múlva hallatszott az ágyúszó messze keleten, s a völgy megtelt visszavonuló német csapatokkal, lengyel menekültekkel és borzasztó történetekkel a közeledő Vörös Hadseregről meg azokról a dolgokról, amiket az emberekkel műveltek.

Szeptember közepe táján, amikor a cserefák a lejtőkön ismét vörösbe öltöztek, égő falvak füstjét láttuk a gerincekről, s az éjszakai égbolt vörös volt kelet felé.

- Az öreg odafenn látni akarja magát - jött az üzenettel az erdész fia, s dél fele már fenn voltam a kis boronaháznál.

Sokáig beszélgettünk azon a napon. Csak mi ketten, a padon ülve a langyos napsütésben, körülöttünk a rengeteg hegyi erdő nyugalmával, melyet időnként távoli robbanás zavart meg.

Vége a világnak a magunkfajták számára - mondta az öreg mély szomorúsággal megtört hangjában. - Sok-sok ideig nem lesz rend és törvény. Csak gyűlölet lesz, meg gyilkosság, meg bosszúszomj, győzzön bárki, németek vagy oroszok, nácik vagy kommunisták. Gyűlölet, öldöklés és rabszolgaság hosszú, hosszú ideig, míg minden indulat ki nem ég, a gyilkosok bele nem fáradnak a gyilkolásba, és a tolvajoknak nem marad több lopnivalójuk, s a nyomor és az éhség újra össze nem hozza az embereket. De sok idő beletelik, míg minden indulat kiég - mondta. - Nem számít, minek nevezzük, nácizmusnak vagy kommunizmusnak, egyre megy. A mi világunknak vége."

(Wass Albert Az összetört esernyő. Angolból fordította: Gálfalvi Ágnes .)

A teljes írás elolvasható honlapunkon: www.krater.hu/krater.php?do=aloldal&action[1]=19439  "

Wass Albert hazugsága  

A Turcsány Péter által ajánlott szöveg, amely szerinte a "magyar humanizmus legszebb lapjaira" tartozik, valójában a magyar szélsőjobboldal történelemtorzító hazugságainak sorába illeszkedik. Turcsány azt a részt idézi, amely a nácizmus és kommunizmus összemosását, a második világháborúról a magyar jobboldalon kialakított "cseberből-vederbe" felfogást visszhangozza - egy zsidó fakereskedő szájába adva a szöveget.

Ennél is felháborítóbb azonban a magyar felelősség elkenésének szándéka, amely ezt a szöveget jellemzi.

Wassnál "német csapatok masíroztak völgyeinkbe", nekik mutatja meg egyetlen áruló, hogy "hol laknak a zsidók" - mintha a zsidótörvények sorozatával nem a magyar állam jelölte volna meg és rabolta volna ki jó előre áldozatait. Nem minősítem azt a Wass-novellában szereplő "partizánakciót", amellyel a magyar lakosság megmentette az öreg zsidót - ahogy az bizonyára teljesen tipikus volt Erdély-szerte. Azt se feszegessük, hogy olyan szerző írt ilyen németekkel és oroszokkal szemben egyaránt távolságtartó szöveget, aki két Vaskeresztet is kapott a háború idején. Bizonyára öreg zsidó fakereskedők bújtatásáért adományozott ilyesmit a német hadsereg.

Wass szövegéből a magyar nemzeti felelősséget amúgy is szívesen elfeledő olvasója nem értesül arról, hogy a magyar zsidóságot NEM a németek deportálták, hanem a magyar államhatalom, csendőrök közreműködésével.


Néhány tény az erdélyi és romániai holokausztról:

Múlt-kor:
"Olyan időben emlékezünk meg a holokausztról, amikor a demokratikus Románia nem hajlandó többé véka alá rejteni saját történelmi valóságát" - jelentette ki az államfő hétfőn Bukarestben, a holokauszt emléknapján. "Nem a népet ítéljük el, hanem a román államot, amely elhatározta, hogy a zsidókat üldöző államokhoz csatlakozik. Részesei voltunk a borzalomnak, a holokausztnak, és ezt be kell vallanunk" - hangoztatta Basescu elnök.
A román hatóságok és a román társadalom egyes részei hosszú időn át vitatták, hogy Romániában is volt-e holokauszt. Egy nemzetközi bizottság, amelynek elnöke a holokauszt-túlélő, Nobel-Béke-díjas Elie Wiesel volt, csak 2004 novemberben állapította meg, hogy Románia polgári és katonai hatóságai felelősek voltak 280-380 ezer romániai és ukrajnai zsidó haláláért. Románia a második világháború alatt, 1941 és 1944 között a hitleri Németország szövetségese volt és területén német csapatok állomásoztak.
Romániában 2004-ben emlékeztek meg először a holokausztról. Azért október 9-én, mert azon a napon kezdődött 1941-ben a zsidók tömeges deportálása az akkor Romániához tartozó Bukovinából. 1942 nyaráig összesen 120 000 zsidót deportáltak a "halálvonatokon", akik közül tízezrek pusztultak el útközben.
Pogromok és deportálások színhelye volt Romániában Bukarest, Iasi, valamint Dél-Erdély, Besszarábia - a mai Moldávia - és Bukovina. A második világháború előtt mintegy 800 000 zsidó élt Romániában. A holokauszt túlélőinek többsége később kivándorolt Izraelbe, így jelenleg csak mintegy 12 ezer tagot számlál a romániai zsidó közösség.
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11114


A holokausztmagyarorszagon.hu oldalon olvasható összeállítás szerint a román kormány zsidópolitikájának kétarcúságára jellemző, hogy mialatt a keleti területeken élő zsidókat legyilkolták, addig Ó-Romániában "megelégedtek" a zsidók kifosztásával. A szöveg szerint: "Az itt élők üzleteit, vállalkozásait nem árjásították, de a zsidó közösségtől először 5000 ruhát és kórházi ágyat, majd egy 2 milliárd lejes kényszerkölcsönt zsaroltak ki. A németek attól tartottak, hogy Antonescuék továbbra is önkényes, szervezetlen deportálásokkal és tömeggyilkosságokkal akarják majd "megoldani a zsidókérdést". Ezért 1942-ben tárgyalásokat kezdtek a román kormánnyal valamennyi zsidó "átvételéről". Júliusban Eichmann bukaresti képviselője megállapodást írt alá a románokkal. Szeptemberre elkészültek a deportálási tervek is: naponta 2000 román zsidót akartak a belzeci haláltáborba szállítani. A németek megdöbbenésére Antonescu végül is nem engedélyezte az akciót. A román diktátort ebbe az irányba befolyásolta, hogy sem Olaszországból, sem a riválisnak tekintett Magyarországról nem deportáltak, Szlovákiában pedig ekkor álltak le a kiszállítások. Ráadásul a román zsidó vezetők eredményesen kértek segítséget egyházi vezetőknél, politikusoknál, sőt a királyi család tagjainál. Bár Románia volt az egyetlen ország, amely önállóan fogott hozzá a zsidók kiirtásához, végül mégsem adta át a román zsidókat a németeknek. A zsidó közösséggel újabb 4 milliárd lejt fizettetek, 1336 dollárért árulták a palesztinai kivándorlási engedélyeket, de az óromániai - és így a Dél-Erdélyben élő jelentős részben magyar ajkú zsidóság is - megmenekült a haláltól, míg az 1940-ben visszaszerzett Észak-Erdélyből a magyar hatóságok 1944-ben Auschwitzba deportálták a zsidókat. 
A román holokausztnak legalább 220 ezer zsidó esett áldozatul."
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?chapter=13_4_1§ion=1&type=content

XXXXXXXX--------------XXXXXXXXXXXX-------------------------

Antiszemita szövegek - leírni bűn vagy beidézni?

Turcsány Péter "alattomosnak" nevezi Wass Albert néhány kijelentésének beidézését. Wass Albert, az amerikai hungarista emigráció kiadványaiban sűrűn felbukkanó szerző írta az alábbiakat 1993-ban: "Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeznek, soha, semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország a szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak, és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt, a zsidóságtól. - De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezetőszerepet a kommunista pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuelly fívérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését. (...) Miután visszatértek a 'német haláltáborokból' vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista irányzat a 'rendszer ellenségének' tekintett.")"
Német haláltáborokról írt - idézőjelben! Biztos, hogy nics erre jobb kifejezés, mint a "magyar humanizmus legszebb lapjai"? Ez a Wass-szöveg megtalálható a Kráter kiadónak Wass közéleti írásait és beszédeit válogató kiadványában is - "Antiszemitizmus - a huszadik század hazugsága" címmel...
Aki így fogalmaz, az antiszemita.


Wass Albert: Elvész a nyom


Szily László a 444.hu oldalon írt alapos elemzést Wassról, életrajzának vonatkozó részleteivel, és bőséges idézetekkel. 
https://444.hu/2019/10/21/wass-albert-a-naci

"1944 decemberére volt kitűzve egyetlen befejezett színdarabja, a Tavaszi szél bemutatója a vállaltan nyilas-szimpatizáns és Szálasi-csodáló, a nyilas kormány által kormánybiztosnak kinevezett Kiss Ferenc igazgatta Nemzeti Színházban. (A bemutatója a világháború eszkalálódása maradt csak el, hiszen a premier napjára szinte teljesen bezárult a Budapest körüli szovjet ostromgyűrű.) A darab, amit 1944. december 16-án mutattak volna be, akkor, amikor a budapesti zsidók jó részét már gettóba terelték, a vidékieket pedig a nyár során már bevagonírozták és ipari hatékonysággal megölték, egy antiszemita kirohanásokkal teli propagandamű.
A nácik által hatalomba emelt hungaristák reprezentatív színházának adott darabot, annak a színháznak, amit a fajelméleti alapon álló színészkamara elnöke, a nyilas kormánybiztos igazgatott..."

A Patkányok honfoglalása című Wass-pamfletről: 
"A holokauszt tombolásának csúcspontján, 1944-ben publikált radikálisan antiszemita, a zsidókat patkányként ábrázoló tanmese formailag nem politikai kiállás egy konkrét irányzat mellett, a közlés ideje és a történelmi körülmények miatt annál inkább."

"Élete második, emigráns felében Wass mint publikáló író-költő-újságíró szintén társutasa volt olyanoknak, akik még a legszigorúbb, régivilágbeli jogi-tudományos értelemben is hungaristák voltak. Az író ugyanis olyan emigráns magyar kiadványok - például a Hídfő című folyóirat - rendszeres szerzője volt, amit egyértelműen nácinak és hungaristának nevezhető figurák, konkrét háborús bűnösök és népirtásra uszító bűnözők szerkesztettek vagy írtak beléjük. Olyan figurák, mint mondjuk Fiala Ferenc, a Szálasi-kormány sajtófőnöke."
Wass fajgyűlöletéről:
"Hozzá hasonlóan nyílt, plasztikus, a szó legszorosabb értelmében hánytató módon antiszemita, azon belül is zsigeri-sejti zsidógyűlölő szerző kevés akadt a műfajban nem gyenge magyar irodalomban sem.

Az ötvenes évek legelején, a holokauszt után 5-6 évvel írt Elvész a nyom című regényéről:
 - egy dolog antiszemitának lenni a népirtás előtt és más dolog utána - milyen hatással volt a világlátásának erre a szeletére a holokauszt.

Az Elvész a nyom a legtöbb Wass-műhöz hasonlóan tanmese jellegű, didaktikus alkotás.
Annyira - olyan erősen és főleg olyan módon - antiszemita, ami egy tőröl metszett német náci propagandalap szerkesztőségében is elismerő karlendítéseket váltott volna ki. Wass ebben a művében például a zsidókat undorító állatokhoz hasonlítgatás Paganinijének, a zsidók gusztustalan lényként való lefestése Michelangelójának mutatkozik. Jöjjön egy kis idézetgyűjtemény arról, miként ábrázolja egyik - legfontosabb - főhősét, a csónak zsidó utasát, Pohrisch Gottfriedet, akiből persze üzletember és bankár lesz később:

"– Nem tudod? – nézett rá kidülledt halszemeivel a másik szinte sértődötten, – a
Délkelet-Európai Bor és Gyümölcskonszernt alapítottam meg a múlt évben.

– Te, sün. Sok pénzed van?
Pohrisch Gottfried valóban olyan mozdulatot tett erre, mint a sündisznó, amikor megijesztik.

(...)

A sün felvonta a szemöldökét, amitől furcsa ráncok képződtek a homlokán, akár az orrszarvú bőrén.

(...)

Pohrisch Gottfried húsos alsóajka előre szökött. Valami sátánian diadalmas vigyorgás terpeszkedett duzzadt arcán, ahogy mondotta:

(…)

 Nézd csak, gondolta Kazimir, a sün! A következő gondolata az volt: szeretném látni azt az asszonyt, aki hozzáment ehhez a hízott varangyhoz! Haha! Olyan lehet az is!

(...)

Beszélt, beszélt. Kapkodva, lázasan és apró disznószemei csillogtak közben a diadaltól és egészen mást mondtak, mint a szája. Azt mondták: ide nézz, te gőgös semmiházi, te kitenyésztett emberpéldány, te, aki iskola óta mindig csak megaláztál, lenéztél, ide nézz! Az asszony, akit neked nem sikerült megkaparintani, itt ül mellettem! Az enyém! Én szereztem meg magamnak, én, a lenézett, a sün, a zsidó! Megszereztem a csókját, az ölelését, a testét, mindazt, ami neked nem sikerült! Nem félek tőled többé! Nem vagy már legyőzhetetlen!

(...)

Ezzel a sün elégedetten hátradőlt a széken, húsos tömpe ujjait egymásba fonta és a jóllakott óriáskígyó nézésével vigyorgott az asszonyra.

(...)

– Ide figyelj, sün – mondotta és a hangja fojtott volt – ide figyelj, te undok, nyálas osztriga…

(...)

Lépni akart már, de ebben a pillanatban a Kazimir ökle meglendült és telibe találta a zsíros, puffadt arcot."

Wass nemcsak a gusztustalan, állatias zsidó figurájának megteremtésében ilyen szenvedélyes, hasonló plasztikussággal értekezik a nácik által szinte államvallás szintjére emelt antiszemita toposzokról, úgyis mint összetartás, a világ behálózása, világösszeseküvés, pénzéhség és a többi:

“a kis Gottfried megtanulta, hogy ezekkel össze kell tartani még akkor is, ha undorodik örökké csorgó orruktól,

(..)

 Ezt tanította a törvény, amelyik kimondja: a sarki fűszeresnél kell vásárolni, még ha goromba is és drága. És a szemben lévő boltban nem szabad vásárolni, még ha a fia olykor ajándékot is ad, mert az „Nem közülünk való”

(...)

Hozzájuk kopott kabátos, nagy táskás, izzadtságszagú emberek jártak, akik halkan és fontoskodva pusmogtak apával valahol egy sarokban, néha egészen öreg emberek, toprongyosak, penész színűek, akiknek szőrös fekete kalapjuk, vörös szakálluk és tincsben alácsüngő pajeszük volt és minden, amiről beszélni tudtak, üzlet volt csak és pénz.

(...)

Gottfried kétféle vallásban nőtt fel. Hivatalosan katolikusnak keresztelték, így szerepeit az iskolában is, vagyis abban a „nem közülünk való” világban. A másik, belső világban pedig egy titkot igyekeztek reá bízni: Júda sötét titkát, aki megöli azokat, akik elhagyják őt."

Wass majdnem ilyen modorban írt a románokról is és mai népi kultuszát tekintve meglepő módon lényegében szinte mindenkiről, aki nem a földbirtokos arisztokrácia tagja.

 Wass művei szinte minden esetben a szerző politikai-világnézeti véleményének az egy az egyben való, szinte publicisztika jellegű megzenésítései, azért az ő esetében abszolút igaz az, ami egy jobb írónál a legkevésbé sem magától értetődő, hogy amit a mű mond, azt gondolja az alkotója. Így már azért másképp hangoznak a Wass-hősök románozós, parasztozós, zsidózós sorai.


"Wass gondolkodása náci struktúrájú volt"

A hafr blogon megjelent elemzés a "Patkányok honfoglalásából" vett idézetet mottóként:
"Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük."  (W.A.)

"Wass gondolkodása náci struktúrájú volt. Azaz magyar kontextusban az volt, ami német kontextusban a náci.
Wass náci-szimpatizáns volt (kötőjellel, magyar környezetbe transzponálva)...

... nyilván nem volt pro forma náci, mert nem volt tagja az NSDAP-nak, de a gondolkodásának struktúrája -- magyar couleur locale-lal és némi elitista beütéssel -- az volt, ezért olyan közel jutott a nácizmushoz szellemiségben (a romanticizált radikális xenofóbiáig), ahol már nem számít, miben nem volt az;

A gyilkos állami antiszemitizmus, a radikális, gleichschaltoló xenofóbia és a tolvajlással megspékelt etnicizmus nem konzervatív jegyek, nagyon nem.

Wass még a legjobb olvasatban is az a tipikus "nemzeti" magyar, Szabolcskába ojtott Szabó Dezső-light, aki nem lát tovább az orra hegyénél és nem lát jobb megoldásokat a kora gyenge átlagánál, azokat viszont szívhez szólóan népszerűsíti az értelem és a nemzet kárára." 
https://hafr.blog.hu/2019/10/20/mi_is_a_baj_wass_alberttel?