Pontosan a terrorgyilkosság évfordulóján...

Véletlen egybeesés persze, nyilván senki sem így tervezte. Csakhogy ebben a nyomorult magyarországi korszakban az ilyen véletlenek is nagyon jellemzőek tudnak lenni.

2016. február 23-a, kedd a 2009-es tatárszentgyörgyi orgyilkos támadás hetedik évfordulója volt.

Akkor, 2009-ben, egy sor orvtámadás után még mindig nem hitte el a közvélemény, hogy rasszista gyilkosságsorozat zajlik a szemünk láttára. Addig a hajnalig az efféle hírekre azonnal jött a legyintés: uzsorások ügyletei lehetnek a háttérben.
A hatóságok is ebben a szellemben kezelték - nem kezelték - a szaporodó eseteket.

Az ötéves Csorba Robi legyilkolása aztán mindent egy csapásra megváltoztatott. Tisztességes ember attól kezdve nem gondolhatott mást, mint hogy történelmi botrány van itt kialakulóban, és mindannyiunk elemi érdeke minél előbb leállítani a terrorcsoportot.
Az a február 23-a arra is alkalmas volt, hogy elváljon a szar a májtól. Aki a tatárszentgyörgyi támadásért is a cigányokat próbálta okolni, vagy a kisfiú halálára képes volt nyilvánosan olyanokat írni-mondani, hogy legalább eggyel kevesebb... - és sokan voltak-vannak ilyenek -, azok a bűntársak, az országot lerombolók táborához csatlakoztak.

Erre az évfordulóra is emlékeztünk tegnap néhányan, akik fontosnak tartjuk, hogy a növekvő sötétség korszakában, a gyűlölet és gonoszság erősödése idején ébren tartsuk ezeket a közös emlékeket.

2016. február 23-án azonban a hazai közélet váratlan módon gondoskodott arról, hogy ne feledkezzünk meg a sötétség egyre erőszakosabb jelenlétéről. A kopasz szélsőjobberek éppen az évforduló napján léptek akcióba. Ezúttal nem fegyverrel, és nem rasszista célzattal a cigány kisebbségre támadtak, hanem fenyegető fellépéssel, és valamennyiünk szabadsága ellen intéztek látványos támadást.

Nem vonok le messzemenő következtetést a sötét egybeesésből. Ezúttal csak dokumentálom: ilyen korban élünk...

A fotó illusztráció: 2016. január 12-én, a cigánygyűlölő rasszista sorozatgyilkosok jogerős elítélése alkalmával a 444.hu és a vs.hu fotósa is megmutatta a közönség soraiban figyelő különös"érdeklődőket". Itt vannak köztünk.

Ne kenjük még ezt is a cigányokra!

(Az alábbi szöveget a per másodfokú tárgyalásának kezdetére /április 15./ időzítve elküldtem a Népszabadság Fórum rovatának. A szerkesztő nem fogadta el közlésre, arra hívta fel a figyelmemet, hogy a "romagyilkosság" kifejezés nyelvileg helyes. Több példával is illusztrálta, hogy így kell nevezni azt a bűntettet, amikor romákat gyilkolnak. Döntését elfogadtam, nyelvtani szempontból igaza van - blogomban mégis közzéteszem, mert - ahogyan alább írtam is - az elejétől fogva berzenkedek a kifejezés ellen. Talán a "cigánybűnözés" kifejezés karrierje, és a két szó hasonlósága teszi...)

A 2009 augusztusában nagy nehezen lekapcsolt cigányvadász (helyesbítve: cigánygyűlölő embervadász) terrorcsoport pere évekig tartó, tragikomikus elemekkel tűzdelt tárgyalás után első fokon három tényleges életfogytiglan kiosztásáig jutott el. Ez az ítélet nem jogerős, fellebbezés után itt a második forduló.

A sajtó ismét megtelt nem túl elmélyült híradásokkal, és gyakorlatilag kivétel nélkül azt a kifejezést ismételgetik, hogy a bűntett, amiről szó van, az nem más, mint „romagyilkosság”. Sőt, mivel következetesen, hat halálos áldozatig folytatták a tettesek, többes szám dukál: „romagyilkosságok”. (Még szerencse, hogy legalább nem külön írva...)

Hát, nem ez történt.. Könyörgöm, azok a gazfickók véletlenszerűen kiválasztott magyar honfitársakra, cigányokra vadásztak! Hogy mondják ezt magyarul?

Aljas csúsztatás, amikor cigány származású vagy lecigányozott elkövetők által művelt köztörvényes bűnügyeket „cigánybűnözésnek” bélyegeznek. Olyankor tudatosan, egy egész népcsoportot meggyalázó szándékkal egyes bűncselekmények indítékának hazudják a tettesek származását... Van, aki gonosz szándékból teszi ezt, és van, aki ostobaságból – az eredmény ugyanaz.

Nem hinném, hogy aki a „romagyilkosság” kifejezést elindította, szintén tudatosan alkotta ezt a szót – ennek a kifejezésnek az elterjedése inkább az ostobaságnak vagy szellemi restségnek köszönhető. Az eredmény azonban szánalmas: egy rasszista cigányvadász (helyesbítve: rasszista, cigánygyűlölő embervadász) terrorcsoport sorozatbűncselekményét is képesek vagyunk úgy nevezni, mintha „roma gyilkosokról” lenne szó.

Mivel – szerencsére – az utóbbi években még hasonló, hónapokon át végrehajtott embervadászat sem történt Magyarországon, egyértelmű megnevezés lenne a szóban forgó ügyet és valószínű tetteseit „sorozatgyilkosságnak”, „sorozatgyilkosoknak” nevezni – amíg jobbat nem találunk.

Márpedig a most használatosnál csak jobbat találhatunk...

(FRISSÍTÉS:
Gábor István hívta fel a figyelmemet, hogy ha a "romagyilkosság" kifejezés visszatetszést kelt bennem, a "cigányvadászat" helyett is helyesebb pl "rasszista (cigánygyűlölő) embervadászat" kifejezést használni. Igaza van, köszönöm!)