Ez a tiszta hang? Nyomogatják a pánikgombot

Fekete plakát a Tiszta Hang 10. számának 11. oldalán


Tiszta hang tiszás stílusban – tovább él a fideszes fekete kampány. 

2026 augusztusában teleszórták a postaládákat a tiszás propaganda”újság” 10. számával.

A tartalom slágvortokban: a Tisza-rezsim a Magyar Péter-kormány első száz napja után saját magát méltatja. Ez a műfaj sajátosságainak megfelelően mérsékelten izgalmas olvasmány.

Van azonban a lelkes öndicséretek végén, (ahogy a régi vágású újságolvasók mondanák, a „Sport oldalon”) egy teljes oldalas képes üzenet. Az idegekre és érzelmekre ható negatív, sokkoló stílus nagyon ismerős. Olyan érzést kelt, mintha a szerkesztőket a Fidesz-rezsim feketekampány-iskolájában képezték volna ki.

Nyomogatják a „morális pánikgombot”. Valószínűleg ez az az „üzenet”, amit mindennél erősebben akarnak sulykolni. Nagyon rossz emlékeket idéz ez a módszer.

Nem itt van a helye annak, hogy ki mit gondol a kiépülő Tisza-rezsimről. Ezúttal mindössze dokumentálom, hogy valami nagyon visszatetszőt dobálnak a postaládáinkba. 

A tiszás propagandalapról 2026 márciusában is közöltem rövid lapszemlét: 
https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/03/elolvastam-tiszas-propagandalapot.html

Tiszta Hang 10. szám

Hulladékgyűjtő a postaládák mellett - Lakossági vélemény a kormány első száz napjáról – a „nemzeti konzultációkkal” is hasonlóan bántak a lakók   

Morális pánik, a 16 éve jól bevált kampányfegyver. 
A Tisza-kormányt a rajongóik azzal mentegetik, hogy hiába a rengeteg jó szándék (ja, persze), az Orbán-Szijjártó-Rogán-féle agymosás miatt a szavazók nem fogadnák el Ukrajna és a menekültek ügyében az emberségesebb, európaibb irányváltást.
Ezzel szemben a valóság az, hogy Magyar Péter és társai egyáltalán nem akarnak radikálisan szakítani az Orbán-rezsim politikájával ezekben a súlyos ügyekben.
Továbbra sem küldenek híveiknek Ukrajnával kapcsolatos, barátibb szellemű üzeneteket.
Az úgynevezett „migráns”-ügyben pedig még egyértelműbb, hogy jottányi elmozdulás sincs. Sőt, elődjüket vádolják „túlzott puhasággal”…

Elolvastam a tiszás propagandalapot

 

A propaganda lényege a tömör, egyértelmű üzenet. Lássuk, mit emel ki a legfontosabb külügyi témák közül a tiszás propagandalap friss száma?

„Orbán Anita nem támogatja sem a háborút, sem Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását, sem az illegális migrációt.”

Ez Fidesz-light felsorolás. Az én külügyminiszterem nem így beszélne. (Egyébként valóban tehetségre vall, hogy egyetlen mondatban ennyiféle módon tudja megtagadni a minimális szolidaritást.)

Ahogy ezt már leírtam https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2026/02/tobbet-tudunk-mar-tiszasokrol-mint.html , egyéni szavazatom a tiszás jelölté lesz a kormányváltás érdekében, de listán olyan pártot próbálok a parlamentbe küldeni, aki demokratikus ellenzéke lesz egy Tisza-kormánynak.

Hisztéria, boszorkányüldözés, ártatlanok kegyetlen meggyötrése - bostoni történet hazai tanulságokkal

Május 22-én éjjel, ki tudja hányadszor, végigsöpört a célpontot kereső felháborodás a világon: a manchesteri tömeges gyerekgyilkosság borzasztó hírei és sokkoló képei váltottak ki nagyon sok emberből azonnali szélsőséges reakciókat.
Június 3-án éjszaka ismét könyörtelen terrortámadás történt, ezúttal Londonban. A magyar kormány első közleménye máris a terrorral semmiféle kapcsolatban nem álló ártatlanok tömegeit megbélyegezve "migránsozott", és ne higgyük, hogy egyedül lesznek ebben. Az internet máris tele van hisztérikus bejegyzésekkel.
Az ilyen kommentárok általános jellemzője, hogy aki szétküldi, még nem ismeri ugyan a terrortámadás hátterét, elkövetőiről sem tud semmit, ezért aztán nem is szorítkozik a konkrét bűnözővel kapcsolatos konkrét véleményre - hanem szinte mindig egy általa ellenségnek feltételezett embercsoportot, vallást, népet bélyegez meg, minősít nemkívánatosnak, és mindjárt "megoldásokat" is követel. Ezek a javaslatok pedig legtöbbször feltűnően hasonlóak abból a szempontból, hogy Adolf vagy Joszif Visszarionovics kényes ízlésének is megfelelnének...

Egy amerikai dokumentumfilmet ajánlok azok figyelmébe, akik hajlandók mindezen elgondolkodni: a címe "Help Us Find Sunil Tripathi". http://www.imdb.com/title/tt4087340/ A filmesek egy Magyarországon kevéssé ismert történetet tárnak fel, amely a 2013. április 15-én, a bostoni maraton résztvevői és közönsége ellen elkövetett terrortámadáshoz kapcsolódik. Az aljas célpontválasztás és az áldozatok szenvedése akkor is azonnali, szenvedélyes reakciót váltott ki - de újdonságnak számított, hogy a sokkot elszenvedő amerikai társadalom már a közösségi médiát is használta közös "feldolgozáshoz"... Így sokkal látványosabb lett, mi is történik, ha senki nem gátolja meg a tömeghisztériát.

Egy bostoni hindu család éppen a terrortámadás előtti hetekben kezdte keresni eltűnt családtagját egy nálunk kevésbé ismert fotó-és videómegosztó oldalon. Sunil Tripathi depressziótól szenvedett, és öngyilkos lett, holttestét hónapok múlva találták meg a folyóban. A család minderről semmit sem tudott, rosszat sejtettek, és a közösségi médiában külön csoportot alakítottak, ahol Sunilt, az egyetemista fiút fotói és a család információi alapján próbálták megtalálni - miközben a rendőrség is hivatalosan nyomozott. Az internetes keresés mérsékelt érdeklődés mellett zajlott, a legtöbb internetező számára ismeretlen ember eltűnése nem volt különösebben érdekes.

A fordulat akkor következett be, amikor a bostoni terroristák térfigyelő-kamerás felvételei alapján valaki bedobta, hogy ő az egyik terroristában "felismerte" Sunilt. A kommentelők egymást erősítették, tüzelték, és megindult a hajsza. Önbíráskodók tömege zúdult a Sunilt kereső család közösségi oldalára, válogatott halált és szenvedést kívánva Sunilra és családjára. Különösen súlyos lett a helyzet, amikor tévés és internetes szerkesztőségek is felfigyeltek erre a megalapozatlan találgatásra, és újságíróikat, kameráikat ráküldték a családra. Zúdultak a telefonhívások, fényszórókkal világították meg hajnalban a házában elbújó család otthonát. Senki nem akadályozta meg a hisztériát...

A "megoldást" az FBI közleménye hozta, amikor rövidesen közzétették, hogy azonosították a két csecsen fiatalembert, akik valójában elkövették a robbantást. Ebben a pillanatban megszűnt az érdeklődés Sunil iránt.

A tömeghisztéria résztvevői többnyire nem izgatták magukat azon, hog mit tettek a feszült órákban a tök ismeretlen hindu családdal. Reményt keltő azonban, hogy voltak azért olyanok is, akik bocsánatot kértek a hajszáért - és ha nem is sokan, akadtak olyanok is, akik ezután bekapcsolódtak Sunil keresésébe. Sunil holttestének előkerülése után a gyászba menthetetlenül belekeveredett az is, hogy a család soha többé nem tud megszabadulni a bostoni terrorgyanú árnyékától. Aki az interneten Sunil Tripathiról akarna valamit előkeresni, a bostoni robbantással fogja őt összekapcsolni - ez pedig meggyalázza a szerencsétlen sorsú fiatal emlékét.

A Sunilt gyászoló jóravaló, békés család szenvedéseiről Sunil szerető öccse ezt mondta a filmeseknek: - Legyen ez az eset tanulság, hogy a szörnyű eseteket senki ne használja fel gyalázkodásra, vádaskodásra, gyűlölködésre!

Az ismétlődő terrortámadások után a hisztériákba lelkesen bekapcsolódó honfitársainknak is üzent...


(A fotó forrása: Wikipédia)

Szomszédasszony, iszkoljunk! Migránosok hatóránál!

Ebben a békés faluban is, mint bárhol másutt, általában az a fő hír, hogy ki halt meg, ki van kórházban, kinek harangoztak, mennyicskét adott az a siku Lajos Isten dicsőségére a templomban.

Most azonban futótűzként terjed a pletyka az asszonyok között: itt vannak a migránosok! (Nem a déli határnál vagyunk.)  Meg az is azonnal "kiderül", hogy "a cigányok" hozták ide őket (persze, ki más?), mert ők dolgoztatják őket.

Tekintsünk el attól, mi is van a pletyka mögött, kiket néztek a tévéreklámokból "ismert" migránsnak a helyi népek. Ha egyáltalán van bármi alapja, hiszen nem először történne meg, hogy valaki pomogácsnak néz valami nagyon távoli alakot a horizonton..

Ez a "migránosok" szó azonban borzasztóan hangzik - rátapad minden, amit Rogánék-Habonyék Finkelstein szellemében ehhez a szóhoz akartak társítani: terror, erőszakos területfoglalás, idegenség, ellenségesség...

A magyar falutól nem kell sokat várnunk - a helyi közvélemény befolyásolóinak szintjét, a terjedő pletykák szellemi színvonalát nem most nullázta le nagy hirtelen az Orbán-rezsim. Évszázadok hagyományát követik a mai rémhírterjesztők.

Van azonban különleges a mi korunkban: a szemét fideszes-jobbikos propaganda aljassága évszázadok távlatában is országos csúcs. Nem magaslatokat ostromol mostanában ez az ország, hanem a mélypontot próbálja alulmúlni...