"Mindig elbűvölnek a szefárd nevek". Jelenet Kardos G. György "A történet vége" című regényéből.
A TÖRTÉNET VÉGE
https://reader.dia.hu/document/Kardos_G_Gyorgy-Avraham_Bogatir_het_napja_Hova_tuntek_a_katonak_A_tortenet_vege-761
A szagokra kevésbé érzékenyek bemerészkednek abba a bizonyos Restaurant
Casablancába, és levetkőztetik magukban a puha és telt, valósággal csont
nélküli marokkói lányokat, de megszólítani csak nagyobb ünnepekkor merik őket.
Az egyik fiú ilyenkor rámutat a másikra, és elrebegi azt az egyetlen
spanyol-ladino mondatot, amit erre az alkalomra tanult meg: „Quiero presentar
un haverigo mio.” Szeretném bemutatni a barátomat. Az ismerkedés kudarcra van
ítélve, mert ha csak egy kicsit is fel meri emelni tekintetét a fiúra
valamelyik dohányszínű lány, a pult mögül azonnal rárivall egy zömök, ráncos
afrikai öregasszony: „Vete en casa, hijita. Vete en casa, presto.” Menj haza,
kislány, menj gyorsan. Az hijita lesüti sötét szemét, s remegő szégyennel, mint
aki valóban bűnt követett el, kioldalog a kávéházból.
Félelmetes ősanya ez az öregasszony, két ragadozó szemfogának hegye akkor is látszik, ha összeszorítja lila ajkait. Súlyos mellei a pultra ömölnek, mintha a melleire támaszkodna, homloka fölött, vörös és zöld kockás fejkendőjébe tűzve, tányérnyi sárgaréz Dávid-pajzs. De a neve, az csodálatos – mindig elbűvölnek a szefárd nevek –, a szürkésfekete bőrű, rozmárarcú öregasszonyt úgy hívják: Zsakelina Toledáno. Mesebeli színeket lobogtat ez a név, mélykék tengert és vakítófehér mór palotákat. A pult mögött, a falon, egy hosszú orrú tábornok bekeretezett és házilag színezett képe lóg, egyike azoknak a tengeren túli francia háborús plakátoknak, melyek a marakesi katonai bordélyok fényét emelték régebben: „Vive la France! De Gaulle est notre espérance.” De lehet, hogy a tábornok is az áruhoz tartozik, mindent árulnak ebben a kifőzdében, a dámkajáték korongjaitól a hadsereg által forgalomba hozott óvszerig, amelynek bámulatra méltó figyelmetlenséggel ezt a nevet adták: „Atid.” A jövő. S mindent rendkívüli kedvezménnyel árulnak, amint ezt egy héber betűkkel írt ladino nyelvű tábla is tanúsítja: „Enormesz rebáhász.” Óriási engedmény.
1925. május 10-én, éppen
száz évvel ezelőtt született Kardos G. György. Sokan, sokféleképpen emlékeztek
meg az évforduló kapcsán a kiváló emberről, nagyszerű íróról, csodálatos
újságíróról.
Ex-népszabis kollégáimmal, barátaimmal közösen szerkesztett „Bächer Ivánnak szeretettel”
emlékoldalunkon mi is publikáltunk egy bejegyzést, nagyon sok linkkel
felszerelve. Ezzel próbáltuk felidézni Kardosgé legendás alakját. https://www.facebook.com/bacherivannakszeretettel/posts/pfbid0XJYXjDzZojr5AfkPFwZyK62fuYxnkzXdMgjd6NQRchK19ZwD1h8dxqK4GHssQ9e7l
Kardos G. György emléke régóta, centenáriumi alkalom nélkül is fontos számomra.
Szívesen olvasom hosszabb és rövidebb írásait is. 2025 májusában újra
elolvastam a világhírű „Avraham Bogatír” mellett egy kötetben megjelent,
kevésbé nagy figyelmet kapott palesztinai témájú regényeit: a „Hová tűntek a
katonák?” és „A történet vége” címűt.
Kiválasztottam néhány lenyűgöző részletet, amelyeket mindenki figyelmébe
ajánlok. Olvassunk Kardosgét, őrizzük közösen emlékét!
https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/hefciba-nagyon-szep-az-arabok-is-igy.html
https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/nem-kedvelem-az-izraelitakat-de.html
https://tamastibijegyzet.blogspot.com/2025/06/egyiptom-nem-jo-mondta-druz-hadnagy.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése