Újra itt van Liska Tibor ideje

 

Oklevelem - Szarvas Pál (1995) és Farkas Zoltán (2025) után, harmadikként adományozták nekem. 

1925. október 25-én, éppen száz évvel ezelőtt született Liska Tibor.

Én vagyok a hálás harmadik

Szerencsés vagyok, hogy a nyolcvanas évek végétől korai haláláig, 1994-ig személyesen ismerhettem és dolgozhattam együtt vele. Tibor legközelebbi munkatársának, feleségének, Liskáné Pólya Lenkének köszönhetően azóta is részt vehetek a Liska Tibor szellemi örökségének gondozásával kapcsolatos munkában. Idén is megtehettem a tőlem telhetőt. Részt vehettem a Liska-centenárium fő rendezvényének, a FUGA::Budapesti Építészeti Központ Breuer Marcell termében október 17-én rendezett minikonferenciának az előkészítésében. Lenkével és Liska Tibor fiával, Liska Bencével közösen kitartóan gondoztam a Facebook-oldalunkon, az “In memoriam Liska Tibor 1925-1994” emlékoldalon indított sorozatot.

Lenke és Bence úgy ítélte meg, hogy jó munkatársuk vagyok, ezért ebben a centenáriumi évben kiérdemeltem a Személyes társadalmi tulajdoni lap adományozását tanúsító oklevél harmadik példányát. (1995-ben elsőként a legendás szentesi téeszelnök, Szarvas Pál kapta meg – másodikként, 2025. október 17-én, a FUGA rendezvényén pedig a Liska-gondolatokat legnagyobb elkötelezettséggel és hatékonysággal terjesztő kiváló újságíró, Farkas Zoltán /HVG/ vehette át. Nem lehetek eléggé hálás, hogy ebben a sorban harmadik lehetek.)   

 

Akiknek külön köszönet  jár még

Természetes, hogy óriási köszönet jár a Liska 100 konferenciát vezető Farkas Zoltánnak, a különleges oklevél második tulajdonosának, és a Szentesről Liska Tibor emlékezetéért ezúttal is Budapestre utazó Szarvas Pálnak, aki 1995-ben az első oklevelet kapta meg.

Emlékezetes perceket szerzett nekünk Chikán Attila professzor írásos üdvözlete, amit Farkas Zoltán olvasott fel. ( Itt olvasható: https://www.facebook.com/liskatibor1925/posts/pfbid02jthaWNVBqgypJmkh4pq4ebpu8A8SYCracNaurv7N88wyRmejJ6ftrSwFcHkfVrvAl ) Hálával tartozunk a támogatásáért.

A különleges estén felszólalók közül szerintem Lengyel László és Stefano Bottoni tett hozzá különösen sokat a megemlékezés sikeréhez – persze ha a fugabudapest csatornán megjelenik a teljes videófelvétel, bárki eldöntheti, hogy osztja-e véleményemet.

Nagy örömünkre velünk lehetett Liska Tibor 80-as, 90-es évekbeli olaszországi partnerei és támogatói közül Edwin Morley-Fletcher – de már nem lehetett köztünk Tibor másik olasz barátja, Domenico Mario Nuti. Fájóan hiányzott.

Liska Tibor nemzetközi fogadtatását felidézve konferenciánkon természetesen nagy hangsúlyt kapott a The Economist kiváló főszerkesztő-helyettese, Norman Macrae emléke is. Sajnos már ő sem lehetett köztünk.

Posztumusz köszönetnyilvánításaimhoz feltétlenül hozzátartozik egy csodálatos asszony, Rudas Klára emlékének felidézése is. Klára örökös, gyakran veszekedésig menően indulatos vitapartnere volt Liska Tibornak, és ez az indulata részéről a zseniális közgazdász iránti megbecsülést is jelezte. Valahányszor rápillantunk a zseniális Ökonosztát-logóra (ott látható oklevelemen is), okos és hibátlan ízlésű tervezőjére, Rudas Klárára is emlékezünk.

Őrizzük emléküket.

Asbót Kristóf, a FUGA vezetője az első pillanattól hihetetlenül erőteljes és megbízható segyítőtársnak bizonyult. Nagy köszönet jár neki is és munkatársainak a Liska100 rendezvény sikeréért.

Késő bánat, de csak utólag jutott eszembe, hogy köszönetünk jeléül az október 17-i eseményen egy üres széknek is helye lett volna az asztalnál. Eredetileg Bokros Lajos a meghívottak között volt, és hónapokkal a rendezvény előtt, amikor a gterveket készítettük, hívásunkra azonal igent is mondott. Bokros Lajos volt az, aki a nyolcvanas évek hires Liska-vitáiban a Közgázon emlékezetes lendülettel állt Liska Tibor mellé, sokkal kevésbé szkepszisét hangoztatva, mint inkább a Liska-koncepció által képviselt szabad vállalkozói szellemet méltatva. Továbbá Bokros Lajos az, aki évtizedekkel Liska Tibor halála után is igen sűrűn idézi meg nyilatkozataiban, publikációban Liska Tibort. Nagyon sajnáltuk, hogy végül is elfoglaltsága miatt nem hallgathattuk meg gondolatait a FUGA Breuer Marcell termében.

Eredetileg meghívottaink között volt Kéri László politológus is, aki szintén azonnal igent mondott korábbi meghívásunkra. Ismerve habitusát és kreativitását, nagy izgalommal vártam hozzászólásait, különösen a nyolcvanas évekről, Liska Tibor pályájának fontos és termékeny korszakáról, amelynek a Bibó kollégium egyik vezető személyiségeként Kéri László nagyon értékes tanúja. Sajnos más elfoglaltsága miatt ő sem tudott részt venni az október 17-I eseményen. Őszintén sajnáltam, hogy így alakult. Jellemzőnek tartom azonban 2025 forrongó hónapjaira, hogy Kéri László és párja ugyanolyan rendszerváltó lázban ég, és ugyanannyira beleveti magát személyesen is a változás előkészítésébe, ahogyan a nyolcvanas évek második felében tették.

Kéri László kapcsán azonnal felmerül kiváló társának, Petschnig Mária Zitának a neve is. Számunkra, Liska Tibor hívei számára ő különösen fontos, hiszen a nyolcvanas években, amikor Liska Tibornak rendkívül nagy szüksége volt a szellemi megértésre, melyben Petschnig Mária Zita kétely  nélkül állt a Liska-projekt mellé. Idén nem tudtuk felújítani vele kapcsolatunkat, de hálával tartozunk neki ezért a hajdani támogatásért. 

Nagy köszönet jár Surányi Györgynek is, aki a konferencián nem kívánt felszólalni, de biztosított bennünket arról, hogy örömmel eljön közénk. Ott volt velünk október 17-én, jelenlétével a rá jellemző nyugalommal és szilárdsággal biztosított bennünket támogatásáról.

A Liska-centenárium évadában kitartó támogatást kaptunk néhány ismert, tekintélyes értelmiségi barátunktól. Nagy örömet szerzett nekünk Horn Gábor barátunk, aki a konferencia helyszínéről adott telefoninterjút a Klubrádió emblematikus műsorában, a “megbeszéljükben” Bolgár Györgynek. (A rádiós interjú megtalálható itt: https://www.facebook.com/liskatibor1925/posts/pfbid036kCfdgY5hAqvTS2RoUUQezKep96kAtCkpfz9zaz4JV4tv6JjpzzYwVypMJUdLRrzl ) Horn Gábor a centenáriumi Liska-rendezvényről beszámolva egyetértett Bolgárral abban, hogy ma is rendkívül nagy szükségünk lenne egy olyan eredeti gondolkodóra, mint Liska Tibor.

Kitartó barátaink közül ebben a körképben Zsolnai László és Gábor R. István barátságát is szeretném kiemelni. Köszönet azért, hogy tekintélyes  támogatókként segítettek megmutatni a Liska-centenárium jelentőségét!

Nagy köszönet jár azoknak a barátainknak, akik az In memoriam Liska Tibor Facebook-oldalon követnek bennünket és teljesen megtöltötték a FUGA Breuer Marcell termét is. Benyomásaink szerint legtöbbjük a nyolcvanas évek hires Liska-vitáin is velünk tartott. Hálásak vagyunk kitartásukért.

Nehéz műfaj a köszönetnyilvánítás, mert sokkal több támogatónknak járna név szerinti köszönet. Mielőtt lezárom ezt a részt, feltétlenül meg kell említeni a hajdani Vállalkozáskutató Csoport munkatársait, akikkel Liska Tibor és Liskáné Pólya Lenke leírhatatlanul bonyolult körülmények között dolgozott évekig. Köszönet érte, Liska Tibor centenáriumán is! 

Végül, de messze nem utolsó sorban: mi, akiknek fontos Liska Tibor öröksége, valamennyien köszönettel tartozunk Lenkének, Liskáné Pólya Lenkének, aki 1969-től mindvégig a legközelebbi munkatársa volt, és halála óta is fáradhatatlanul dolgozik Liska Tibor emlékének ébren tartásáért.


Liska-játék: a határtalan kreativitás játéka


Nagyon várom, hogy a fugabudapest csatornán mielőbb hozzáférhetővé váljon az október 17-I rendezvény videófelvétele. Nehéz volt befogadni a rengeteg információt, ezért nagyon örülök, hogy utólag meg lehet majd újra nézni az egészet. Zúgott a fejem a több órás izgalmas rendezvény után, azóta is sokat morfondírozok az elhangzottakon. Sok izgalmas részletet hallottunk, és sok mindent el is szalasztottunk, szóval ezekkel még biztosan sokáig lesz feladatunk.

Addig is, ebben a blogbejegyzésben egyetlen, szerintem nagyon fontos témában próbálom megmutatni azokat a tanulságokat, amelyek 2025-ben és a jövőben számunkra Liska Tibor elméletéből következnek.

Arra figyeltem fel, hogy amikor Liska Tibor szellemi örökségéről van szó, a méltatók leginkább a társadalmi örökség szociális oldalát hangsúlyozzák. Gyakran említik a társadalmi örökség párhuzamát az alapjövedelem-javaslatokkal, illetve más hasonló baloldali elgondolásokkal. Ennek egész sor eszmetörténeti előzmánye is megmutatható. Ezek lényege a létbiztonság garantálása. Liska Tibor kétségtelenül következetesen képviselte ezt a gondolatot, kijelentve, hogy a minden újszülöttnek alanyi jogon járó társadalmi örökségnek egyik részét mindenki kizárólag a saját létfenntartására, és életpályája során az oktatási, egészségügyi és más szolgáltatások megvásárlására fordíthatja. Éppen ez az, ami kevésbé különleges Liska Tibor javaslataiban: ehhez a társadalmi örökség gondolathoz tudott könnyebben kapcsolódni eszmetörténeti és egyéb szempontból is a hazai és nemzetközi baloldal.

Ez azonban így féloldalas közelítés. Legalább ennyire fontos Liska Tibornál a társadalmi örökség másik, mostanában kevésbé hangsúlyozott része: az a tőkerész, amit az egyén kizárólag vállalkozásra, licitálásra, az erkölcsi tőkéje gyarapítására fordíthat. Az eddigi kísérletek is megmutatták, hogy hihetetlen lehetőségeket rejt magában a vállakozói képességeknek ez a felszabadítása.. A felsőtárkányi Ökland és a szakkollégiumi Liskaland kísérletek egyik legfontosabb tapasztalata (én különösen a felsőtárkányiról szóló beszámolók alapján gondolom így) az volt, hogy a Liska-játék különleges vállalkozási képességeket és a játékosok számára is meglepő kreativitást csal elő az emberekből. Egy példa: a felsőtárkányi kísérlet megmutatta, hogy nem létezik túltelített piac: amikor beindult a vállalkozók versenye, Öklandban rengeteg újság jelent meg naponta!

Az általános tanulság, hogy mindenféle emberi tevékenységet lehet licitálós vállalkozási játék keretében indítani és kibontakoztatni!!! Ha Liska Tibor ma, 2025-ben köztünk lehetne, egészen biztosan a mesterséges intelligencia (MI) robbanásszerű térnyerése felé fordulna a figyelme. Egyértelmű, hogy a robotizálással és az MI fejlődésével egyre több szakma, egyre több ember szabadul ki az alacsony szintű munkafolyamatok világából. Ez egyfelől fenyegetés, de óriási lehetőségként is felfogható. Itt az alkalom a szabad vállalkozói játék beindítására!
Liska Tibor 1994 elején, szinte végakarataként is felfoghatóan így fogalmazta meg ezt:
“Régi igazság, hogy aki dolgozik, nem ér rá keresni. Előbb-utóbb az állatokat sem illik dolgoztatni. Az embert bűn dolgoztatni, ezt csak a kizsákmányolók teszik. Sok közgazdász is átveszi a munka dicsőítésének szövegét, pedig nem a meló, hanem az alkotó tevékenység, a játékos, vidám, erőszak nélküli társadalmi rendszer illik az emberhez. Ha ennek a modelljét sikerülne kidolgozni és megvalósítani, akkor azt rendszerváltásnak lehetne nevezni.”  https://www.facebook.com/liskatibor1925/posts/pfbid022raCVFbTkgHYbXGSRMdNA1ZRWYgyawe2wVtYCBuJbfZ8dw53T4LDK2zfScJzdMcPl 

Ez a Liska-koncepció alapján szerveződő játék lehet a munka világából kiszabaduló emberek számára az önkiteljesítés lehetősége.   
Nem egyszerűen múltidézés Liska Tiborral foglalkozni.  Ezt napirenden kell tartani. Újra eljött Liska Tibor ideje.

Nyers Rezső súlyos szavai: vállalta az erkölcsi felelősséget, megkövette a meghurcoltakat

1998-ban szerkesztettük a kitűnő Rudas Klárával, K. Havas Géza özvegyével a "Faragó László 1896-1967 - A demokrácia kilátásai - Egy írástudó gondolataiból" című gyűjteményes kötetet.


A szerkesztés - és különösen a szocialista párt háttérintézményeként szolgáló kiadóval kialakult elkeserítő viaskodás - eredménye sajnos finoman szólva ellentmondásos. Épp olyan, mint maga az MSZP. A kötet megjelenése előtt, látva, hogy mi készül, Rudas Klárával egybehangzóan határozottan kértük, hogy nevünk sehol ne szerepeljen. A szerkesztés, a magyarázó jegyzetek, a Faragó-írások válogatása a mi munkánk volt ugyan, de a kinyomtatott kötetben más nevek szerepelnek. Azt pedig, hogy a Faragó-írásokat titokzatos szerkesztők milyen megfontolásból  dobálták értelmetlen alfejezetekbe össze-vissza, nem is érdemes fürkészni.

A Faragó-kötet, és különösen a munka, amit belefektettem, mégis szép emlék marad.

Egyrészt ennek köszönhetem barátságomat Rudas Klárával, ezzel a kitűnő emberrel, aki sajnos nem sokkal később elhunyt, de a munka során rendszeres találkozásaink örök emlékeim maradnak.
Másrészt csodálatos és tanulságos munka volt a könyvtárakban felkutatni Faragó László írásos örökségét. Rengeteget tanultam belőle, és azt remélem, hogy bár messze nem vagyok szakértője a szociáldemokrácia magyar kiválóságainak, mégis, sikerült megfelelő válogatást összehozni.

A megjelent kötet még az eltorzítások és szétszerkesztések ellenére is,még így is hasznos lehet mindenkinek, aki szeretne megismerkedni egy igazi szociáldemokrata gondolkodó írásművészetével.

Végül, de nem utolsó sorban, a Faragó-írások elé beerőszakolt, sok fölösleges és kétes értékű előszó és "tanulmány" közé egy-két igazi kincs is bekerült: ilyen például Fejtő Ferenc írása, és a Faragótól és sorstársaitól 1998-ban bocsánatot kérő Nyers Rezső írása is nagyon fontos. 


2018 júniusában, Nyers Rezső halálhíre kapcsán felidéztem ezt az 1998-as emléket. Cikkem meg is jelent a Városi Kurír oldalon. https://varosikurir.hu/nyers-rezso-halalara-nekrolog-helyett/


Nyers Rezső halálára

95 éves korában elhunyt Nyers Rezső. A Kádár-korszakot felnőtt fejjel átélők nagy része tisztában van azzal, hogy élete fő műve az államszocialista rendszer élhetővé, működőképessé tételére irányuló reformok kidolgozása, életben tartása, majd a békés rendszerváltás tárgyalásos folyamatának biztosítása volt. A jelenlegi rezsimben azonban már-már a Rákosi- és Kádár-kor bűneinek fő felelősei közé emelnék. Tegyük tisztába a dolgokat.

Nyers Rezső a második világháború utáni években tehetséges szociáldemokrata politikus volt, aki  nagyon fiatalon került élete első nagy választása elé: döntenie kellett, hogy a kommunista párttal egyesülés kérdésében kettéváló szociáldemokrata elitből Kéthly Annáékat, vagy Szakasits Árpádékat támogatja. Vagyis az önálló szocdem utat, vagy a "munkásegységet" támogatja.
Nyers Rezső akkor a baloldali szocdemekhez csatlakozott - ahogyan egy évtizeddel később pedig a szovjet csapatok támogatásával ,megalakult Kádár-kormányt is támogatta, az MSZMP alapítói közé állt. A kiváló, színvonalas politikus igazi tevékenysége azonban a hatvanas évektől a reformszocialista irányzat vezetése, védelmezése, ami nem kizárólag eszmei harcot jelentett, hanem rengeteg emberi gesztust. Minden visszaemlékezés szerint nagyon sokat tett élete során a politikai nyomás alá került emberek megsegtéséért, a lehetőségek szerint menedéket, állást, túlélési lehetőségeket teremtett.
Nyers Rezső pályképét a Városi Kurírból már megismerhették itt olvasóink. https://varosikurir.hu/elhunyt-nyers-rezso/ Ezúttal egy olyan részletet idézünk fel, ami a most elhunyt személyiség emberi minőségéről árul el kevéssé ismert részleteket.
A rendszerváltás után ritkán szólalt meg nyilvánosan, publikációi sem záporoztak. Talán utolsó nyilvános megszólalása volt egy 1998-as Faragó László-kötethez írt tanulmánya. Faragó László kiváló szociáldemokrata vezető volt, Kéthly Anna legbelsőbb szövetségesi köréhez tartozott, ezért 1947-48-ban Nyers Rezső politikai ellenfelévé vált. Fél évszázaddal később Nyers Rezső erről a konfliktusról az alábbi sorokat írta le, felvállalva annak terhét, hogy a koalíciós időkben a rossz oldalra állt, és ezzel azokhoz csatlakozott, akik nem sokkal később meghurcolták politikai ellenfeleit:

"Az 1947-1948-as baloldali szociáldemokrata irányzatot nem igazolta a történelem. Győzelme pirrhuszi volt, hisz a pártvezetésben felülkerekedett ugyan, az egyesülést elősegítette, de szinte semmit nem ért el abból az eredeti törekvéséből, hogy a szociáldemokrata szellemi-mozgalmi örökségből érdemileg hasznosítson valamit az egységes munkáspártban. Ilyesmire csak később, az MSZMP reformszakaszában lesz (részleges) lehetőség, de addigra már nem az 1945-1948-as emlékek, hanem sokkal inkább 1956 emléke; a kommunista Nagy Imre-csoport kezdeményezései inspirálták a reformtörekvéseket, s ebben eredetileg szociáldemokratafelfogású személyiségek is fontos szerepet játszottak. A baloldali szociáldemokraták a "proletárdiktatúra" csapdájába estek, és hamarosan felmorzsolódtak.   
Ami a történelmi távlatot illeti, utólag már bebizonyosodott az, hogy a szociáldemokráciának igenis van történel mi útja Magyarországon és a világban. Faragó Lászlónak lényegében igaza volt és persze a kiszorított vezetőknek, Kéthlynek, Böhmnek, Bánnak és a többieknek is. E sorok írója 1947 végén az akkori baloldali szociáldemokratákhoz csatlakozott, ezért erkölcsi felelősséget visel azért, hogy kitűnő elvtársainak egy részét a jobboldaliság hamis vádjával kiszorították a magyar politikai életből. Megköveti ezért mindazokat, akik méltatlanul jutottak erre a sorsra, Faragó László és valamennyi sorstársa emlékét."
(Az idézet forrása: Nyers Rezső: Faragó László, a harcos publicista és reálpolitikus. In: FARAGÓ LÁSZLÓ 1896-1967 - A demokrácia kilátásai - Egy írástudó gondolataiból. Kiadta a Magyar Lajos Alapítvány, 1998. 25-31. old.)

Fontos szavak, amelyek akkoriban nem keltettek nagy figyelmet. Pedig a magyar közélet minősége múlna azon, ha ilyen mondatokra, ilyen elemzésekre nagy számban képesek lennének azok, akik belátják hibáikat.
Nyers Rezső nem tartozott a fő vezetők közé, nem kerülhetett döntési helyzetbe - így volt ez egy évtizeddel későb, az 56 után berendezkedő Kádár-féle pártban is. A döntésekért annyiban viselt felelősséget, hogy támogatta a később tragikusnak bizonyuló döntéseket. Későbbi tevékenysége, mindaz, amit a legfőbb vezetésben elért, kiharcolt, messze ellensúlyozta fiatalkori súlyos tévedéseit.
Erkölcsi felelősségvállalása azonban nagyon fontos részlet, amellyel arcképéhez hozzájárulhatunk.
Nyugodjon békében, Nyers Rezső!

https://varosikurir.hu/elhunyt-nyers-rezso/ 

Nagy Imre kivégzése után döbbentek rá, hogy itt akár halálos ítélet is lehet – miért ne?...

Június 16-a van. Jó pár nappal ezelőtti élményemről összeállított jegyzeteimet teszem fel blogomra az évforduló napján.

Az OSA Archívumban, az Eleven Emlékmű csoport szervezésében láthattam egy portréfilmet ifjabb Bibó Istvánról, felmenőiről, családtörténetéről.

----------------------

Korábban már volt alkalmam ifj Bibó Istvánt meghallgatni, akkor is, most is lenyűgöző, ahogyan édesapjának stílusát, emberi és intellektuális színvonalát személyében tovább viszi.
A filmből egyébként - sajnos - Bibó Istvánról tudunk meg viszonylag a legkevesebbet, legalábbis kevés újat - műsoridőben és hangsúlyban is a nagyapa, Ravasz László püspök hazai zsidósággal szemben elkövetett bűneiről, a megbánásról, a szembenézés kérdéséről esik a legtöbb szó - és ez egyáltalán nem érdektelen.

-------------------------------

2016 június 2.

Eleven Emlékmű szervezésében az OSA Archívumban vetítés:
„Bibó István filmje” - készítette Kádár Éva, Németh Annamária, Hosszú Gyula

https://www.facebook.com/events/477932602405036/

76 perces

ifj Bibó István művészettörténész mesél emlékeiről, apjáról és nagyapjáról

BIBÓRÓL:

- 1957 elején megszűntek a kivégzések, áprilisig csönd – március 15-én a Kossuth-díjasok névsora kellemes meglepetés: ez már a konszolidáció? Reménykedtek, Bibó is. Márc 15 körül nagy viták, szabad-e elfogadni a díjat (Illyés, Németh László, Fülep Lajos, Borsos Miklós pl) – de hát hogy jönne ő ahhoz, hogy évtizedekkel idősebb nagy öregeknek megmondja, szabad-e elfogadni... Aztán az újabb kivégzésekről érkező hírek kapcsán Bibó felsóhajtott: - talán mégsem kellett volna elfogadni...

- 1968-ban a fia megkéri, hogy neki és barátainak tartson egy kis házi előadást, politikáról, hitről. Bibó „elég rendesen felkészült”.... Egy dolgot emelt ki a filmben a fia: „szabadgondolkodó keresztyén vagyok” mondta Bibó – fontos a sorrend, nem keresztyén szabadgondolkodó.

- 1944-ben Bibó jelen volt, amikor Ravasz László püspök a családtagjaival Bibliát olvasott: az ószövetségi rész arról szólt, hogy a zsidók írmag nélkül kiirtottak egy szomszédos népet. „Egyik, nem éppen a legokosabb nagynéném megjegyezte, hogy na most a zsidók is megkapják...” Bibó a fiának erről elmondta, hogy emlékezetes: Ravasz László egy hanggal, egy gesztussal sem jelezte, hogy álljon le, és nézzen magába...
(Bibó és apósa viszonyáról: rendkívül nagy távolság a nézetek között, Ravasz László a konzervatív úri osztály képviselője, Bibó, ahogy önmagát meghatározta, szabadgondolkodó keresztyén, nyitott a baloldal felé is – ifj Bibó azonban nem emlékszik parázs vitákra. Ahogy megfogalmazza, Bibót a Ravasz-család el- és befogadta, Bibó rendkívül tisztelettudó viszonyt ápolt a családtagokkal – és mint mondta, „az emberi színvonal” is tökéletesen kezelhetővé tette a különbségeket.
Miközben, mint ifj Bibó utal rá, a „Zsidókérdés” tanulmánynak már az első oldalain teljesen egyértelművé teszi Bibó, hogy mi a véleménye arról a magyar nemz-ker úri osztályról, amelynek Ravasz László püspök vezető képviselője volt...)

- Bibó letartóztatása után: semmiféle információ nincs a családnak – anyuka a Szabad Európa sistergős-sercegős adásából próbál esténként tájékozódni...
Nagy Imre kivégzése után döbbentek rá, hogy itt akár halálos ítélet is lehet – miért ne?...
A szentendrei piacon szólt Bibó Istvánnénak egy ismerős, hogy „a Bibó-perben van egy halálos ítélet”... Kétségbeesve megkeresték az ügyvédet (ezt az egyet valamiért tudhatták, hogy kit rendeltek ki... ő azonban közölte, hogy nem adhat információt, nem is adott...) - ezután kerülő úton szereztek információt az ítéletekről – és amikor kiderült, hogy a kivégzés-pletyka téves volt, a súlyos börtönbüntetés szinte megnyugvás volt...

- amikor Bibó a börtönben ült, egyszer egy gödöllői parasztember jött a Szemlőhegy utcába. A fiúval beszélt: elmondta, hogy 1948-ban hallotta előadást tartani Bibót egy parasztpárti gyűlésükön,örökre emlékszik rá, most hallotta, hogy börtönben van, és hozott egy zsák lisztet, három méter kolbászt, élelmet. Fülep Lajos pedig az egyetemen beszélgetett el az ijfú Bibóval, elmondta, hogy mennyire kiváló embernek tartja az apját, és egyhavi nyugdíját (3 ezer forintot) küldte az egyedül maradt anyukának. Ezt a fiú anyjának és nagyapjának mesélte el, apjával szabadulása után nem került szóba. Eljutott Bibóhoz, hogy Fülep milyen jóindulatúan emlegette („nincs nap, hogy ne gondolnék Bibőra” - de csak Fülep 1970-es halála után mondta el a fia, hogy ő is a nagylelkű segítők között volt... Bibó Istvánt ez elszomorította, bűntudatot keltett benne...
A filmben említi még Illyés Gyuláék segítségét: Illyés lánya 57-ben befejezte a franciaországi gimit, de itt is érettségit kellett tennie. Ifjú Bibó korrepetálta matekból, 10 frt-os óradíjjal. Hó végén mindig a megállapodás szerinti háromszorosát kapta...

- Emlék Ortutayról: a koalíciós korból maradt tisztelet és ismeretség alapján a család a börtönévek alatt kapcsolatba lépett vele. Ifjabb Bibó édesanyja elmondása alapján keserűen emlegeti, hogy Ortutay ugyan nem volt elutasító – bár érdemben nem is segített (nem is tudott volna?), de nem állta meg, hogy Bibót ne szapulja: „leszamarazta”, azzal vádolva, hogy politikai érzék híján van, hiszen szamárság nyilvánvalóan sokkal erősebb féllel szembeszállni. (Erdei Ferencet sokkal tisztább és egyenesebb barátként említi.)

- szabadulás a börtönből: hazatelefonált, hogy jön már, Ravasz Boriska taxival akart érte menni, de Bibó már nem bírta türelemmel, két órán át bevillamosozott Budára. Ebbe a két órába, a féltésbe a felesége majdnem beleőrült...

1965 körül a Bölcsészkaron ismeri meg későbbi feleségét, Juditot ifjú Bibó, az ő családja, különösen apja a zsidókkal kapcsolatban a régi nemz-ker középosztályi nézeteket vallja. Judit éppen akkoriban küzd ezzel. Ifj Bibó odaadja neki Bibó „Zsidókérdés” tanulmányát: Judit elmondja, hogy ez felszabadító élmény volt, megvilágosodás...

(Ifjabb Bibó emlékszik családja és barátnője első találkozására. Örültek, hogy református, vallásos lányt választ, de később megvallották fiuknak, hogy aggódtak, milyen lesz a jelölt – esetleg egy sótlan, humortalan teremtés, „kakabarna” zubbonyban-szoknyában... Megkönnyebbültek, hogy vidám, élénk, humorérzékkel bíró lányt vitt a házhoz....)

RAVASZ PÜSPÖKRŐL

életrajzi érdekességek a leányfalui gyümölcsösben, szőlőben eltöltött öregkorról (1975-ben halt meg)

de a legnagyobb figyelem a zsidótörvény megszavazására, a holokauszt idején tanúsított magatartásra, a felelősségre irányul a filmben.

1938. első zsidótörvény – Ravasz László a felsőházban törvény mellett érvel: „a zsidók asszimilációja a középosztály és az értelmiség szintjén zajlik, de fennáll a veszély, hogy a magyar középosztály és értelmiség asszimilálódik a zsidókhoz – ez nem lehet nemzetünk célja...”
Ez a RL beszéd legalja: „kaftános, jiddisül beszélő zsidók a kelet-magyarországi vonatokon – ez Árpád népe?” (Derültség a zsidótörvény megszavazására készülő Országgyűlésben) – ifj Bibó erre utal: az elemzés, érvelés a holokauszt előtti időkben még tekinthető rossz helyzetfelmérésnek, de ez a viccelődés, a zsidók bántása rettenetes vétség...

1944. április, (Pro Memoria, Ravasz László emlékirata): Perényi Zsigmond felsőházi tag jön Ravaszhoz, Kárpátaljáról, Kelet-Magyarországról hoz tudósítást a gettósítás szörnyű bánásmódjáról – mindketten tudják, hogy a „munkára viszik” hazugság, a lengyel és szlovákiai zsidóság kiirtása után mi jövünk... Ravasz Horthyhoz megy, fellépést kér („Most beteg emberek kezében az irányítás, velük szemben meg kell tenni, amit lehet”) Horthy ingerült: elmagyarázza, hogy a németek munkaerőt kértek, kialkudtuk, hogy ne magyar százezrek menjenek, hanem a németek fogadják el, hogy a zsidók mennek munkára – a családtagok elhurcolását pedig azzal magyarázza, hogy „igazságtalan lenne, hogy a hátramaradó családokat a magyar közösség tartsa el”.... (Nem emlékeztet ez a mai fideszes érveléstechnikára, amellyel bármi eltűrhetetlent sima beszéddel megmagyaráznak?) - Horthytól távozva Ravasz azt a következtetést vonja le, hogy „a kormányzó urat félrevezették” (RL részéről ez is jókora csúsztatás, ahelyett hogy megállapítaná, a Corvin-láncot neki adományozó őfőmélts egy címeres, magának és a külvilágnak is hazudozó gazember....)

Már javában zajlik a deportálás, amikor Ravasz arra kéri Serédi Jusztiniánt, tiltakozzanak együtt – a katolikusok azonban elutasítják, ők majd külön körlevelet akarnak kiadni
1944. június 20-án (! - már majdnem befejezve a vidéki zsidóság kiirtása...) kilenc ref. püspök ad ki körlevelet, „az ártatlanok vére népünk fejére hull”...

-----------

Ifjabb Bibóról és édesapja bátorságáról 2011-ben írtam, a Pécsi Stopon még vannak működő linkek:

http://www.pecsistop.hu/velemeny/a-demokrata-nem-fel-de-gyomorpanaszai-lehetnek/969504/

A demokrata nem fél, de gyomorpanaszai lehetnek

2011. december 05. | 05:07

http://pecsistop.hu/belfold/jot-tett-a-cenzura-itt-a-bibo-light/960353/

Jót tett a cenzúra - itt a Bibó-light

2011. november 14. | 14:16

a képen: Ifjabb Bibó István