Petrőczi Éva recenziói Illés György könyveiről

Petrőczi Éva irodalomtörténész, költő, író recenziói
Illés György író, irodalomtörténész műveiről.
A szerző engedélyével átveszem.

Hősei valóban HŐSÖK
Illés György: Meghalni Budapestért.  

 

Új hétvége, újabb Illés György könyv, a "Meghalni Budapestért", a SzépKönyvek Kiadó gondozásában.
Legutóbb a dúsan termő szerző "A szentföldi lovag" című regényéről tudósítottam e közösség kedves Tagjait,
most pedig jó nagyot lépünk előre az időben.
A "Meghalni Budapestért" 1944 október 15-re, a sokakban reményt keltő Horthy proklamáció napjára,
s a korai örömet követő Szálasi-rezsim szörnyű időszakába, majd 1945 első hónapjaiba,
a szovjet csapatok táborverésének idejébe szólít bennünket.
A regény hősei valóban HŐSÖK, ezúttal elsősorban Újpest és Angyalföld neves és névtelen
embermentőivel találkozunk, Bandi bácsival, Mártival, s az ezúttal - sajnos - nagyon találó nevű
Dolorosa nővérrel, aki - akármi is volt a valódi neve - egy olyan menedékhely-kolostor apácája volt,
amely zsidó kisgyermekek rejtegetésére vállalkozott. S arra, hogy az ott élő szerzetesnők, ha kell,
életüket áldozzák védenceikért. A fiktív, de tetteikben valóságos szereplők mellett elénk lép
a regényben egy ismert történelmi alak is, Gidófalvy Lajos főhadnagy, az egykori székely szegénylegény.
Ő, mint annyi kisebbségi sorba jutott magyar fiatalember, először leventeparancsnok volt,
Szálasi terrorja idején azonban már Budapest legkeményebb antifasiszta ellenállócsapatát,
a KISKA XIII/I-es zászlóaljat szervezte meg.
Illés György, aki egy igazi húsz-huszonegyedik századi Mesélő, nem csak a fájdalmakat,
az embervadász nácikat és magyar csatlósaikat, a nyilasokat hozza elénk,
de nem ritkán humoros jeleneteket is.
Többek között egy klasszikus "felszabadítási" anekdotát, a karóra-"zabrálást",
amelynek akkoriban Pesten élő családtagjaim "ketyegői" is áldozatul estek:

"Keres nem tehetett egyebet, lecsatolta a karóráját és átadta. Az öreg (az egyik orosz!) szakértően
a füléhez tartotta, hallgatta ketyegését, majd gyorsan belecsúsztatta nadrágja zsebébe...
Gidófalvy került sorra: megfogta a bal csuklóját, de nem talált rajta órát. Gidófalvy
a jobb kezén hordta az óráját, azt nem nézte meg, dünnyögött valamit és előre sietett.
Gidófalvy jobb karjáról gyorsan levette svájci aranyóráját, és kabátja belső,
kis gyufazsebébe rejtette. Feszültsége és izgalma felengedett.
A kihalt utcákon az élet legcsekélyebb jelét sem látta, de az órátlanítási epizód felvidította."

 
Gyógyír csüggedőknek
Illés György: "A szentföldi lovag"

"Kedves Barátaim a FB-on! Amikor az ember fiát/lányát elfogja a csüggedés,
mindig érkezik valami öröm, valami jel, hogy érdemes írni, olvasni, folytatni...
A napokban – tán éppen a vírus szülte kapcsolatteremtési szomjnak
köszönhetően – újra felbukkant az életemben egyik legkedvesebb
"szögedi" egyetemi cimborám, Illés Gyuri – ma dr. Illés György – aki
maga is sok könyvet termett, ismert szerző. S nem csak felbukkant,
de elküldte nekem dedikálva "A szentföldi lovag" című regényét,
amely nem csupán II. András királyunk idejébe vezet el bennünket,
de távoli tájakra, többek között Ciprusra és közelebbről Tyrus városába is.
Ahol Bálint, az ifjú keresztény lovag, egy keresztes vitéz egy
komoly sebesülésből lábadozva feleségül veszi választottját, a szász Krisztinát.
Ám a nászból vérnász lesz, a fiatalasszonyt néhány napon belül
orvul meggyilkolják. Nekem azonban nem csupán a változatos hadi kalandok,
s a szép, érzékletesen megírt szerelmi történet miatt lett olyan kedves
ez a HEFA Invest Kft.-nél megjelent történelmi regény.
Hanem azért is, mert a főhős, Majláth Zoltán fia, Bálint a szívemben
kitüntetett helyen őrzött, Pécs közeli, szépséges egyik regénybeli helyszín,
Márévár örököse. A könyv lapjain a ma már csak romjaival mesélő,
de szemet gyönyörködtető mecseki váron kívül felbukkan sok,
nyári vakációimra, s későbbi, szerelmes kirándulásokra emlékeztető falu,
Magyaregregy, Kárász, Szászvár is. Ha előzményt keresünk Illés György
e gyakran csüggesztő évünkben éppen jókor megjelent munkájához,
elsőként Makkai Sándor történelmi regényei juthatnak az eszünkbe.
Az ő patakcsobogású, természetes regélni-tudását kapjuk benne vissza,
huszonegyedik századibb, kicsit merészebb, de soha nem bántó szóhasználattal.
A befejezés megnyugtató: Bálint leszámol az őt Márévárból, jogos örökségéből
kitúró, s Krisztinája halálában is ludas unokabátyjával, Mátyással.
A könyvet szeretettel ajánlom a történelmi kalandregények barátainak,
s külön nyomatékkal pécsi és baranyai "földijeimnek"."

Virágzó zsidó élet? Orbán elgaloppírozta magát

Orbán és Netanjahu csúcstalálkozóját sokan elemezték és rengeteg újabb értelmezés várható. Új elemeket is találunk Orbán szövegíróinak munkásságában: most már nem átallanak a „nálunk virágzó zsidó életre” hivatkozni. Csakhogy, mint a mai magyar rezsim esetében minden más torzulásnak, ennek az érvelésnek is nagy, és sötét, a középkort idéző hagyománya van.

A figyelmes – és némi történelmi műveltséggel rendelkező – kortársakat erősen emlékezteti valamire mindaz, amit az Orbán-rezsim művel szélsőjobboldali ámokfutása során.

Milyen jelenségekről van itt szó? Masszív agymosás után hirtelen eltüntetett antiszemita plakáttömeg (rögvest kiszivárogtatva a szándékot, hogy ne örüljetek, nem örökre tűntek el, lesz folytatás)... A köztársaságunkat eltörlő fő felelős, megismételve azt a megszokott hazug formulát, hogy itt „zéró tolerancia” lenne mindenfajta antiszemitizmussal – így bizonyára a saját antiszemitizmusukkal – szemben is, és ugyanazzal a szusszal lelkesen méltatja a „nálunk virágzó zsidó életet”. A magyar szélsőjobboldali kormány megfogalmazásában a „zsidó-magyar együttélés” - szerintük - mentes a problémáktól (nem kell túlmagyarázni, hogy az, akit itt lezsidóznak, ebből a kifejezésből láthatja, hogy vagy zsidó valaki, vagy magyar, de magát magyar hazafinak érző zsidónak nem igazán van helye).

Nagyon jól ismert, a középkorig visszanyúló hagyománya van az efféle beszédnek, efféle politikának, efféle viszonyulásnak a „keresztény Európában” élni és gyarapodni merészelő zsidókhoz. Az egyház által szentesített, szított és életben tartott antiszemitizmus körülményei között a középkori Európában mindvégig éltek, léteztek, olykor virágoztak zsidó közösségek. Ezeket az embereket hol itt, hol ott biztosította egy-egy uralkodó, vagy egy-egy nagy hatalmú városi vezetés, hogy legyenek nyugodtak, nem lesz bántódásuk, „zéró tolerancia” van az üldözésük ellen, és itt aztán tényleg örülnek, ha virágzik a zsidó élet. Közben pedig folyamatosan táplálták a babonás zsidógyűlöletet, amely nagyon gyorsan kiélesíthető fegyver volt, ha már megfelelően meggazdagodott a zsidók közössége ahhoz, hogy érdemes legyen kirabolni.

Több évezredes tapasztalatuk gyűlt fel a zsidóknak arról, hogy mire tartsák az ilyen ígéreteket és bizonykodásokat. Amíg hagyták és amíg lehetett, éltek, dolgoztak, gyarapodtak, de igyekeztek mindig a könnyen menekíthető vagyont előnyben részesíteni. Mindenekelőtt gyermekeik kiváló és sokoldalú képzését, a tudást, amivel a várható gyors menekülés után majd máshol egy időre megpihenhetnek, és hasznossá válhatnak.

A holokauszt után, Izrael Állam megalakulása után, a modern európai demokráciák unióra lépése után persze a középkor nem folytatódhat minden változás nélkül. A fenyegetőzéseket nem követhetik ugyanazok a lépések, amelyekről a középkori leírások beszámolnak. A hosszú történelmi hagyományok azonban nagyon erősen jelen vannak – az antiszemitákban is és áldozataikban is. A bizalom nagyon törékeny. Nem lehet húzd meg-ereszd meg játszmákat játszani. Nem lehet legyinteni a cinikus kettős beszéd hallatán. Ha eközben nem szűnik meg a sötét történelmi hagyományok élesztgetése, senkinek nincs joga azon röhögni, ha a másik oldalon nem felejtik el az „állandóan becsomagolva”, bőröndjeikkel folyamatosan útra készen álló éberség hagyományát.

Véglegesen, hosszú távra el kell dönteni, hogy a magyar zsidó közösség számára Magyarország olyan családi otthonná váljon-e, amilyen a saját bűneivel őszintén szembenéző Németország lett. A „virágzó zsidó élet” legfőbb záloga, ha egy ország a szavazataival soha nem juttatja hatalomra a fenyegető sötét erőket. A folyamatos kétértelműség, őszintétlenség jogos gyanakvást szül. A bizalmat lerombolni elég egy perc. Újra felépíteni egy történelmi korszak kell.

Középkori karikatúra: a zsidókat a Júdea névvel ellátott forró üstbe lökik
(Forrás:
10 tény a középkori zsidóüldözésekről
http://mult-kor.hu/10-teny-a-kozepkori-zsidouldozesekrol-20160304 )

(A blogbejegyzés szerkesztett változata eredetileg a Zárójel portálon jelent meg:https://zarojel.hu/orban-vagy-zsido-vagy-magyar-vagy/ )