Első forduló: Márki-Zay – második: kihagyva

Az egyesült ellenzék 2021-es előválasztásán hatalmas tömeg nyilvánított véleményt. Megválasztottuk a 106 közös egyéni képviselőjelöltet, és két fordulóban döntöttünk a miniszterelnökjelöltünkről. Sok találgatást olvastam, hallottam arról, hogy honnan jöttek Márki-Zay szavazói, és mi történt a második fordulóban.

Ki, miért, hogyan döntött így vagy amúgy?

Azt vettem észre, hogy én valami különleges eset lehetek, mert arról, ahogyan én gondolkodtam, nem emlékeztek meg a találgatók. Így hát az elemzők segítségére sietek: ilyen is volt, legalább egy szavazó esetében. 

Első forduló: esélytelennek látszott, de bejuttattuk 

A Városi Kurír szerkesztői lehetővé tették számomra (köszönet!), hogy már hónapokkal a voksolás előtt felhívhassam a figyelmet Márki-Zay Péterre. (Ő biztosan legyőzheti a Fideszt”, 2021. június )https://varosikurir.hu/o-biztosan-legyozheti-a-fideszt-lapzsemle/ 
Ahogy közeledett a szavazás, egyre erősebb lett ez a véleményem. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a nyilvánosságra került előzetes mérések és elemzői vélemények nem támasztották alá optimizmusomat. Mégis úgy éreztem, az első fordulóban érdemes szavazatommal kinyilvánítani, hogy a hódmezővásárhelyi polgármesternek szívesen adnék esélyt Orbánnal szemben.
Ismerőseim, akikkel megosztottam ezt a véleményemet, legtöbbször úgy reagáltak, hogy nekik Márki-Zay nem rokonszenves, vagy kiemeltek egy-egy sajtóból megismert mondatot tőle, ami nagyon nem tetszett. Annyit tudtam mondani erre, hogy ha szívem és értékeim szerint voksolnék, valószínűleg én is mást támogatnék (talán a Momentum állt hozzám legközelebb), csakhogy őszintén hiszem, hogy Orbán esélyes kihívóját érdemes keresni. A kiragadott Márki-Zay mondatok egy részével kapcsolatban pedig rá tudtam mutatni, hogy ez a jelölt konzervatív, jobboldali, de a szekuláris állammal kapcsolatos nézetei például tökéletesen illeszkednek a liberális, alkotmányos demokráciához.     
Nagy örömmel láttam ezek után, hogy Márki-Zay Péter óriási meglepetést okozva simán bejutott a második fordulóba.

Dobrev? Márki-Zay? Na jó, ezt döntse el a nép

A Dobrev – Karácsony – Márki-Zay verseny első pillanataiban úgy láttam, természetesen a döntőben is szavazni fogok, és valószínűleg maradok Márki-Zay mellett. Aztán majd meglátjuk, hogyan mozognak a szavazótáborok. Első elemzés-félémben meg is pendítettem, hogy Márki-Zay viszonylag kevéssé ismert lehetett, de látványos sikere nyomán most sok új szavazó jelenhet meg. Jöhet olyan támogató, aki csak most vette észre, hogy Márki-Zay egyáltalán létezik.
A Karácsony – Márki-Zay alkudozás, illetve a DK felé küldött barátságtalan üzenetek, majd az oda-vissza induló mérgezett nyilak aztán néhány nap alatt megváltoztatták véleményemet. A két forduló közötti folyamatok számomra azt mutatták meg, hogy Márki-Zay Péter alkalmasságával lehetnek komoly gondok. Persze jobb, ha ezzel időben szembesülünk, mint ha egy országot vezető pozícióban jönnének elő váratlanul a bajok. 
A Márki-Zay-jal kapcsolatos elbizonytalanodásom azonban egyáltalán nem jelentette automatikusan, hogy átszédelgek a dk-s jelölt táborába. Az adok-kapokban elszabaduló dk-s szurkolók és politikusok reakciói megerősítették azt a véleményemet, hogy jókora túlzás lenne egy várhatóan erős DK-s frakció, Gyurcsány Ferenc pártelnök, és Dobrev Klára miniszterelnök kombinációja. Tudatos szavazó ilyet nem támogat, ahogy 2010 borzasztó tanulsága az is, hogy kétharmadhoz sem szívesen segítünk egyetlen pártot, ha van egy kis józan eszünk.
Így történt, hogy teljesen nyugodtan, tudatosan kiszálltam a szavazók táborából. Döntsön a második fordulóban az, aki ilyen vagy olyan megfontolásból biztos abban, mit miért csinál. Egyik jelölt győzelmét sem gondoltam volna tragédiának, de felhőtlen örömmel sem vártam.

2022 tavaszán azonban feltétlenül számíthat rám a közös jelölt.

Október 23-án már a Köztársaság Alkotmányát hirdethetnénk!

Minimális ellenzéki győzelem esetén, kétharmados többség nélkül vajon mit lehet kezdeni az Orbán-rezsim intézményeivel? Követhetjük Vörös Imre és jogtudós kollégái tanácsát? Fontos vita lett volna ez, de az ellenzék vezetői közül egyedül Karácsony Gergely próbálta felvetni aggályait. A főpolgármester szánalmas bénázása kiejtette az ő álláspontját a politikai alternatívák közül, de a vita ezzel nem zárult le.

Miért is nem készül már a Köztársaság Alkotmánya?

Karácsony Gergely mások mellett Majtényi László véleményére és tekintélyére hivatkozott. https://www.facebook.com/karacsonygergely/photos/a.266672553365598/4718986578134151
Majtényi László többször kifejtette, szerinte, és az általa vezetett Eötvös Károly Közpolitikai Intézet álláspontja szerint hogyan kell kidolgozni és elfogadni az alkotmánynak nem tekinthető fideszes „alaptörvény” helyett az új köztársasági Alkotmányt.
Álláspontjuk az, hogy nem lehet egyszerű többségre hivatkozva ráerőszakolni az országra egy újabb alkotmány-kísérletet, amely így megint legfeljebb a fél országé lenne, megbuktatásáig…
„Az EKINT műhelyéhez tartozók számos alkalommal kifejtették, hogy a negyedik köztársaság alkotmányának széles, a választásokon a mai kormánypártra szavazó polgártársainkat sem kirekesztő társadalmi konszenzuson kell alapulnia, az alkotmányozási folyamatot erre tekintettel pedig komoly társadalmi vitának kell megelőznie. Emiatt elmondhatjuk, hogy az elmúlt hetekben – noha ez közben valószínűleg eszünkbe sem jutott – talán már Magyarország végleges demokratikus alkotmányát kezdtük el megalkotni. Azt az alkotmányt, amely végre a polgárok lelkében lel otthonra.”
(Lásd itt: „Az előválasztással Magyarország demokratikus alkotmányát kezdtük el megalkotni”) https://www.facebook.com/eotvoskarolyintezet/posts/4367754019927089

A fideszes „elitre” nincs szükség

Majtényi László a Klubrádióban hosszú beszélgetésben mondta el, hogy véleménye szerint nem szabad feles többséggel kapkodni, az új alkotmány kidolgozása hosszú folyamat lesz, erre időt és figyelmet kell szánni.
https://www.klubradio.hu/archivum/reggeli-gyorsreggeli-szemely-2021-oktober-11-hetfo-0900-majtenyi-laszlo-20451
Szakmai és civil gyűlések hosszú sorozatában kell biztosítani a társadalom minél teljesebb részvételét.
Az új többségre támaszkodó kormánynak és parlamenti képviselőinek szerinte azonnal ki kell adnia egy világos, egyértelmű ünnepélyes politikai nyilatkozatot a szabad, demokratikus Magyar Köztársaság felé vezető lépésekről.
Ezután lesz lehetősége visszaverni a fideszes politikusok próbálkozásait, amíg meg nem szilárdítható az új rendszer.
Fontos megjegyzés volt, hogy az erkölcsileg intézményesen elbukott „Fidesz-elit” nem vehet részt az új rend kiépítésében, de azokat a szavazókat, akik állampolgárként későn ébredtek, és voksukkal hatalomban próbálták tartani Orbánékat, nem szabad kizárni a folyamatból. Konszenzusra kell törekedni.

Máris el kell kezdeni az alkotmányozást!

Róna Péter közgazdász, az Oxfordi Egyetem tanára teljesen új alkotmány megalkotását tartja megfelelőnek.
https://www.klubradio.hu/adasok/rona-peter-legyen-az-ellenzek-a-normalis-magyarok-partja-szemben-az-orbani-hozongessel-121184
Szerinte az úgynevezett alaptörvény nem felel meg az alkotmány fogalmának; „érvényes törvény, de nem alkotmány”. Róna Péter kifejtette: az ellenzéknek már régen meg kellett volna fogalmaznia a saját alkotmánytervezetét, elsősorban civil szervezetek segítségével közvitára bocsátania, és amikor az új kormány megalakul (ha győz az ellenzék), első dolgaként népszavazást kezdeményeznie róla.

Előválasztás után közös munkát!

Kiváló javaslatnak tartom Róna Péter gondolatát! Az ellenzéki egységet megterhelő előválasztási folyamat után az Orbánék elleni készülődésnek hatalmas lendületet adna a köztársasági Alkotmány megtervezése, és hónapokon át képes lenne egyben tartani a most mozgósított ellenzéki tömeget. A gyűléseket, vitákat az Orbán-rezsim uralkodásának végső hónapjaiban is meg lehetne szervezni. A fideszes tábor részvételére ebben a fázisban nem lehet ugyan számítani, de a kapukat mindvégig nyitva kellene tartani számukra is. Amint szembesülnek majd a vereségükkel, azonnal meg kell őket szólítani, meghívni őket az új alkotmányozó nemzeti többség táborába, hogy amilyen gyorsan csak lehet, népszavazás szentesítse és erősítse meg Alkotmányunkat.
Miért kellene akár egy percet is várni az alkotmányozással a választási csata végéig?

Tényleg lett ez még sokkal rosszabb

Egy analógia:
Amikor már nem maradt egyéb lehetőség - Hitler nem hagyott más utat...

"Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor."
A NOL befagyasztott archívumában nem találom 2011-es cikkemet. Itt, a blogomban újraélesztem. Ismét elolvasva, 2020-as vitáink tükrében úgy látom, az idő megerősítette a mondanivalót. Orbán arra ment tovább, amit 2011-ben sejtettünk, és azon dolgozik, hogy összehozza önmaga ellen az egymáshoz másképpen nem tartozó erőket.

(Hitler ellenségei a teheráni csúcson. Forrás: Wikipédia)


   http://www.nol.hu/velemeny/20110809-lesz_ez_meg_rosszabb_is

    Lesz ez még rosszabb is
   
Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.
    Tamás Tibor|    Népszabadság| 2011. augusztus 9.

    A sajtó július utolsó napjaiban számolt be arról, hogy a hét végén Vona Gábor egyértelműen bejelentette: sem az MSZP-vel, sem az LMP-vel nem hajlandó együttműködni a Fidesz leváltása érdekében.

    Nagy vihart kavart az LMP vezetőinek gondolatkísérlete, amelyet Karácsony Gergely képviselő fogalmazott meg egy Népszabadság-interjúban. Pártja részéről egyértelművé tették, hogy amit kifejtett, nem „írói munkásságának” része, hanem átgondolt kezdeményezés. Az LMP felengedett egy kísérleti léggömböt, jól megválasztott időpontban. Távol vagyunk bármilyen választási kampánytól, ráadásul uborkaszezon van, ugyanakkor a 2010 áprilisa óta eltelt időszak megfelelő alapot ad a kiépülő Orbán-rezsim természetének értékelésére. Minden alapunk megvan a borúlátásra. Ha a Fideszen múlik, márpedig alapvetően a kormánypárt stratégáinak jó szándékán, illetve annak hiányán múlik, lesz ez még sokkal rosszabb is.

    Az LMP politikai gondolatkísérletét szétcincálták a véleménynyilvánítók. Jellemzően baloldaliak és liberálisok szólaltak meg. A vélemények fő árama szerint elvileg is kizárt bármilyen együttműködés a cigánygyűlölők, antiszemiták, homofóbok, soviniszták erőszakmámorban élő táborával. Sokan elgondolkodtak ugyanakkor azon, hogy ha mégis tető alá lehetne hozni esetleg valamilyen korlátozott megállapodást a Fidesz-rezsim megdöntése érdekében, annak lehetne-e bármilyen technikai realitása. Gyakorlatilag nem akadt senki, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy a Fidesszel ellentétben álló pártok szavazótáborát oda lehet állítani egy ilyen megállapodás mögé

    Döntően abból az irányból fogalmazták meg a dolgot, hogy nácikra soha, semmikor nem szavazunk, de aki egy lépéssel továbbment, azt is egyértelművé tette, hogy a barnák szimpatizánsaitól sem várhat voksokat demokratikus ellenzéki jelölt. Odáig ezek után már végképp nem is ment el senki, hogy azt latolgassa: a Jobbik-problémától eltekintve Orbán demokrata ellenfeleinek belső ellentétei leküzdhetők-e egyáltalán a közös cél érdekében. Az LMP eddig egyetlen választási helyzetben sem szólította fel szimpatizánsait voksolásra az MSZP-vel közös győzelem érdekében, soha nem léptette vissza jelöltjeit. (A legutóbbi Szonda Ipsos-felmérés alapján egyébként magatartásuk okai is megfontolandók: szavazótáboruk számára az MSZP egyáltalán nem vonzó alternatíva, másodlagos preferenciáik és a pártokkal kapcsolatos elutasító véleményük azt tükrözi, az LMP táborának jelentős része számára az MSZP szövetséges erőként sem jön számításba.)

    Mindez egyértelművé teszi, hogy ha nem lenne más út Orbánék elmozdítására, mint a legszélesebb ellenzéki összefogás, akkor is rendkívül kockázatos lenne az MSZP, az LMP és a Jobbik vezetői számára „meghirdetni” valamiféle együttműködést.

    Ellenben van még egy szempont, melyből meg kellene vizsgálni az LMP által felvetett lehetőséget. Egy olyan szempont, amelyre eddig nem fordítottak kellő figyelmet: az Orbán Viktor által megszemélyesített rezsim megjósolható dinamikája.

    Többen felvetették a vitában, alapvetően Karácsony Gergely gondolatmenetét alátámasztandó, a második világháborúban kialakult náciellenes koalíciót, amelyben az angolszász demokráciák egyesítették erejüket Sztálin Szovjetuniójával. Ha ennyire ellentétes rendszerek összefoghattak a közös veszély ellen, miért ne lenne ez lehetséges itt és most is? – kérdezték. A történelmi analógia azonban, mint mindig, szükségképpen sántít. Kézenfekvő, hogy Orbán nem azonos Hitlerrel – ahogy Magyarország demokratikus rendszerének megroppantása sem közelíti meg Németország nácik általi tönkretételének világtörténelmi jelentőségét. Ráadásul a történelemértelmezés eltérései miatt a történelmi példa félre is viheti a vitát.

    Úgy gondolom azonban, hogy a második világháború történetének analógiája egy fontos, de nagyon ritkán méltányolt szempontból szerencsés és termékeny. Ez pedig az a nehezen vitatható tény, hogy miközben Európa háborútól tartott, és aki tudott, szövetségest keresett, a legaktívabb szereplő, aki a történelem végső alakításában mindvégig kezében tartotta a kezdeményezést, maga Adolf Hitler volt. Ellenfelei egyáltalán nem voltak „természetes szövetségesek”, igazából csak akkor fanyalodtak egymás támogatására, mikor már minden egyéb lehetőség megszűnt. Csak az utolsó utáni pillanatban fogtak össze ellene – szinte csak azért, mert az újabb és újabb frontokon támadó Hitler végképp nem hagyott nekik más utat.

    Mit akarok ezzel mondani? Karácsony Gergely 2011 júliusában elhangzott javaslatát több kétely fogadta, mint megértés. Ebben a pillanatban képtelenségnek tűnik a fideszesek hatalomgyakorlásával szembeni lehető legszélesebb összefogás. Csakhogy az Orbán-rezsim még nem pompázik „teljes szépségében”. Csak egy dologban lehetünk biztosak: Orbánnak nagyszabású tervei vannak a magyar társadalom viszonyainak tökéletes felforgatására. Az iramot ő diktálja, és aki nincs vele, annak a legváltozatosabb eszközökkel fűt be a következő években. Senkinek sem hagy levegőt. Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

    Orbánnak – és ellenfeleinek – pedig Meggyes Tamás bukott esztergomi fideszes polgármester mutatta meg, miként kell úgy politizálni, hogy valaki megszervezze a koalíciót önmaga megbuktatására.

Mint Lorenz csókái - Nehezen indulunk be, de ha egyszer...

A csókák társas viselkedéséről valamint a  tüntetések hasznáról és értelméről
Május 21-én este a Kálvin térnél csatlakoztam a lex civil ellen, lex CEU ellen, a szabadságunkat eltipró rezsim ellen meghirdetett tüntetéshez. Ahogy a Vámház körúton felbukkant a híd felől érkező menet, és kibontakoztak a demonstráció méretei, megdobbant a szívem: Budapest él, és újra meg újra megmutatja elnyomóinak, hogy ez a város nem lesz Fidesz-gyarmat.

Talán azért is volt ez váratlan öröm, mert a május eleji óriási megmozdulások után úgy gondoltam: most apályban vagyunk, az emberek látják a híreket, továbbra is megvan a véleményük, de ezúttal nem számítottam nagy tömegre (igaz, néhány hete a Várkert Bazárhoz indulva sem hittem volna, hogy életem egyik legnagyobb tömegdemonstrációjához csatlakozom a CEU-t megtámadó Orbán-rezsimmel szemben... Az Erzsébet-híd pesti hídfőjétől kezdtem érzékelni, hogy elképesztő, amiben most végre részem lehet.)

Azért kezdem ezzel a személyes élménnyel, mert az interneten már a demonstrációval egy időben is, utána pedig azonnal beindult a dohogás: a rezsim gyűlölködő híveit nem említem (az Anker köznél személyesen is találkozhattunk egy egyszemélyes Békemenettel, aki ordítva küldött el bennünket Izraelbe), de a céljainkat támogatók között, a rendszerváltásban reménykedők között sem nagyon találkoztam örömteli kommentárokkal. Van, aki a szervezők és a szónoklatok színvonalát kritizálja, vagy rámutat, hogy a rezsim vasárnap sem lett elsöpörve, továbbá erős az a hang, amely az egész hazai ellenzéki mozgalom értelmét is megkérdőjelezi, hiszen "úgysem ér el semmit", stb. stb.

Kétségtelen, a május 21-i tüntetés szónoklatai egyenetlen színvonalúak voltak, amibe azért a helyenkénti kínos pillanatok mellett belefér, hogy éppen az utolsó három szónok (a fiatal agykutató tudós, a CEU lelkes és okos  hallgatója és az ügyeletes ellenségnek kijelölt civil szervezetek Civilizáció mozgalma nevében a Partners Hungary vezetője) kiválóan beszélt, nagyon fontos dolgokat mondtak el, érdemes volt kivárni.

A vitatható és vitatandó politikai részleteken túl azonban ezúttal is az ellenállás létezését tartom a leglényegesebbnek. A Kálvin téri találkozásom a hatalmas tömeggel a demonstráció legfontosabb élménye volt, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy éppen ez az értelme az újabb és újabb megmozdulásoknak: sokan, vagyunk, együtt vagyunk, olyan városban élünk, amely nem adja meg magát, az Orbán-rezsimnek semmi oka, hogy megnyugodjon.

Aki egy-egy tüntetéstől sokkal többet vár, félreért valamit.

Sokszor eszembe jut Konrad Lorenz híres leírása arról, hogyan indul el a vetésben legelésző csókák csapata. Egyikük felrebben, mintha azt mondaná a többieknek, na menjünk. A többiek rá sem hederítenek, ő is visszahuppan... Kisvártatva újabb önjelölt próbálkozik, neki sem sikerül magával ragadni a csapatot... Aztán a ki tudja hányadik próbálkozó váratlan sikert ér el: minden csóka vadul verdesni kezd a szárnyával, és továbbállnak. Azt viszont még tizedmásodpercekkel előtte sem tudja senki megjósolni, hogy egy-egy nekibuzdulás eredményes lesz, vagy nem.

Vasárnap ismét sok ezren voltunk, nagyon erős próbálkozás volt - a hangulat egyáltalán nem kedvez az uralkodni próbáló rezsimnek, és bármikor eljöhet az idő, amikor ebben a másfél-kétmilliós városban egy újabb kormányzati provokációra válaszul akkora tömeg indul el, és olyan kitartóan mozdul meg, amire már nem lesz elég a szokott ostoba migránsozás és sorosozás.

(A fotót Rév Ambrus barátom készítette a Kálvin téri találkozás perceiben. Köszönöm!)

(A bejegyzés rövidített változata a zarojel.hu hírportálon megjelent. Köszönöm a szerkesztőknek!)

Lesz ez még rosszabb is - Hozzászólás egy 2011-es vitához

Szövegmentés a 2016-ban bezárt Népszabadságból. 2011-es hozzászólásom egy vitához a Fórum rovatban:

http://www.nol.hu/velemeny/20110809-lesz_ez_meg_rosszabb_is

Lesz ez még rosszabb is

Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

Tamás Tibor| Népszabadság| 2011. augusztus 9.

A sajtó július utolsó napjaiban számolt be arról, hogy a hét végén Vona Gábor egyértelműen bejelentette: sem az MSZP-vel, sem az LMP-vel nem hajlandó együttműködni a Fidesz leváltása érdekében.

Nagy vihart kavart az LMP vezetőinek gondolatkísérlete, amelyet Karácsony Gergely képviselő fogalmazott meg egy Népszabadság-interjúban. Pártja részéről egyértelművé tették, hogy amit kifejtett, nem „írói munkásságának” része, hanem átgondolt kezdeményezés. Az LMP felengedett egy kísérleti léggömböt, jól megválasztott időpontban. Távol vagyunk bármilyen választási kampánytól, ráadásul uborkaszezon van, ugyanakkor a 2010 áprilisa óta eltelt időszak megfelelő alapot ad a kiépülő Orbán-rezsim természetének értékelésére. Minden alapunk megvan a borúlátásra. Ha a Fideszen múlik, márpedig alapvetően a kormánypárt stratégáinak jó szándékán, illetve annak hiányán múlik, lesz ez még sokkal rosszabb is.

Az LMP politikai gondolatkísérletét szétcincálták a véleménynyilvánítók. Jellemzően baloldaliak és liberálisok szólaltak meg. A vélemények fő árama szerint elvileg is kizárt bármilyen együttműködés a cigánygyűlölők, antiszemiták, homofóbok, soviniszták erőszakmámorban élő táborával. Sokan elgondolkodtak ugyanakkor azon, hogy ha mégis tető alá lehetne hozni esetleg valamilyen korlátozott megállapodást a Fidesz-rezsim megdöntése érdekében, annak lehetne-e bármilyen technikai realitása. Gyakorlatilag nem akadt senki, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy a Fidesszel ellentétben álló pártok szavazótáborát oda lehet állítani egy ilyen megállapodás mögé

Döntően abból az irányból fogalmazták meg a dolgot, hogy nácikra soha, semmikor nem szavazunk, de aki egy lépéssel továbbment, azt is egyértelművé tette, hogy a barnák szimpatizánsaitól sem várhat voksokat demokratikus ellenzéki jelölt. Odáig ezek után már végképp nem is ment el senki, hogy azt latolgassa: a Jobbik-problémától eltekintve Orbán demokrata ellenfeleinek belső ellentétei leküzdhetők-e egyáltalán a közös cél érdekében. Az LMP eddig egyetlen választási helyzetben sem szólította fel szimpatizánsait voksolásra az MSZP-vel közös győzelem érdekében, soha nem léptette vissza jelöltjeit. (A legutóbbi Szonda Ipsos-felmérés alapján egyébként magatartásuk okai is megfontolandók: szavazótáboruk számára az MSZP egyáltalán nem vonzó alternatíva, másodlagos preferenciáik és a pártokkal kapcsolatos elutasító véleményük azt tükrözi, az LMP táborának jelentős része számára az MSZP szövetséges erőként sem jön számításba.)

Mindez egyértelművé teszi, hogy ha nem lenne más út Orbánék elmozdítására, mint a legszélesebb ellenzéki összefogás, akkor is rendkívül kockázatos lenne az MSZP, az LMP és a Jobbik vezetői számára „meghirdetni” valamiféle együttműködést.

Ellenben van még egy szempont, melyből meg kellene vizsgálni az LMP által felvetett lehetőséget. Egy olyan szempont, amelyre eddig nem fordítottak kellő figyelmet: az Orbán Viktor által megszemélyesített rezsim megjósolható dinamikája.

Többen felvetették a vitában, alapvetően Karácsony Gergely gondolatmenetét alátámasztandó, a második világháborúban kialakult náciellenes koalíciót, amelyben az angolszász demokráciák egyesítették erejüket Sztálin Szovjetuniójával. Ha ennyire ellentétes rendszerek összefoghattak a közös veszély ellen, miért ne lenne ez lehetséges itt és most is? – kérdezték. A történelmi analógia azonban, mint mindig, szükségképpen sántít. Kézenfekvő, hogy Orbán nem azonos Hitlerrel – ahogy Magyarország demokratikus rendszerének megroppantása sem közelíti meg Németország nácik általi tönkretételének világtörténelmi jelentőségét. Ráadásul a történelemértelmezés eltérései miatt a történelmi példa félre is viheti a vitát.

Úgy gondolom azonban, hogy a második világháború történetének analógiája egy fontos, de nagyon ritkán méltányolt szempontból szerencsés és termékeny. Ez pedig az a nehezen vitatható tény, hogy miközben Európa háborútól tartott, és aki tudott, szövetségest keresett, a legaktívabb szereplő, aki a történelem végső alakításában mindvégig kezében tartotta a kezdeményezést, maga Adolf Hitler volt. Ellenfelei egyáltalán nem voltak „természetes szövetségesek”, igazából csak akkor fanyalodtak egymás támogatására, mikor már minden egyéb lehetőség megszűnt. Csak az utolsó utáni pillanatban fogtak össze ellene – szinte csak azért, mert az újabb és újabb frontokon támadó Hitler végképp nem hagyott nekik más utat.

Mit akarok ezzel mondani? Karácsony Gergely 2011 júliusában elhangzott javaslatát több kétely fogadta, mint megértés. Ebben a pillanatban képtelenségnek tűnik a fideszesek hatalomgyakorlásával szembeni lehető legszélesebb összefogás. Csakhogy az Orbán-rezsim még nem pompázik „teljes szépségében”. Csak egy dologban lehetünk biztosak: Orbánnak nagyszabású tervei vannak a magyar társadalom viszonyainak tökéletes felforgatására. Az iramot ő diktálja, és aki nincs vele, annak a legváltozatosabb eszközökkel fűt be a következő években. Senkinek sem hagy levegőt. Ha valaki elérheti, hogy senkinek ne legyen más választása, mint minden egyéb megfontolást félretéve összefogni a rendszer megbuktatásáért, az éppen Orbán Viktor.

Orbánnak – és ellenfeleinek – pedig Meggyes Tamás mutatta meg, miként kell úgy politizálni, hogy valaki megszervezze a koalíciót önmaga megbuktatására.

A szerző újságíró